Félidőnél tart a Legjobb ár akció. Amilyen nagy népszerűsítéssel indult szeptember elsejétől, olyan hirtelen csend kerekedett az állami árcsökkentő intézkedés körül az elmúlt tíz napban. Korábban ugyanis napi szinten hallhattunk az intézkedés kiválóságáról és hatékonyságáról, és arról a segítőkészségről, amellyel az állami vezetők „gondoskodnak a népükről”. Az akciót a többi nagy bejelentéshez hasonlóan Aleksandar Vučić államfő hirdette meg, majd Miloš Vučević kormányfő is kipakolta az olcsóságokat a parlament elé. Ezt követően indult hadjáratba Tomislav Momirović kereskedelmi miniszter, aki naponta többször is felsorolta a leárazott termékeket, méltatta az állam jóakaratát, és megjelenéseivel folyamatosan felhívta a figyelmet arra, hogy a vásárlók mekkora összegeket takaríthatnak meg, ha az állami lista alapján vásárolnak. Tette ezt akkor is, amikor egy-egy merészebb újságíró emlékeztette azokra az adatokra, amelyek rámutatnak országunk folyamatos szegényedésére. Majd az akció erőteljes népszerűsítésének hirtelen vége lett.
– A tojás 11 dinár, így egy kéttojásos fogás 22 dinárba kerül: ez egy olyan adag, amely egész napra eltelíti az embert – mondta a K1 televízió vendégeként Momirović, miközben a Legjobb ár akciót méltatta. A miniszter az újságíró visszakérdezésére megpróbált magyarázatot fűzni a kijelentéséhez: – Természetesen nem azt szeretném mondani, hogy az emberek két tojáson éljenek, de a kalóriák mennyiségét tekintve, nutricionista és minőségi szempontból ez egy tökéletes adag étel – érvelt a tárcavezető. Nem túl szerencsésen, hisz az ellenzéki pártok mellett a sajtó is azonnal foglalkozni kezdett az egyébként tehetős politikus kijelentésével.
Kommentárok és vélemények tömkelege árasztotta el az elektronikus és a nyomtatott sajtót, de még a szigorúan tényeket közlő televíziós hírekben is megcáfolták a miniszter kijelentésének azt a részét, mely szerint országunkban 11 dinárért lehet tojást venni. Még Legjobb áron sem kínálják ennyiért a kereskedők: a tojás ára 15 és 22 dinár között mozog, minőségi besorolástól függően. A kijelentés komolytalanságát a táplálkozás szakértői is alátámasztották: megkérdőjelezték a miniszter szakmai hozzáértését. „Mikor szerzett nutricionista képzettséget Momirović?” – állt több portál kiemelt hírei között a szalagcímmé vált kérdés. A sajtó ugyanis nem volt rest valódi szakemberek után kutatni, akik figyelmeztették a lakosokat, hogy a munkásember még véletlenül se próbálja ki a miniszter receptjét, de az egyoldalú étkezés a nyugdíjasoknak sem tesz jót, a gyerekekről nem is beszélve. És arról, hogy nyilvánvalóan nem nyersen fogyasztjuk el a két tojást, így a miniszter 22 dináros napi keretét kénytelenek vagyunk kipótolni a zsír vagy az olaj, a só, a bors és az utóbbi időben igencsak megdrágult villanyáram árával is ahhoz, hogy reggeltől estig eltengődjünk a szűkre szabott adagból. A gazdasági elemzések a legkisebb fogyasztói kosár valótlan tartalmára hívták fel ismét a figyelmet, de igyekeztek külföldi felmérésekkel is igazolni az országunkban uralkodó kilátástalan helyzetet. A szociológusok viszont a társadalmi felelősségvállalás hiányát hangsúlyozták a tehetős miniszter kijelentése kapcsán.
A különböző megközelítések mégis egy célt szolgáltak: rámutatni arra, hogy az állami vezetés által bizonygatott jólét nem köszön vissza a lakosok mindennapjaiban. Erre utaltak Sarita Bradaš kutatópszichológus és dr. Mario Reljanović jogász is abban az írásukban, amelyet a Peščanik civil szervezet hozott nyilvánosságra. A társadalomkutatók azt boncolgatták, hogy a jelenlegi államvezetés miért hangoztatja oly gyakran a jólét jelenlétét országunkban még akkor is, ha önmaguk is tudják, hogy a nyilatkozataiknak kevés köze van a valósághoz. A szakemberek szerint a miniszter kijelentése rámutat arra, hogy mennyire előrehaladtunk „a nem normális normalizálásában”. Az általa képviselt politika pedig rém egyszerű. És zseniális – írja a kutatópáros, aki magyarázatot is fűz az állításhoz.
A szegénységet ugyanis számos politikai rendszer szerette volna már kiirtani a társadalmakból az évszázadok folyamán. Néhol jobban, máshol viszont kevésbé sikerült megközelíteni a felvázolt célt. Egy egész könyvtárnyi anyag összegyűjthető azokból az elemzésekből, amelyek a szociális állam témájával foglalkoznak – írják a kutatók. Majd rámutatnak: kevés helyen jutott azonban eszükbe a politikusoknak az, hogy a szegénységet annak normalizálásával szüntessék meg. Az egyszerű hozzáállás legkiválóbb példájaként pedig a „parizer-kampányt” említik a társadalomkutatók, akik szerint a látszólagos árcsökkentés a jelenlegi államvezetés gazdasági politikájának alappillére. A kijelentések, nyilatkozatok és intézkedések mélyebb elemzésével ugyanis egyértelművé válik, hogy az állami intézkedések egyáltalán nem a szegénység csökkentése érdekében történnek – vélik a kutatók. Magyarázatként hozzáfűzik: tanúi lehettünk annak, amikor a „szociális térkép” elnevezéssel illetett törvény érvényesítésének első évében 21.513 létminimumon tengődő személyt iktattak ki a szociális segélyre jogosultak listájáról. A teljes elszegényedésről szóló adatok pedig egyidejűleg tűntek el a szegénység csökkentésével és szociális kiszorítással foglalkozó állami munkacsoport megszüntetésével – mutatnak rá a valódi jelenségek „elrejtésére” a szakemberek. Felhívják a figyelmet azokra a felmérésekre is, amelyeket a Világbank végzett a területeinken. Ezek szerint ugyanis a 2021-es évben országunkban a szegénységi mutató 7,5 százalékos volt, azaz fél millió szerbiai lakos kevesebb mint 6,85 dollárból volt kénytelen megélni naponta. Ezen adat pedig a jólétet felmérő lista aljára szorította Szerbiát – hangsúlyozzák a kutatópszichológus és az emberi jogokkal foglalkozó jogász.
Írásukban kiemelik, hogy a szegénységet csökkentő, eredményeket hozó gazdasági intézkedések és lehetőségek hiányában az államvezetés nagy erőfeszítést fektet abba, hogy a lakosok elszegényedését normálisként, mindennaposként tudatosítsa. A Legjobb ár akció tökéletes mutatója annak, hogyan érvényesíti az államvezetés a gyakorlatban a „csak úgy tűnik, hogy szegénységben élnek a lakosok” típusú politikáját. A közgazdászok és gazdasági elemzők is többször hangsúlyozták, hogy az időszakos árcsökkentéseknek csak negatív gazdasági hatásai lehetnek, és semmiképp sem vezetnek ahhoz, hogy a lakosok életszínvonala (esetleg tartósan is) növekedjen. Az akciók egyetlen célja tehát annak a látszatát kelteni, hogy kevesebb pénzből is lehet többet vásárolni: akármennyire minőségtelen, mennyiségileg kevés és kalóriában szegény is az a többlet, annyira elég, hogy „kiválóan” lehet élni belőle – vonják le a következtetést a társadalomkutatók. Hozzáteszik: a jellemzett politika egyszerűen bebizonyítja, hogy „szegénység nincs, mert a szegénységet meghatározó határvonalat az emberi méltóság mélyére süllyesztettük, és ha kell, a legmélyebbet is mélyebbre helyezzük ahhoz, hogy további helyet teremtsünk a süllyesztéshez” – adnak választ a jelenlegi államvezetés intézkedéseinek hátterét boncolgató kérdésre a szakemberek.
Nyitókép: Pixabay
