Az utóbbi időszak kiadós esőzése megszakította az idei búzavetést. Vannak, akik, még most is vetésre buzdítanak, de ők – mivel az optimális vetési időszakból már rég kifutottunk – alighanem a gazdákat kiszipolyozó fölvásárlók és az őket cserben hagyó állam, s nem a gazdák érdekeinek adnak hangot. Erre az ad okot, hogy a jelek szerint – bár még a pontos adatokat nem ismerjük – az idén a tavalyi vetésterületnek legföljebb a kétharmadán kerülhetett a földbe a kenyérgabona, s ha jövőre netalán szerényebb termésünk lesz, ez jogos aggodalomra adhat okot, természetesen nem a termelők körében. Előfordulhat, hogy a szerbiai mezőgazdaság éveken át tartó módszeres tönkretételének a következményei jövőre abban is megmutatkoznak, hogy nemcsak sertéshús-behozatalra szorulunk, hanem ezen felül még búzaimportra is. Korábban ilyet Vajdaságban el sem tudtak volna képzelni!
Srbislav Denčić, az újvidéki Növénytermesztési és Konyhakertészeti Intézet gabonarészlegének a vezetője szerint, ha az idén a búza vetésterülete nem éri el a 400 000 hektárt – a raktárakban tárolt 350 000–400 000 tonna kenyérgabonát is beleszámítva a kalkulációba –, akkor Szerbia jövőre búzabehozatalra szorulhat. Márpedig a jelek arra utalnak, hogy nem lesz meg a 400 000 hektáros országos vetésterület! Tavaly 560 000 hektáron termeltek búzát Szerbiában.
Jó termésre józanul gondolkodva aligha számíthatunk, hiszen a pénztelenség miatt, amibe a rossz felvásárlási árak és a kormányintézkedések taszították a gazdákat, a földművesek többségének nem volt lehetősége az elvárt agrotechnikai eljárások alkalmazására. Nagyobbrészt padlásról vetnek a termelők, s a hektáronkénti műtrágya-felhasználásban szégyenszemre Európa utolsó helyére, Albánia szintje alá süllyedtünk. Ismét az eget kémlelhetjük, hátha a kedvező időjárásnak köszönhetően elfogadható terméseredményeink lesznek.
Mennyivel jobb lenne, ha a szerb kormány, akkor, amikor a mezőgazdaságról van szó, nem időjósként, hanem felelős gazdaként viselkedne!
