Kőrösi Gyula debelyacsai gazda: – Minden idők legdrágább vetését végzi a gazda – Nagyra becsülöm az újvidéki intézet kukoricáit, azok között is a NS 640 hibridet, de próbaként tavaly KWS-t is vetettem. Ezek felelnek meg legjobban a górézásra – Állattenyésztés nélkül nincs eredményes gazdálkodás
Húsz éve sincs, hogy a 10 hektáros ún. maximum fogalomnak számított, s az ilyen területű termőföld – különösen ha arra még állattenyésztés is épült – biztos megélhetést szavatolt a gazdának. Pedig abban az időszakban is volt aszály meg terményár-ingadozás. Napjainkban a több tíz, sőt a száz hektáros birtoknagyságot tekintjük a megélhetés alapjának, s e tekintetben „európai modellt” emlegetünk, pedig akár a dán, akár a francia vagy az osztrák mezőgazdaságot vesszük követendő példaként, ott sincs több száz hektáros gazdaság, mint Vajdaságban. A vetés-, illetve a termékszerkezet határozza meg a (családi) gazdaság/vállalkozás erejét. Nem kell bizonygatni, hogy a homokvidéken az 5–8 hektáros gyümölcsös (vezető kultúraként az almát említhetjük), vagy a nagyobb városok környékén, például Kupuszinán vagy Szentmihályon a hasonló területen történő (belterjes!) zöldségnövény-termesztés biztosítja a megfelelő, a fejlődéshez-fejlesztéshez is alapul szolgáló nyereséget.
A debelyacsai Kőrösi Gyula és felesége, Teréz mindössze 10 hektáron gazdálkodik, s mint vallják, vagy 45 évvel ezelőtt alig néhány holdat műveltek, lassacskán alakították ki a 10 hektáros, jól fölszerelt gazdaságot, ami nyugdíjas éveikre, mert túl a hatvanadik életéven mindketten földműves-nyugdíjasok már, nagynak is bizonyul.
– Azt hiszem három hold földünk volt, béreltünk mellé, s a szülőktől kölcsönzött lovakkal szántottunk, ekéztünk, kézi erővel arattunk, törtük a kukoricát, s a termény értékéből minden évben vagy földet vásárolhattunk, vagy éppen lovat, a hetvenes években pedig gazdaságunkra is bedöcögött az első traktor, a hozzá való kapcsolható eszközökkel. A faluban az első hölgyek közé tartoztam, aki a traktor nyergébe is fölszállt – emlékezik az önálló gazdálkodás kezdeteire Teréz asszony, s bevallása szerint ma is ugyanolyan szívesen jár a szántókra, persze hogy traktorral, mint amikor a szürkék poroszkáltak a stráfos kocsival a poros dűlőutakon. – Érezzük, hogy kátyúba került a mezőgazdaság szekere, de sohasem kényeztették a parasztembert, csupán hol kisebb, hol nagyobb lehetőséget kapott gazdasága fejlesztéséhez. Azt az elvet vallottuk mindig, hogy munkával és nem sok tíz hektárral kell emberhez méltó életet teremtenünk, ami úgy érzem, sikerült.
A mezőgazdasági termelés nyereségét vagy éppenséggel a veszteséget leginkább a növénytermesztésen keresztül mérlegeljük, s így van ez napjainkban is, amikor a kukorica vagy a búza visszaszorított áráról esik szó…
– Állattenyésztés nélkül nincs eredményes gazdálkodás. A kezdettől fogva sertéstenyésztéssel, bikahizlalással is foglalkoztunk, de volt olyan időszak is, amikor 5-6 tehenet fejtem, s valójában a megtermett gabonát értékesítettük „bőrben” vagy tejen keresztül. Nem mondom, hogy minden esztendőt busás nyereséggel zártunk, de a veszteséges termelést sem emlegettük, mint teszi azt napjainkban sok gazda. Mindig jobban szerettem a szántókon, az állatok körül, mint a konyhában, s örömet lelek még most is a munkában – vallja Teréz asszony.
– Azt azért hozzá kell tenni, hogy megcsappant az állatállomány, fejősteheneket már nem tartunk, s a növénytermesztés mellett 5-6 növendékmarha és egy anyakoca almának fölhizlalására korlátozódott a munkánk. Nem az árra panaszkodunk, mert hiába is tennénk, ugyan ki hallgat meg bennünket, inkább arra, hogy fogytán az erőnk. A másfél hold lucernást is kiszántottam, egy-két éven belül mi is csak növénytermesztéssel foglalkozunk – veszi át a szót Kőrösi Gyula, s invitál, nézzük meg már a gazdasági udvart, a szépen gömbölyödő bikákat, de a gépeket is. Bár kereken 30 éves a traktor, a 60 „lovas” Torpedo, megteszi a 10 hektáros gazdaságon. Telve a góré aranyló kukoricacsövekkel, tíz hold termése várja a 8 dinárnál magasabb árat, túl kellene adni a terményen, küszöbön a tavaszi nagy munkák sora, az újabb befektetés. – Korai volt az örömünk, hogy olcsóbb lett a gázolaj, a műtrágya, mire megkezdődnek a munkálatok, ismét csak azt fogjuk szajkózni, hogy minden idők legdrágább vetését végzi a gazda, mert nem sok támogatásra számíthatunk sem az államtól, sem pedig a feldolgozóktól. Lehet, hogy jobban jártunk volna, ha lemorzsolunk és megvásároljuk legalább az üzemanyagot és a vetőmagot.
Nem említi a műtrágyát, mindenek előtt a kalászosok fejtrágyázásához szükséges nitrogéntartalmú műtrágyát…
– Arra nincs szükségünk, mert néhány éve már nem vetünk búzát, csak kukorica és szója kerül a földbe. Van elegendő tápanyag a termőföldekben, mert gyakran teríthettük istállótrágyával, de azért holdanként 1-2 mázsa NPK-15:15:15 kombinációjú műtrágyát is szoktunk szórni, meg is látszik a hozamokon, mert kukoricából megtermett a holdankénti 6 tonnás szemtermés, a szója hozama is 2 tonna körül alakult. Szóval az állattenyésztés értékét nemcsak a növendék-állaton vagy a tejen keresztül kell nézni, hanem a szerves-trágyázással megvalósított terméshozamon keresztül is. Látom én, hogy aki kizárólag nagy mennyiségű műtrágyát használ a növénytáplálásra és kizárólag vegyszerezéssel oldja meg a gyomirtást, nagyon szép hozamokat ér el, de meg kell nézni azokat a szántókat! Kérges, szinte szikesedik a termőföld, de ahol bőségesen jut még szerves-trágya is a földre, mint nálunk, aztán meg a sorközi művelést sem sajnáljuk, szinte öröm végigmenni a kukorica- vagy szójasorokon. Hogy milyen hibrideket termesztek? Nagyra becsülöm az újvidéki intézet kukoricáit, azok között is a NS 640 hibridet, de próbaként tavaly KWS-t is vetettem. Ezek felelnek meg legjobban a górézásra, szójából pedig csak újvidékit vetünk, kizárólag fémzárolt vetőmagot. Azt mondjuk, drága a vetőmag. Ha megfelelő termést ad, dehogyis drága. Szóval, ha nyereségesen akarunk gazdálkodni, kukoricából hektáronként legalább 10, szójából meg 3 tonnás termést kell elérni. Most, hogy utánaszámolok, eddig is hasonló hozamokat értünk el. Szóval, nagyrészt rajtunk múlik, hogy milyen mértékben használjuk ki egy-egy hibrid vagy fajta termőképességét – vallja Kőrösi Gyula debelyacsai gazda.
S miközben nem tudunk ellenállni Teréz asszony jóféle szilvalekváros kiflijének, a tavaszi munkákra való előkészületek is szóba kerülnek: fölszántva a 10 hektáros, a barázdazárás a következő agrotechnikai művelet. Amint megjelennek a gazdaboltban a vetőmagvak, azokat is beszerzik, fölkészülten várják a vetés kezdetét. S a nyugdíjas napok, a pihenés? Gyula gazda mosolyogva jegyzi meg:
– Majd ha befejeződtek a munkák.
S így ismétlődik ez évek óta, hiszen a tavasz közeledtével, a természet ébredésével a paraszti munka ösztöne mindig erősebbnek bizonyul a síránkozásnál, s talán ez a belső erő élteti a gazdát ősidők óta…
Harmincéves a Torpedo traktor, de jól szolgálja a gazdaságot
Kőrösi Teréz: – Jobban szeretek még most is a mezőn meg az állatok között, mint a konyhában
