Az új mezőgazdasági és kereskedelmi miniszter, Dušan Petrović nem sokat teketóriázott, első intézkedése a búzakivitel betiltásáról szólt. A most leváltott – a kereskedelmi tárca élén egy, a mezőgazdasági tárca élén pedig két székkel ezelőtti elődje – Slobodan Milosavljević 3-4 évvel ezelőtti, kukoricaexportot betiltó, gyászos emlékezetű intézkedését idézte föl ezzel az új miniszter, aminek a hatását egyesek még ma is nyögik. Hasonló eredményt várhatunk ettől a normális piaci viszonyokba erőszakkal beavatkozó rendelkezéstől is. Joggal föltételezhetik a gazdák, hogy most az aratás közeledtével az olcsó hazai búzaár előkészítése folyik. Törvényszerűen ezt eredményezte a kukoricára vonatkozó exporttilalom is annak idején.
A kormány persze másról beszél, az aggodalmáról, hogy nem lesz elegendő kenyérgabona, s hogy megdrágul a kenyér, liszthiány várható és miegymás. No de miért nem akkor aggódott, amikor még tehetett is volna valamit, hogy ne alakulhasson ki ilyen helyzet? A Köztársasági Árutartalékok miért nem vásárolta föl a búzát a parasztoktól aratáskor? Ehhez persze tisztességes árat kellett volna fölkínálni, s nem 12 dinárt akkor, amikor már mindenki más többet ígért. Az állam, ami Szerbiában emlékezet óta a második legnagyobb búzafölvásárló volt, átengedte ezt és vele együtt a kenyérgabona árát befolyásoló szerepét a Victoria Groupnak. Joggal kérdezhetjük: miért is? Hogy a szabad piaci törvényszerűségek érvényesülhessenek? Akkor most az exportilalommal miért akadályozzák a szabadpiaci működést?
Az pedig már egyenesen gyomorforgató, hogy most ugyanazok a kereskedőházak fogják beszállítani a legnagyobb valószínűség szerint vámmentesen a búzát, akik nemrégiben kiszállították. Akkor is gazdagodtak, most is gazdagodnak, s ezért nem is őket kell hibáztatni, hiszen a profitszerzés miatt alakultak, hanem azt az államot, amely tehetetlenségével, vagy amire gondolni sem merünk – cinkosságával – terepet szolgáltat az efféle üzelmeknek.
A kormányban mindenkinél jobban tudhatták, hogy nyakló nélkül folyik a búza kiszállítása, s azt is, hogy sohasem vetettek ilyen kevés kenyérgabonát Szerbiában, mint az idén. Nem csoda hát, hogy a fölvásárlók részéről a háttérben már most megindult a harc azért a kevés búzáért, ami majd rendelkezésre áll, s ami valószínűleg az ország szükségleteinek a kielégítésére sem lesz elég. Ha pedig így van, akkor a jó ár már előre biztosítottnak tűnik, csakhogy a jelek szerint ennek megint nem a vajdasági gazda látja a hasznát.
Ennek a búzahiány miatt aggódó államnak, amint azt Sima Matićtól, a Žitovojvodina igazgatójától hallhattuk, arra persze volt elég kenyérgabonája, hogy kölcsönadjon belőle a Dušan Bajatović vezette gázszolgáltató közvállalat tulajdonában lévő pancsovai műtrágyagyárnak azzal a kikötéssel, hogy majd jövőre megadja.
Új, Szerbiából induló technológiai forradalom küszöbén lennénk, a jövőben műtrágyát állítanak majd elő a búzából? Nyilván ez a búza már egy kereskedőház raktárában van, ellenszolgáltatásként az a kereskedőház pancsovai műtrágyát fog forgalmazni, amiért persze, hogy a kör bezáruljon, majd fölveheti az állami támogatást.
Így szokott ez nálunk lenni.
Előre lehetett ezt látni, lapunk hasábjain a híreinkben már többször utaltunk rá, hogy ez fog történni, most azonban, amikor bekövetkezett, mégis döbbenettel kell megállapítanunk, hogy ez a Szerbia még mindig az a régi Szerbia, amely semmibe veszi a paraszt verejtékes munkájának a gyümölcsét. Ez sajnos még mindig az az ország, amelynek a kormánya megengedi, hogy tisztességtelen játékot űzve a paraszt zsírján hízzanak az éhesebbjei, mindenekelőtt a vajdasági földműves zsírján, hiszen jól tudjuk, hogy az országból kiszállított búza, kukorica túlnyomó része a tartományból származik.
