A magas törzsűek alakító metszése – Mit hogyan és mikor metszeni?
A gyümölcsfák metszése nem nehéz, csupán az alapismereteket kell elsajátítani. Persze sokat jelent a gyakorlat és a tapasztalat, meg az előző évi ismeretek.
Kezdjük onnan, hogy alapvetően a zavaró és beteg ágaktól kell elsősorban megszabadulni. Az is fontos szempont, hogy a korona – legyen az magas törzsű vagy sövény alakú (bármilyen metszési és alakítási formát választunk is) – szellős és világos legyen, mert csak így kap elegendő éltető napfényt a gyümölcsfa vagy cserje. A sűrűn benőtt koronában nemcsak kisebb és kevesebb gyümölcs terem, hanem még a betegségek meg a kártevők is gyorsabban szaporodnak.
Nagyon sok háztáji kertben és hétvégi placcon vannak még magas törzsű fák, de kb. fél évszázaddal ezelőtt elkezdett rövidülni a fák törzse, és most már a közepes magasságúak uralják az ültetvényeket nálunk is. Míg a magas törzsűek jó néhány év után kezdenek teremni, de évtizedekig termők maradnak, az alacsonyabb fajták gyorsabban termőre fordulnak, de rövidebb ideig szedhetjük termésüket. Ez utóbbiak gondozása egyszerűbb. Mostanra már az alacsony törzsűek és a gyümölcssövények is gyorsan terjednek, és pár év múlva az ültetvényeken is többségben lesznek.
A legújabb pedig az egysudaras fácska, az oszlopfa, amely akár nagyobb edényben is nevelhető.
A mai gyümölcstermesztésben valamennyi méretnek és koronaalaknak helye van. Mindenki az adott terület és hely meg igényei szerint válasszon magának gyümölcsfajtát és koronaalakot is.
Az egyre kisebb kertekben azonban a kisméretű fáké a jövő. Kivétel a dió és a szelíd gesztenye, amelyekből egyelőre törpefát nem neveltek ki. A kertekben pedig a gazda több gyümölcsfajtát szeretne, ezért több kis fát ültet. Az is megfontolandó szempont, hogy a fajták gyorsan korszerűsödnek és a fogyasztók igénye is változik, ezért a rövid idő alatt felnevelhető fa terjed inkább.
Magas törzsűek
Gyakori még a kertekben a magas törzsű gyümölcsfa. A facsemete legalább 1,5 méter magas, a termő fa törzse pedig legalább 2 méter. Leginkább 5–8 éves gondos ápolás után érlelnek gyümölcsöt, de aztán 30-40 évig is fogyasztható a termésük.
Ezeknek nem egyszerű a gondozása: a metszés, a permetezés és a szüret is csak magas létrával oldható meg.
A magas törzsű fák koronáját rendszerint gúla alakúra nevelik. A középső hajtás csúcsként a 3-4 vezérhajtás fölé emelkedik. A vezérágak kb. 45 fokos szöget zárnak be a törzzsel, és lehetőség szerint arányosan veszik körbe. Így kell alakítani a metszéssel. Ezt mutatjuk meg képekben is.
Legtöbbször a háztáji kertekben vagy a Vajdaságban oly gyakori vegyes ültetésben a szőlővel egy területen nőttek a magas törzsű fák: egykor megszokott volt, hogy a magas törzsű gyümölcsfa alatt szőlő termett. Ez ugyanis elősegítette a gazdálkodás biztonságát, mert ha lefagyott tavasszal a szőlő, akkor még a gyümölcs pénzelhette a gazdát.
Fenntartó metszés
Minden évben tavasszal, rügyfakadás előtt kell elvégezni az alakító és a fenntartó metszést. Csak a kajszi- és az őszibarackfák metszését hagyjuk arra az időszakra, amikor a virágrügyek már bomlani kezdenek.
Egyes gyümölcsfajok (pl. a dió) metszés nélkül is szép szabályos koronát nevelnek, másoknál nehéz ezt kialakítani. Bizonyos alma- és szilvafajták például hajlamosak sűrű koronát alkotni.
A metszést mindig a korona ritkításával kezdjük, a befelé sűrűn növőket vágjuk ki elsőnek. Maradjanak azért bent is termőrészek. Különösen fontosak az ágvégek, azaz a vezérágak és az oldalhajtások. A kedvező irányba fejlődőekből hagyjunk meg, a többit vágjuk le tőből.
Az alakító metszésnél minél erősebb a visszavágás, annál erősebbek az új hajtások. Csak 4-5 év után esedékes a koronaalakítás. A magas törzsű fáknál a vezérágakat és a középső hajtást mindig ugyanazon elv alapján kell metszeni.
Az oldalhajtások is versenyeznek a törzzsel, vagyis a vezérággal, ezért ki kell metszeni, ha felfelé törnek, csak az alsókat hagyjuk meg a vezérágat a harmadáig vagy a feléig, mégpedig külső szemre metszük.
A magas törzsű fa koronájának nevelésekor a második évben vissza kell vágni a középső hajtást, hogy erősödjenek az új hajtások: ettől lesz nagy a korona. A vezérág melletti erősebb oldalhajtást le kell vágni, hogy szellős maradjon a korona. Ugyanakkor a virágképzés és a gyümölcsnevelés érdekében az erősebb oldalhajtások vezérágait is vissza kell vágni szintén az egyharmadára vagy a felére. Ezeknek az oldalágaknak a visszametszése is felerősíti a fa fejlődését.
Gyümölcstermő hajtások: melyik hol terem?
Legtöbb gyümölcsfa a gyengébb oldalhajtásain neveli ki gyümölcsét, persze vannak olyanok is, amelyek az erős hosszúhajtásaikon hozzák virágaikat és termésüket. Egy gyorsan növő, hosszú törzsű fa csak több év elteltével fogja annyira lelassítani a fejlődését, hogy a rövidebb, termést hozó oldalágakat tudjon növeszteni.
Egy lassan növő, orsó alakú fa már az első évben is teremhet, ezért a metszést úgy végzik, hogy a termésből se legyen túl sok, és a hajtások növekedése se legyen túl gyenge (erről majd a következő héten bővebben).
A metszéskor jó tudni, hogy melyik gyümölcsfa hol neveli termését (erre jó, ha előző évben áttanulmányozzuk, mi hol termelte gyümölcsét), de ha az első gyümölcsfa- és cserje telepítésnél tartunk, íme:
– Az alma és a körte a rövid oldalhajtásokon terem, amelyek az egyéves hosszúhajtásokon, vagyis az egyéves termőágakon fejlődnek.
– Az őszibarack, a meggy és a fekete ribiszke az egyéves, elágazás nélküli hajtásokon hozza termését. A hajtás az előző nyáron fejlődött ki és virágrügyeket növesztett.
– A cseresznye és a dió erőteljesen növekszik. Az egyéves hosszúhajtásokon hosszú oldalhajtások nőnek, amelyek a gyors fejlődésük miatt még nem hoznak virágot. Csak az oldalsó elágazások következő generációi fognak virágot és egyben gyümölcsöt hozni.
– A piros ribiszke és az egres az egyéves hosszúhajtások csúcsán teremnek. A legjobb termőágak mégis a rövidebb oldalhajtások, melyek a második évben fejlődnek ki a hosszúhajtásokból. A harmadik évben lesznek teljes termésben.
– A málna és a szeder az első évben vesszőket hoznak, és ezek oldalhajtásainak végén vannak a rügyek.
– A kivi és a szőlő gyorsan növekszik, az első évben akár méteres hosszúhajtást nevel, amelyen a következő évben gyenge oldalhajtás képződik. Az ekkor képződött oldalhajtások elején az első 4-5 levélhónaljnál fejlődnek a virágrügyek.
A cseresznye metszése
Viszonylag későn fordul termőre. A 4-5 éves fa hozza első termését. Ennek előfeltétele, hogy a kiültetett csemetét már az első tavasztól egészen a termőre fordulásig minden évben koronaalakító metszéssel formájuk. Utána csak ritkítani kell.
A nagyon magas, öreg fáknál a fővezérágat is érdemes kivágni kora tavasszal, mert ezt nehéz szüretelni, másrészt, mert az ott maradt termés terjeszti a cseresznyelegyet. A fővezérág körül a gallyakat és a vesszőket is ritkítsuk meg, hogy megmaradjon kúpos alakja.
A szilva metszése
Többsége sűrűn elágazó koronát hoz, ezért minden tavasszal, a rügyfakadás előtt ún. felügyeletei metszéssel alakítható. A száraz ágak kivágása után ritkítani kell a koronát. Általában ez elegendő is. A tőből fakadó sarjakat is feltétlenül vágjuk ki egészen a tőből.
A kajszibarack metszése
A fiatal, még nem termő fát tavasszal alakítani kell. Tömött, teherbíró koronát alakítsunk.
A termő fa az éves vesszők visszavágásával és a száraz ágak kivágásával ritkítható. Akkor kell metszeni, amikor a termőrügyek duzzadnak, vagyis későn kell metszeni. Ez kissé késlelteti a fagyérzékeny bimbók kibontakozását, és elősegíti a metszésnél keletkező sebek gyors beforradását is. A későn metszett kajszit ritkábban üti meg a guta, vagyis nem lesz rajta mézgafolyás.
A meggy metszése
Fiatal korban csak ritkítani kell a koronát. Idősebb korban azonban szaknyelven ugymond „legatyásodnak”, amikor hosszú, ostorszerű vesszőket képeznek. Ezeknek az oldalsó rügyei elpusztulnak, és csak az ostor csúcsán teremnek. Ezeket a friss hajtásokat a csúcson hagyjuk meg, a lelógó ostort vágjuk le.
Az őszibarack termőre metszése
