Vajon mindenki tisztában van azzal, hogy naponta 12–20 gramm konyhasót eszik meg? És hogy a veséink 24 óra alatt legföljebb 5–7 grammot képesek kiválasztani? Ismeri-e a különbséget a bányászott és a tengerből kinyert só között? Lehet-e egészséges a só?
Naponta körülbelül 12–20 gramm konyhasót (nátrium-klorid = NaCl) veszünk magunkhoz az ételeinkkel. Ez majdnem a kétszerese annak, amit a WHO, az Egészségügyi Világszervezet ajánl. A gyorséttermek látogatói még ennél is több sót esznek. Ehhez képest a veséink 24 óra alatt legföljebb 5–7 gramm só kiválasztására képesek. És erre is csak akkor, ha optimálisan működnek. A konyhasóhiány csakis a trópusok lakóit, illetve az élsportolókat fenyegeti, a fokozott izzadás következtében.
Mi történik a testünkben a sok só miatt?
Minden egyes grammnyi konyhasó 23-szor annyi sejtnedvet rabol el tőlünk, állítják a szakemberek. Ennek már csak azért is nyugtalanítania kellene bennünket, mert a konyhasó a leggyakrabban, szinte általánosan és nagy mennyiségben alkalmazott élelmiszer-adalékanyag. A só megtalálható szinte minden feldolgozott élelmiszerben, akár ízfokozóként, akár tartósítószerként. Ennek eredményeként anyagcsere-folyamatainkat állandó „permetezés” éri, sejtjeink pedig kiszáradnak. Ez késztette dr. Feyerdoon Batmanghelidj iráni származású orvost arra, hogy megfogalmazza híressé vált tételét: Nem betegek vagyunk, hanem szomjasak!
A só tartósító tulajdonságai szoktattak hozzá minket az ízéhez is. A szárított hal például gusztustalan vagy legalábbis íztelen önmagában, sóval tartósítva azonban csemegének számít. Az évszázadok folyamán azért szoktunk hozzá a sóhoz, mert ízletesebbé teszi az ételeket, és nem azért, mert a szervezetünknek szüksége van rá.
Nem minden só egyforma
A normál konyhasó finomított. Ez azt jelenti, hogy keresztülmegy egy olyan tisztítási folyamaton, amely mélyen beleavatkozik anyagi szerkezetébe. Az ennek során kialakult nátrium-kloridot nemritkán még fehérítik is, hogy hófehér legyen.
A konyhasó tehát egyáltalán nem az a tiszta só, amilyennek a reklámok mondják. Rejtőzik benne ugyanis még egy sor tartósítószer és segédanyag is. Például alumínium-hidroxid, amely a só megfelelő halmazállapotának megmaradásához kell. Az alumínium igencsak problémás élelmiszer-adalék, amely egyébként színezőanyagokban, stabilizátorokban, töltő- és erősítőanyagokban található meg por formájú ennivalókban. A szakemberek azonban a konyhasóban található mennyiséget problémásnak tartják, az alumínium ugyanis igazolt módon lerakódhat az agyban. Egy nemrégiben közzétett elmélet szerint az Egyesült Államokban a növekvő Alzheimer-arány nem utolsósorban a csomagolt élelmiszerekben és a dobozos üdítőitalokban található alumínium nagy mennyiségű fogyasztásának számlájára írható.
