Engedjék meg, hogy hölgyolvasóinkat egy képzeletbeli hóvirágcsokorral köszöntsem, melyhez e néhány sort nyújtom át ajándékba:
Már újra van virág.
Gyöngécske, hófehér.
Parányi, reszkető,
De elmegy már a tél.
A hét folyamán igyekeztük megtisztítani a virágoskertet és a veteményeskertet a tyúkhúrtól. Az idei év rendkívül kedvez ennek az igen agresszív gyomnövénynek, egyesek gyógynövénynek, salátának is nevezik, de számomra csak gyom. Kikelt, majd néhány napon át az eső locsolta. Egyszer csak azon kaptuk magunkat, hogy gyorsan kapát kell rántani, mert ha összefüggő rétegben eltakarja a talajt, már kapálni sem lesz könnyű.
– Ne izgulj, Katinka! – szólt a férjem. – Ahol a tyúkhúr terem, ott nitrogénben gazdag a talaj. Majd ezzel a nyesővel mi férfiak gyorsan átjárjuk a sorok közét, s azután te csak a sorokat kell, hogy tisztítsd.
Mondanom sem kell, hogy nehezebb a hagyma-, saláta-, borsó-, spenótsorokat kitisztítani, mint a sorok közét. Rájuk hagytam, mert a segítséget nem illik elutasítani.
A nyeső láttán nagyapám jut eszembe, akinek kedvenc szőlőművelő szerszáma volt. Arra emlékszem sohasem ment üres kézzel a szőlőbe. Leginkább a nyeső volt a kezében. Mikor kiért, oda-oda nyesett csak úgy szórakozásból egy-egy gyomnövény tövéhez, s úgymond átjárta a szőlőt, közben átvizsgálta a tőkéket, ha betegséget észlelt, perceken belül már ott termett a kékkőtől átitatott betonmedence mellett, kezében a kézi permetezővel. Langyos vizet merített a kádból, s máris permetezett. Többször megkérdeztem:
– Nagyapa, miért kell ilyen sokszor permetezni? Csak mérgezi a szőlőt!
– Majd, ha felnősz, megtudod. Egyébként ez nem méreg, csak kékkő – felelt határozottan.
Végül megtudtam, hogy amikor már nem tudott a kis nyesővel, ilyenkor a tavasz kezdetén védekezni a tyúkhúr ellen, valamilyen permettel lespriccelte, és láss csodát, egy-két nap múlva elkezdett sárgulni. Igen ám, de a veteményeskertet nem lehet lepermetezni, így számunkra megmaradt a kapával, nyesővel való védekezés. Mondtam is a férjemnek, nagyon vigyázzon arra a szerszámra, mert eszmei értéke, épp az emlékekből kifolyólag, nagyobb, mint a valós tárgyi értéke. Munka előtt jól kikalapálta az élét, majd Béla fiunk segítségével nekilátott a munkának. A kamasz nem nagy kedvvel társult az apjához, de nem ellenkezett. Később láttam, hogy sokkal több volt a mese, mint a munka. Rájöttem azomban, hogy az igazi férfias témákat, csak így, munka közben lehet igazából megtárgyalni. Ilyenkor én hátrébb lépek, mert érzem, itt most nincs rám szükség, s jóleső érzéssel tapasztalom apa és fiú bizalmas beszélgetésének pozitív hatását, a jó hangulat sugárzik ilyenkor felőlük. Számomra nem az fontos, hogy mennyire halad a munka, mert az ilyenkor észlelt nevelő hatásnak felbecsülhetetlen értéke van. Elvonultam a ház körüli virágoskertembe, mert ott is akadt tennivalóm.
