A padozat
A sertéstartás épületeiben a környezet nem természetes, hanem mesterséges, az ember alakította ki. A környezet meghatározó tényező, mert az iparszerűen működő kis és nagy sertéstelepeken körülbelül kétharmad részben ettől függ a termelés.
A nagy teljesítményű hússertések előnyös tulajdonságai csak akkor juthatnak teljes mértékben érvényre, ha a helyes takarmányozás mellett az igényeiknek megfelelő elhelyezést is biztosítják a számukra.
Az épületszerkezetek közül egyedül a padozat hat közvetlenül a hízókra, mert rajta töltik el az egész életüket.
A padozat iránt támasztott követelmények nem olyan szigorúak az almozás esetén, mint az alom nélküli tartásban.
Az alomszalma jelenti a sertés vetett ágyát. Ha gyakran almozunk, és friss alomszalmát használunk, az állatok jól érzik magukat, tiszták maradnak, és nem kell félni a különféle betegségektől.
A tiszta alomszalma a hízóknak kényelmes fekhelyet biztosít, jó hőszigetelő, nedvszívó, elnyeli a bélsárból és a vizeletből keletkezek gázok egy részét. A levegőből lehullott baktériumok rátapadnak, és az alom naponkénti kicserélése csíraszegény környezetet biztosít az állatok számára.
Újabban, különösen az iparszerű hizlalásban gyakori az alom nélküli tartás, amelyben jobban lehet gépesíteni a hizlalás munkafolyamatait, és jóval kevesebb emberi munkaerőre van szükség.
Az alom nélküli tartás esetében a hízók egész életükön keresztül érintkeznek a padozattal. Ebben a tartásmódban sokkal nehezebb az állomány biológiai igényeit kielégítő padlószerkezetet biztosítani, mint az almozással.
Az alom nélküli tartásban a padozat akkor jó, ha meleg, rugalmas, csúszásmentes, csíraszegény, gyorsan szárad, könnyen tisztítható és fertőtleníthető.
Ezeket a követelményeket a gyakorlatban többnyire nem lehet maradéktalanul kielégíteni.
A jó padozat kevés hővel könnyen fölmelegszik, és nem von el sok testhőt a sertés szervezetéből.
Ha a padlón nem fekszik állat, akkor annak hőmérséklete a levegőével azonos. Hogy a padozat milyen gyorsan melegszik föl a rajta fekvő sertés testétől, az anyagának a fajlagos hőelnyelési tényezőjétől függ. Kívánatos, hogy ez a tényező minél kisebb legyen. A jó hőtechnikai tulajdonságok esetén a fekvő sertés padlóval érintkező testfelületének a hőleadása nem tér el lényegesen a levegővel érintkező testfelületek hőleadásától.
Meleg padozat a száraz szalma, hőelnyelési tényezője 0,8–3,6, ezért gyorsan és kevés hővel eléri a sertés testhőmérsékletét, nem von el több hőt annak testéből.
Félmeleg padozatok: a száraz homok (12,6), a tölgyfa kockák (9,3), a keramzitbeton, bódit (12,6).
Hideg padozatok: a beton (24,5), az öntött aszfalt (20,7).
A hideg, nedves padló sok testhőt elvon. A nagyfokú hőveszteség csökkenti a hízók súlygyarapodását, és növeli az egységnyi súlyra eső takarmányfogyasztást. A megfázás gyakran súlyos tüdő-, mellhártya- és ízületi gyulladást okoz.
Nagyon fontos, hogy a fekvőtér mindig száraz legyen. A vizes padozat sokkal jobb hővezető, mint a száraz, például a vizes tégla 200%-kal több hőt von el a rajta fekvő sertés szervezetéből, mint a száraz. A jó padló a ránehezedő nyomás hatására átmeneti jellegű alakváltozást, rugalmasságot mutat. A merev padozat nyomásra nem mutat semmilyen alakváltozást.
