Szövetkezni kellene, szövetkezetet alapítani, aztán pékségeket nyitni, ahol a tagok búzájából sütött kenyeret olcsóbban adhatnánk, mint a konkurencia, viszont még úgy is legalább 25 dinárért értékesíthetnénk a búzánkat, a kenyéren keresztül – vallja Bácsi Gábor, kishegyesi agrármérnök
Befejeződött az aratás a kishegyesi község területén, és ilyenkor a betakarítás után szokásos számot vetni, összegezni az elért eredményeket, ismertetni a mennyiségi és minőségi mutatókat. Bácsi Gábor mezőgazdasági mérnök, a kishegyesi községi tanács tagja, gazdasági és mezőgazdasági reszortfelelős az idén jó eredményekről számolhatott be.
– Nagyon jó hozamokról tudok beszámolni, a búza átlagban hektáronként mintegy 6 tonnát termett, az őszi árpa még ennél is valamivel többet, a tavaszi pedig 4,5 tonnát. Az olajrepce hozama hektáronként mintegy 3 tonnát tesz ki, ami szintén kiemelkedő eredmény. Ezek az átlagok, ezen belül azonban nagy eltérések tapasztalhatók, attól függően, hogy milyen agrotechnikát alkalmaztak. Azt kell megállapítanom, hogy a műtrágya-felhasználás és a növényvédelem mellett a vetési időnek volt meghatározó szerepe. A megfelelő időben elvetett őszi búza esetenként 50%-al is többet termett a kései vetésűnél. El kell mondanom még valamit. Kísérletképpen vetettünk januárban egy úgynevezett fakultatív, tehát akár téli vagy tavaszi búzafajtát, az újvidéki nemesítésű Nevesinjkát, és az 5,6 tonnás átlagot termett. Jóval többet, mint a késve elvetett más búzafajták. Ebből azt a tanulságot lehet levonni, hogy amennyiben késünk a vetéssel, akkor ezeket a kimondottan ilyen célokra nemesített fajtákat kell választani. A minőséggel is minden rendben van ebben az évben. Az átlagos hektolitersúlya a búzának 80 kg felett van, de sok esetben eléri a 82-83 kg-ot is. A tisztátalansággal sem volt nagyobb probléma, a legtöbb esetben a megengedett határérték alattit mértek – mondta Bácsi Gábor.
– A hozamokkal elégedettek lehetnek tehát a termelők, viszont az árat illetően a legtöbben elégedetlenségüknek adnak hangot.
– Ez így van. Általános vélemény, hogy legalább 20 dinár kellene, hogy legyen a termény ára kilogrammonként, viszont egyelőre a 16-ot sem éri el. Érdekes megemlíteni, hogy a pékek és a malomipar képviselői aratás előtt egybehangzóan hangoztatták, hogy emelni kell a termékeik árán, amennyiben a búza több mint 20 dinárba kerül majd. Most viszont, hogy az ár ezt meg sem közelíti, sehol sem hallottam olyan esetről, hogy olcsóbb lett volna a liszt vagy a kenyér. Ez csak ékes bizonyítéka annak, hogy a jövedelem jelentős része náluk csapódik le – állapította meg a mérnök.
– Mondhatjuk tehát, hogy a konkurencia hiánya eredményezi a magas árakat a pék- és malomiparban? Hiszen, ha lenne közöttük versengés, akkor egyesek elkezdenék olcsóbban árusítani termékeiket, a vásárlókat odavonzanák, ezzel pedig a konkurenciát is árcsökkentésre kényszerítenék.
– Nem mondhatnánk azt, hogy kevés a pékség, viszont az árakat illetően megállapodnak és tartják magukat ahhoz. Így lehetséges, hogy most sem lett olcsóbb a kenyér és a péksütemények. Az igazi konkurencia szerintem az lenne, ha a termelőknek lenne saját péksége. Én már többször is hangsúlyoztam a társulás, szövetkezés szükségességét. Szövetkezni kellene, szövetkezetet alapítani, aztán pékségeket nyitni, ahol a tagok búzájából sütött kenyeret olcsóbban adhatnánk, mint a konkurencia, viszont még úgy is legalább 25 dinárért értékesíthetnénk a búzánkat, a kenyéren keresztül. Nem lenne túl nagy befektetés ennek az ötletnek a megvalósítása. A malomipari létesítmények kiépítése a drága, de kezdetnek elegendő lenne csak a megfelelő társulási formát megtalálni és pékségbe beruházni, a malmokkal pedig cserélhetnénk a terményeinket lisztért. Gondolkodni kell az ilyen megoldásokon, mert ez jelentené az igazi versenyhelyzetet, úgy gondolom – fejezte be Bácsi Gábor.
