Nálunk, úgy látszik, az előtte elvégzett pénzlecsapolás az előfeltétele a vízlecsapolásnak. Ezt támasztja alá, hogy az év elejétől sorra érkeznek a földtulajdonosokhoz az adóhivatal felszólításai a vízlecsapolási díj miatti tartozásuk kielégítésére. Kényszermegfizettetéssel, az ingó és ingatlan vagyon elvételével fenyegetőznek, ha a hátralékban lévők nem fizetnek azonnal.
A vízlecsapolási díj ki nem elégítése miatt kerestetik – élve vagy holtan! A földdel rendelkező vajdasági polgárok talán már akkor sem lepődtek volna meg különösebben, ha ilyen a westernfilmekből ismert Wanted (kerestetik) címmel kifüggesztett föliratokkal találkoztak volna a tartomány falvaiban, miután azzal kellett szembesülniük, hogy az adóhivatal olyan személyeknek küldte ki a vízlecsapolási díj megfizettetéséről szóló fölszólítást, akik már évek óta a túlvilágra költöztek. Vajdaságból több helyről is ilyen hírek érkeztek, az ország a Blic napilapnak köszönhetően a múlt héten a feketetói Szabó Rózsa esetéről értesülhetett, akit az adóhivatal azzal fenyegetett meg, hogy ha nem elégíti ki azonnal a vízlecsapolási díj miatti 1453 dináros tartozását, ha ne fizet azonnal, akkor a kényszermegfizettetés során elvehetik ingó és ingatlan vagyonát. A szöveget mindannyian ismerhetik, akik termőfölddel rendelkeznek, és még nem fizették ki a vízlecsapolási díjat, Szabó Rózsa esete csak annyiban különleges, hogy ő már régóta nincs az élők sorában, tíz évvel ezelőtt helyezték örök nyugalomra a szociális központ költségén.
Az még csak hagyján, hogy valami nagyon rosszul működik a mi hivatalnoki apparátusunkban, ha az alapvető fontosságú információ, hogy valaki elhunyt, nem jut el azokhoz az állami szervekhez, amelyeknek tudniuk kell erről. Ez is fölháboríthat bennünket, de még inkább fölháborító a hatóságnak ezeken a felszólításokon olvasható nyílt fenyegetőzése az ingó és ingatlan vagyon elvételéről néhány ezer dináros tartozás végett. Tudjuk, hogy a jog világában járatlan, szerbül sem rendesen tudó idősebb emberek ezt könnyen úgy értelmezhetik, hogy most néhány ezer dinár miatt az állam elveheti az összes vagyonukat, vagyis a víz miatt, azaz a vízlecsapolási díj miatt elúszhat a ház és a föld.
Mindannyian tudjuk, hogy mi áll az álnokul ravasz megfogalmazás mögött. Nagyon kellene az a pénz, merthogy nálunk, úgy látszik, az előtte elvégzett pénzlecsapolás az előfeltétele a vízlecsapolásnak. Való igaz, hogy megfelelő források nélkül semmi sem működhet. A Vajdaság Vizei közvállalat már régóta azért panaszkodik, hogy a vízlecsapolási díjnak csak egyharmadát sikerült megfizettetniük a polgárokkal, s ez lehetetlen feladat elé állítja őket a rengeteg esőzés miatti amúgy is súlyos helyzetben. Ez azonban csak az érem egyik oldala, a másik az, amit a vajdasági földműves és polgár tapasztalhat kint a határban és bent a faluban.
Az érem másik oldalához hozzátartozik az is, hogy az a pénz, amit a Vajdaság Vizei közvállalat hektárjára 900 dináronként beszedhet a földtulajdonosoktól nem egy jelentős tétel a vállalat költségvetésében, bár erre is igaz, hogy a sok kicsi sokra megy. (Szalvai Attila, a közvállalat igazgatója az Agroservisnek nyilatkozva elmondta, hogy a földművesek 4 milliárd dinárral tartoznak nekik.)
A napnál is világosabb azonban, hogy a mostani rendkívüli vízügyi helyzet nem oldható meg kizárólag parasztpénzen, a kormányzati szerveknek, a köztársaságnak, a tartománynak és a községeknek is mélyebben bele kellene nyúlniuk a zsebükbe. Néhány éve van is erre külön többletforrás a költségvetésükben. Az agrártárca földigazgatóságának az adatai szerint Vajdaság területén tavaly 301 606 hektár állami földet adtak bérbe. Az ebből befolyt tetemes jövedelem 40 százaléka a köztársaság, 30-30 százaléka pedig a tartomány és az önkormányzatok bevételét gazdagította. A törvény engedélyezi, hogy ezt a pénzt a vízlecsapolás szükségleteire fordítsák, ha akarják.
