A növénytermesztésben és állattenyésztésben végzett kísérletek bizonyítják, hogy a huminsav komplex vegyületei segítik a tápanyag-hasznosulást, a mikroelemek fölvehető állapotba történő lebomlását – Nem tápanyag, egyfajta katalizátor szerepét tölti be
Elegendő tápanyagot tartalmaznak-e termőföldjeink? – vetődik föl a kérdés annak tudatában, hogy az utóbbi évtizedekben megcsappant a műtrágya használata (a hektáronként kijuttatott nitrogénmennyiség alig éri el a 35 kg-ot), az állatállomány csökkenésével egyre kevesebb szerves trágya kerül szántóinkra, s a legbiztosabb tápanyagforrást, a növényi maradványok nagy részét (szalma, kukoricaszár) vagy eltávolítja, vagy fölperzseli a gazda. Íratlan szabálya a növénytermesztésnek, hogy legalább annyi tápanyagot, vagyis mikro- és makroelemet meg ásványi anyagot kellene visszajuttatni a termőföldbe, mint amennyit abból a terméssel kimerítünk, de a gyakorlatban nem így történik, s ennek következtében szegényedik talajaink tápanyagháztartása, romlik struktúrája, csökken a humusztartalom.
Elemzések szerint a talajban föllelhető tápanyag (N, P, K stb.) jelentős része a növények számára fölvehetetlen állapotban található, s ezért egyszerűbb tápanyaghiányról beszélni, műtrágyázással, lombtrágyázással javítani a helyzeten, mint olyan eljárásokat alkalmazni, amelyek hozzájárulnak a talajélet élénküléséhez, vegyi folyamat révén fölvehetővé teszik a felhalmozott tápanyagot. Dr. Csicsor János vegyészmérnök a gödöllői Biotechnológiai Kutatóintézetben kutatásai révén jutott a felismerésre: a növénytáplálásban, illetve a tápanyagfelvételnél meghatározó szerepet játszik a természetes eredetű, a leonarditeban és a tőzegben föllelhető huminsav.
– A nagy humusztartalmú termőtalaj, a tápanyag-visszapótlás nem azt jelenti, hogy a mikro- és a makroelemeket fölveheti, hasznosíthatja is a növényzet. A mikrobiológiai trágyák hozzájárulnak a szerves anyagok lebontásához, de ez még mindig nem elegendő ahhoz, hogy az élő szervezet zavartalan működéséhez szükséges mintegy 70 mikroelem és ásványi anyag a sejtekbe jusson. A növénytermesztésben és állattenyésztésben végzett kísérleteink bizonyítják, hogy a huminsav komplex vegyületei fölszívódnak, s ezek segítik a tápanyag-hasznosulást, a mikroelemek fölvehető állapotba történő lebomlását. Ugyanakkor a növények energiatermelő képességét, immunrendszerének javulását is elősegíti – mondja dr. Csicsor János, arra a kérdésre pedig, hogy a huminsav termésnövelő csodaszer-e, a következő magyarázattal szolgál:
– A növénytermesztésben a huminsavval kezelt parcellákon 10%-os termésnövekedést jegyeztünk, s ez a jobb tápanyag-hasznosulás eredménye. S mivel a figyelmen kívül hagyott mikroelemek is fölszívódnak, javul pl. a gabona minősége is. A tápanyagellátásnál rendszerint csak a nitrogén, a foszfor és a kálium utánpótlásáról gondoskodunk, de ugyanilyen fontos a magnézium, a szelén, a bór, a cink stb. pótlása, ezek nélkül hiánybetegségek jelentkeznek. Tehát maga a huminsav nem tápanyag, hanem egyfajta katalizátor szerepét tölti be a tápanyagfelvételben. Használata üvegházi vagy fóliasátras hajtatásos termesztésben különösen indokolt, ahol a gyér napfény ellenére stimulálja a klorofiltermelést.
Az elmondottak alapján gazdáink tévednének a növénytáplálásban, a tápanyag-utánpótlásban?
– A műtrágyázást minden esetre talajelemzésnek kellene megelőzni, s nemcsak a három legfontosabb, a nitrogén-, a foszfor- és a káliummennyiséget, hanem más ásványi anyagok szintjét is meghatározni, s laboratóriumi elemzéssel kimutatni, hogy ezekből a tápanyagokból mennyi található fölvehető állapotban. Bármennyire is hihetetlenül hangzik, de egyes körzetekben tonnákban mérhető a hektáronkénti foszformennyiség, 30–50 évre elegendő tápanyag halmozódott föl a termőtalajban, csak az nincs fölvehető állapotban, így felesleges műtrágyázással tetézzük a termelési költségeket. A huminsav használata tehát a költségtakarékos termelés egyik fontos eleme lehet.
A huminsavnak a takarmányozásban, a takarmányok hasznosulásában is megvan a szerepe…
– Állattenyésztő gazdáktól gyakran halljuk, hogy a sertés vagy a növendékmarha elfogyasztja ugyan a meghatározott takarmánymennyiséget, de nincs megfelelő súlygyarapodás, állategészségügyi gondok is jelentkeznek. Ennek egyszerű a magyarázata: az intenzív művelésű talajokban, így a takarmánynövényekben is megcsappant a mikroelemszint, tehát tápanyagban szegény takarmány kerül a haszonállatok elé, s azt a kevés tápanyagot sem hasznosítja a szervezet. Huminsavalapú termékek takarmányba való keverésével ez kiküszöbölhető. Itt jegyzem meg, hogy az állatnemesítésben, a megnövekedett fogyasztást kielégítendő, a növekedés, a súlygyarapodás állt gyújtópontban, ez intenzív tartásban megvalósítható, de az ellenállóképesség háttérbe szorult. Újabbnál újabb vírusok veszélyeztetik haszonállataink egészségét, ellenük költséges a védekezés. Az Európai Unió folyamatosan szigorítja az élelmiszer-biztonsági rendeleteket és azt a célt tűzte ki, hogy az antibiotikumoknak az állatgyógyászatban történő használatát fokozatosan ki kell vonni, majd teljesen betiltani, tehát tér nyílik az alternatív készítmények előtt. A természetes anyagból nyert huminsav-készítmények bizonyítottan antivirális és antibakteriális hatásúak, ugyanakkor immunrendszer-erősítő hatással tűnnek ki, de említést érdemel detoxikáló és ösztrogén hatásuk is, ezért is indokolt a takarmányozásban használni azokat. Az EU piacán már használatban vannak termékeink, remélhetőleg hamarosan a vajdasági gazdákhoz is eljutnak – nyilatkozta dr. Csicsor János.
