2024. október 2., szerda

A gyümölcsfák alakítása (4. rész)

KERTÉSZKEDŐKNEK

Leggyakoribb gyümölcssövényformák

Az előző számokban már említett formák mellett a háztáji kertekbe egyre gyakrabban visszatérnek a különleges faalakok. Azért visszatérnek, mert ezek évszázadokkal korábban, pl. a főúri birtokok barokk kertjeiben már ismertek voltak. Füvészkertekben, megőrzött birtokok kertjeiben és gyümölcsöseiben még láthatók ezek a különleges faalakok, amelyeket metszéssel és ághajlítással alakítottak ki, akkor még nem annyira a nagy hozam miatt, hanem inkább a szépérzék, a különleges forma miatt.

A kertekben éppen ezért érdemes velük foglalkozni, mert ugyanúgy teremnek, mint a hagyományosan kialakított koronák, sőt még mutatósak is. Ha eltakar egy csúnyának talált falat vagy kerítést, esetleg térelválasztó lesz a kert meg az utca között, netán a kertet osztja ketté, akkor a haszon még nagyobb. Érdemes vele próbálkozni.

A gyümölcssövények nagyüzemi termesztésben a nyugat-európai országokban a múlt évszázad derekán kezdtek terjedni. Nálunk is meghonosodtak az egyszerűbbek, de vannak olyan különleges alakok, amelyek kialakítása meglehetősen hosszú folyamat, metszése sem könnyű, ezért csak háztájiban ajánlott: néhány példánnyal ugyanis bíbelődhetünk, de a pluszmunka csak a különlegesség miatt éri meg, nagybani termesztésük nem kifizetődő.

Különös alakok

Legyező alak, döntött orsó, ívelt termőkar, vízszintes termőkaros sövény és alacsony sövény alakítható ki.

A gyümölcssövény legnagyobb előnye kétségkívül az, hogy a 1,8–2 méter magas, összefüggő növényfalat a napfény jobban átvilágítja, a metszés is könnyebb és egyszerűbb a szedés is. Ezt figyelembe véve alakították ki a szakmabeliek a mára legelterjedtebb és legegyszerűbbnek tűnő alakokat.

A két leggyakoribb sövényforma a 4–6 méter magas olasz palmetta (más nevén pálmadísz) vagy a ferde karú sövény, valamint az alacsonyabb 2,2–2,5 méteres, törpe alanyra oltott sövény, a Haag-sövény, amelynek egyik változata a Hungária-sövény. Ezek mindegyike sudaras, téglalap alakú koronaforma.

Más alakzatok a sudár nélküli sövényformák, amelyek között a Bouché, a Thomas és a Delbard az ismert.

A gyümölcsfa növekedését az alany határozza meg. Ha kevés a helyünk, és kis fát szeretnénk, akkor törpe alanyra oltott fát vásároljunk. Ha nagyobb teret kívánunk kitölteni vagy határolni, akkor közepes növekedésű alanyon nevelt oltványt válasszunk. Minden tehát az adott hellyel, majd a facsemete kiválasztásával kezdődik. Az alanyra nyírt gyümölcsfák alakítását az egyéves csemetékkel kell kezdeni. Akkor jó a csemete, ha van rajta két egymással szemben álló szem, amelyekből a következő év júliusában–augusztusában hajtások fejlődnek ki. Ezeket vízszintesen, a fal mellé erősített lécvázhoz vagy a támrendszer huzalához kell kötözni. Annyi hajtáspárt hagyjunk meg, ahány ágemeletet szeretnénk kialakítani.

A korona kialakítása után is szabályozni kell a fát, nyáron a zöld hajtások kiválogatásával, még később pedig a gyümölcsválogatással.

Fajtaválasztás

A gyümölcssövénynek bármilyen fajtát választhatunk, olyat is, amely az árutermelésből már kiszorult. Akár a régi tájjellegű letűnt fajtákat is.

Ha déli fekvésű falat vagy kerítés szeretnénk takarni, akkor kajszit vagy őszibarackot nevelhetünk. A körte számára szélvédett helyet válasszunk.

A legmegfelelőbb, ha délre vagy nyugatra néz a sövényfal.

A meleg déli falakon is nevelhetők ugyanezek, de ott jobban kell ügyelni az öntözésükre, mert ugyan szeretik a meleget, de a kiszáradás veszélye is fennáll.

Az almát közvetlenül a falra is „lapíthatjuk”, a kajszit és az őszibarackot pedig a faltól kissé távolabb kialakított támrendszerre futtassuk, hogy a lombja jól levegőzzön.

Az alapos metszés után a fák nagyon keskenyek maradnak.

Az alma és a körte esetében ezek az alakok elfogadhatók, sőt bőtermők lesznek a gyümölcsfák. Az őszibarack, a nektarin, a sárgabarack, a szilva és a meggy esetében ez a szigorú vonalú vezetés szóba sem jöhet. A csonthéjasok ugyanis ilyen koronában nagyon keveset teremnek. Számukra a szabad legyező alak a legjobb. Ennél a főágakat a törzstől majdnem vízszintesen, laza formában kell elvezetni jobbra és balra a kifeszített huzal mentén. Így megakadályozzuk, hogy a fa hosszában nőjön. Az ágak lapos fekvése mérsékelt metszést tesz szükségessé, és serkenti a virágok kialakulását.

Legyezőalak

Az őszibarack, a nektarin, a sárgabarack, a szilva és a meggy termesztésére alkalmas. Kb. 2,5 méter magasra és 3,5 méter kiterjedésűre hagyható. A más néven legyezőkordonos fákon 2, a törzsből kinövő, egymással szemben álló hajtást kell meghagyni. A belőlük származó hajtásokból alakítható ki a legyezőforma.

U alak

Nem egyszerű a kialakításuk, de kevés tudással is megoldhatók egyes formák.

Az úgynevezett U alak 2 erős hajtásból formálható, amelyek egymástól fél méternyire vannak: az előbb vízszintesen irányított hajtásokat a kívánt távolságban függőlegesen felfelé vezetjük. A dupla U alaknak 4 karja van, vagyis 4 főágat kell nevelni. Fontos tudni: minden főág úgy legyen megmetszve, hogy azonos mértékben fejlődjön.

Döntött orsó

Ennél a formánál az egyes törzseket támrendszer mellett kell nevelni, mivel meghatározott szögben kell hajlítani a törzset. Az ajánlott szög 45 fokos. A huzal és a karó mellett sövény is kialakítható. Nemcsak a gyümölcsfák, hanem a bogyós cserjék, például a köszméte és a ribiszke is nevelhető ilyen alakban. Legfeljebb 1,8 méter magasra, 75 centi kiterjedésűre hagyható.

Palmetta

Nagyobb tapasztalatot igényel a pálmadíszforma, vagyis a palmette, vagy ahogy nálunk mondják, a palmetta kialakítása. A ferde palmette oldalágait 45 fokos szögben kell elvezetni. A törzsön fél méter magasságból kell az oldalágakat a kívánt szögbe irányítani. Legjobban a 45 fok felel meg. Az ágvezetéskor az oldalhajtásokat támaszték mellett kell irányítani.

Ívelt termőkar

Ez egy új koronaforma, amelynél az ágakat visszahajtva a törzshöz vagy egy lejjebb található ághoz kell rögzíteni. Szép alakú, sok ívet alkotó, gazdagon termő fa nevelhető így. Megfelelő alanyra oltott alma, körte és szilva termesztésére alkalmas. Ilyen alaknál 1,8 méter magasra és 0,90–1 méter kiterjedésűre nevelhető.

Vízszintes termőkaros sövény

A termőkarokat egymástól 30 centis magasságban, vízszintes helyzetben lekötözve nevelik. A kordon fal vagy kerítés mentén alakítható ki. Térelválasztónak is jó, amikor a kert két különböző részét kell elválasztani. Alma és körte termesztésére alkalmas. A magassága ne haladja meg a 2,5 métert, a kiterjedése pedig a 4,5 métert.

Alacsony sövény

A termőkaros sövény egyszerűsített változata: mindkét irányban csak egy-egy ággal. A zöldségágyások vagy a kerti utak elhatárolására telepíthető. Alma, körte és szilva termesztésére alkalmas. Legfeljebb 30–50 centi magasra érdemes hagyni. Döntött orsó

Ívelt fa

Vízszintes termőkaros sövény

Alacsony sövény

Legyezőkordon