Amikor annak idején szakmát választott, a jól menő fémes szakmát, a csókai Beszedics István aligha gondolta, hogy egy napon a mezőgazdaság jelenti családja számára a megélhetés forrását, a fejlesztési és fejlődési lehetőséget. Tíz-egynéhány évvel ezelőtt, édesapja rábeszélésére szegődött, illetve tért vissza a családi gazdaságra, s munkával bizonyította, teszi ezt jószerivel napjainkban is, hogy szerény termőterületen is lehet nyereségesen gazdálkodni, mégpedig a növénytermesztés és az állattenyésztés, Beszedicsék esetében a tejtermelés egyre magasabb szintre emelésével. Talán így történhetett meg, hogy a szintén fémes szakmát tanult János fiukat nem is kellett túlságosan győzögetni, hogy a maga ura-gazdájaként vállalja a paraszti életformát. A szakmának meg hasznát veszi a gépek javításánál is. Ha régi is a traktor, a kapcsolható eszköz, a gazdával együtt felkészülten kell, hogy várja a tavaszi nagy munkák kezdetét.
– Siralmas képet fest a csókai határ. Nem emlékszem, hogy volt-e valaha is ennyi fölszántatlan parcella, mint napjainkban, amiért a gazda okolható a legkevésbé, ugyanis a szántókat, a búzavetések egy részét késő ősz óta víz borítja, s attól tartok, hogy nem húzódik vissza, így parlagon marad a termőföld egy része. Ha terem a föld, ha nem, a vízügyi járulékot mindenképpen be kell fizetnünk – mondja Beszedics István, s amikor arra terelődik a szó, hogy költséges lesz az idei vetés (is), nem panaszkodik, nem tiltakozik. – Nincs értelme a tiltakozásnak, mert még mindig szervezetlen a paraszttársadalom, s ha olykor-olykor meg is hallgatja a gazdát a szaktárca, csak ígérgetni tud, de a mezőgazdaság jobbra fordítására egyszerűen nincs erő. Veregetik a vállunkat a kiviteli eredményekkel, közben egyre vékonyodik az agrárköltségvetés, s ahogy hallom, a féktelen búzakivitelnek behozatal lesz a következménye, s azt nem nehéz kitalálni, hogy ebből nem a gazdának, hanem a gabonakereskedőnek származik a haszna. Mi 12-13 dináros áron eladtuk a gabonát, ki gondolta volna, hogy március elejére már a 30 dinárt is meghaladja az értéke. Nekünk arra kell törekedni, hogy minél nagyobb termést takarítsunk be, amivel még a gyönge ár is ellensúlyozható, bár nagyon úgy látszik, hogy hosszabb távon is megmarad a számunkra kedvező ár. Ha jó ára van a gabonának, a húsnak, tejnek, nem gond a teljes agrotechnika alkalmazása, csábító bankhitelek nélkül még a gazdaság korszerűsítésére is futja.
– A kukorica, a búza, a szója jelenlegi magas ára inkább arra ösztönzi a gazdát, hogy a növénytermesztés felé forduljon, mintsem a hús- vagy a tejtermelést szorgalmazza…
– Gazdaságunkon ellenkező a helyzet: tízegynéhány hektár termőföld, ha hagyományos növénytermesztést folytatunk, a megélhetést is alig szavatolja, de, ahogyan a szüleimtől tanultam, és követem is a modellt, ha a terményt állattenyésztésen keresztül hasznosítom, semmiképpen sem veszíthetek, esetleg kisebb lesz a nyereség, s ami nagyon fontos, hogy folyamatos a bevételünk, így a tavaszi nagy befektetést önerőből pénzelhetem, nincs szükség bankhitelre. A szarvasmarha-állományt akkor kezdtük igazán fejleszteni, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy János fiunk is mezőgazdasággal foglalkozik. Gazdaságunkon nincs piaci felesleg kukoricából, lucernából vagy búzából, minden szem gabonát tejen és húson keresztül értékesítünk.
– A vetésszerkezet is ennek megfelelően alakul?
– A kalászos gabona a vetésforgó miatt nem maradhat ki a vetésszerkezetből, az 5 holdnyi lucernáshoz tavaszra még 6 holdat vetünk, ugyanis jó minőségű szálastakarmány nélkül aligha lehet eredményes a tejtermelés. Nyolc-tíz hold napraforgót is tervezünk, legnagyobb területen pedig kukoricát. Tápanyagban gazdag szántókat művelünk, bőven jut szerves trágya is a földekre, amelyek kertészkedésre is alkalmasak, így a paprikatermesztést is fontolgatjuk, de ha az átázott talajt nem tudjuk időben és kellően bemunkálni, a paprika helyett is kukoricát vetünk, szerencsére bőséges a választék rövid tenyészidejű hibridekből is, így szükség esetén még május végén is vethetünk, persze nem szeretnénk annyira elhúzni a vetést – mondja Beszedics István.
– Sokkal több munka vár ránk ezen a tavaszon, mint a korábbi években, ugyanis 80 hektárnyi állami földet is béreltünk, ennek fele legelő, amit még víz borít. Pedig nagyon mennénk már a határba, a legelőt is ellenőrizni kell, majd műtrágyázni, különben kaszáláskor nagyon vékonyak lesznek a rendek, nem számíthatunk jó minőségű szénára – veszi át a szót Beszedics János, majd a családon belüli munkamegosztásról mondja: – Édesapám a növénytermesztést vezeti, én meg az állattenyésztést, de csak azért, hogy tudjuk, kinek melyik ágazatban van a döntő szava, különben nem válogatunk a munkában.
– Évek óta gondokkal küzdenek a tejtermelő gazdák, Beszedicsék mégis ebben az ágazatban igyekeznek bizonyítani…
– A kisgazdaságok fejlesztésének kerékkötője a forgótőke hiánya, s amikor 2004-ben a zombori tejüzem felkínálta az együttműködést, nyomban 10, Hollandiából importált holstein üszőt jegyeztettünk, ennek értékét öt éven keresztül tejben törlesztettük, majd két éve az IMLEK-től kaptunk némi támogatást az állomány bővítésére, most 20 tehenet fejünk, de a falu szélén már befejezés előtt áll a nem túl nagy, de korszerű farm, ahol 35 fejőstehénnek lesz helye. Azért telepítjük ki a farmot, mert ha előbb-utóbb az EU-ba kerülünk, az ott érvényes előírásokat kell követnünk, azok pedig pontosan meghatározzák az állattenyésztő telepek, a farmok helyét! Építhettünk volna nagyobb farmot is, akár 50-60 fejőstehenet is tarthatnánk, de csak annyit akarunk vállalni, ami nem haladja meg családunk munkaerejét. A tejtermelés nemcsak az állatok ellátásából áll, nagy mennyiségű takarmányt kell bekészíteni, tehát a növénytermesztés is leköt bennünket. Az utóbbi hónapokban némileg javult a tejtermelők helyzete, s biztos vagyok benne, hogy távlata van az állattenyésztésnek, legyen az hús- vagy tejtermelés. Én öt éves időszak átlagát veszem alapul, míg kimondom, hogy veszteséget halmoztam, vagy nyereséges a munkám. Eddig nem veszítettem, de hozzáteszem, hogy négy éve kizárólag extra minőségű nyerstej kerül ki a farmról.
– A jelenlegi tartástechnológia, ami nem mondható a legkorszerűbbnek, hiszen klasszikus istállókban tartják az állományt, valamint a takarmányozás együttese a nyereség meghatározójának?
– Igen, de ehhez hozzátartozik a zoohigiénia is, kezdve az istálló tisztántartásától, a takarmány minőségének ellenőrzésén keresztül a fejési higiéniával bezárólag. Az állattenyésztésnek egyetlen ágazatában sincs munkaidő, s ha másért nem, hát napközben azért is érdemes körüljárni az állományt, hogy gyönyörködjek a szép tehenekben vagy a borjakban. Ami pedig a takarmányozást illeti, a szilázs az alaptakarmány, amihez abrak, lucerna- meg réti fűszéna párosul.
– Végezzünk számítást: laktációnként mennyi a tejhozam, egyedenként milyen tejmennyiségnél kezdődik a jövedelmezőség?
– Egyedenként 6000 liter körül alakul az évi tejhozam, s az a célunk, hogy a 18 liter körüli istállóátlagot az új objektumban legalább 22-23 literre emeljük, s a napi tejtermelés meghaladja az 500 litert. Fél éve alig 22-23 dinárt fizettek a tejért, s ehhez párosult az 1,5 dináros prémium, míg napjainkban 32,8 dinárt kapunk az extra minőségű tejért, meg a már elfogadhatónak számító 5 dináros prémiumot, összesen tehát 37,8 dinárt. Pontosan kiszámoltam a napi takarmányozási és tartási költségeket, amit összevetettem a tej árával. A számadás a következő: a 25 kg szilázs értéke 125, a 8 kg abraké pedig 240 dinár. Naponta 5 kg lucernaszénát kapnak, ami 60, az ugyancsak 5 kg réti fűszénáé pedig 50 dinár. Áramra, vízre 100 naponta 100 dinárt számítok, ami összességében 575 dinárt jelent, tehát 16 liter kifogástalan minőségű nyerstej fedezi az alapköltségeket, a többiből fizetjük a munkabérünket, az esetleges állatorvosi költségeket. A jelenlegi árral sem elégedetlenkedem, de a Vajdasági Tejtermelők Társulása által szorgalmazott 36 dináros alapár és az 5 dináros prémium némi felhalmozást is jelentene. Nem lebecsülendő az évenkénti egy borjú értéke sem, amit nem szívesen számítanak be a nyereségbe a tejtermelők. Állítom, hogy most, a magas takarmányárak ellenére is a tejágazat az állattenyésztés egyik legbiztosabb és legjövedelmezőbb ágazata. Ha így lett volna a múlt év derekán is, elkerülhettük volna a tejhiányt, nem csökkent volna legalább 30 000 egyeddel az amúgy is szerény szarvasmarha-állomány – vallja a csókai Beszedics János.
