Az oszlopfa metszése
Mit terem oszlopos fán? – Hol nevelni?
A gyümölcsfák metszésével és alakításával kapcsolatos sorozatunk kapcsán érkezett az olvasói kérdés, hogy az oszlopos fát kell-e metszeni?
Érdekes a kérdés, mert értelemszerűen az oszlopfának nincsenek oldalágai, csak a vezérág, vagyis a törzs, amelyen „csak” a levelek és a gyümölcs van, ezért is nevezik oszlopfának, vagy más változatban oszlopos fának.
Oszloposra nemesített faalak
Általában nincs szükség a metszésükre, mert ezeket már oldalág nélkülire nemesítették. Viszont tudom – saját tapasztalatból – hogy mégis néha nevel oldalágat. Ha alkalmanként mégis kinő egy-egy oldalág, ezeket le kell vágni, mert azokból újabb nemkívánatos oldalhajtás fejlődik ki. Ezeket azonban nem most télen vagy kora tavasszal, hanem nyáron kell levágni. Közvetlenül tőből, a törzs mentén vágjuk le: ne hagyjunk csonkot a törzsön.
Egyébként az a tapasztalat, hogy a 2,5–3 méter magasra hagyott oszlopos fák (nálunk leggyakoribb az almafa) erős törzse jól tartja magát a termés súlya alatt is, nem kell nekik támaszték.
Amúgy, a természetes oszlopos növési forma csak kevés almafajtára jellemző, ilyen pl. a McIntosh vagy a Wijcik (ez utóbbit alkalmazzák az Újvidéki Mezőgazdasági Kar Gyümölcsészeti Tanszékén is), és ezért az ezekből származó nemesítések sem igényelnek metszést. Ha mégis – mint nálam – akkor ezeket érdemes levágni.
Egyébként az oszlopos alanyokra az újvidéki nemesítők piros, sárga és zöld almafajtákat oltanak be. Mára azonban más gyümölcscsemeték is vásárolhatók oszlopos faalakon.
Oszlopos korona
Az alma a leggyakoribb oszlopfa. Mint említettem az Újvidéki Mezőgazdasági Kar Gyümölcsészeti Tanszékén 3 alap, piros, sárga és zöld termésű oszlopfák, azaz facsemeték szerezhetők be. Vajdaságban háztáji kertekben már ismert ez a faalak, sőt termő fák vannak.
Jobbára külföldi szaklapok és nemesítések révén hozzánk is eljutott a többi gyümölcs oszlopos facsemetéje. Körte, szilva, ringló, cseresznye és meggy is nevelhető oszlopos fatörzsön. Sőt próbálkoznak a gyümölcstermő bokrokkal is, mint a ribiszkével és az egressel is. Itt mindig olyan szelekcióról vagy fajtáról van szó, amely karcsúbb a szokásos növekedési formánál. A faiskolában ezeket gyengébben fejlődő gyökéralapra nemesítik. Viszont tudni kell, hogy ebben az esetben pl. a cseresznyénél és a körténél több oldalág fog kinőni. Az almához képest pedig sokkal több.
Metszés
Leginkább 2-3 oldalág fejlődik ki az erősebb törzsű fákon. Csak a hosszabb ágakat rövidítsük le, mindössze 10–15 centi maradjon meg belőle. Ezeket ugyanis a fa lombja, a levelek és a gyümölcs eltakarja. De akár teljesen le is vághatjuk a törzs héjával egy síkban.
A metszést nyáron, június második felére időzítsük. Így megfékezhető a növekedés, és a fán több virágrügy fog kialakulni.
Dézsás termesztés
A külföldi szakirodalom szerint nagy edényben erkélyen is nevelhetők az oszlopfák, sőt bőtermők.
Arra kell ügyelni, hogy elég nagy legyen az edény. Ha jó nagy dézsát választottunk, akkor akár 4-5 évenkénti átültetés is elegendő. Közben rendszeresen töltsünk utána földet, és lássuk el a növényt lassú lebomlású szerves trágyával. Ugyanez a teendő a tápanyagpótlással a kertbe ültetett fáknál is. Csak nem kell őket átültetni, de a talaját érdemes minden évben kissé fellazítani.
Terméshozam és termésritkítás
Főként az oszlopos almafa hajlamos a nagy hozamkülönbségekre. Egyik évben rengeteg rajta a gyümölcs, másik évben pedig alig van mint szüretelni.
A nagy hozam kimeríti a fát, úgymond felemészti az energiáját, így kevés ereje marad a következő évi virágrügyek kialakítására. Az almán csak 30-35 gyümölcsöt hagyjunk megérni, a többi – bármennyire is sajnáljuk – legkésőbb június első felében szedjük le zölden.
A gyümölcsök ritkítására az őszibaracknál és a körténél is szükség mutatkozik, ugyanis ezek is nagy termések, míg a cseresznye, a meggy és a szilva esetében – a kis bogyók miatt – ez az intézkedés mellőzhető.
