A tavaszi árpát takarmányozás, sör- és malátagyártás céljára termesztjük. A kétféle hasznosításon alapuló tavasziárpa-termesztés agrotechnikája – a környezeti igények és a termesztési technológiák szerint – kisebb mértékben eltér egymástól. Ezért mindenütt, ahol az éghajlati- és talajviszonyok alkalmasak a sörárpatermesztésre, nagyobbrészt sörárpát termesztünk.
Talajigény
A tavaszi árpa gyengén fejlett gyökérzete miatt a talaj iránt igényes növény. Ezért csak a tápanyagokban gazdag, jó vízgazdálkodású talajokon termeszthető gazdaságosan. Termesztésére legalkalmasabbak a középkötött, mélyrétegű, tápanyagokban gazdag talajok: a mezőségi talajok, barna erdőtalajok, könnyű öntés- és könnyű agyagtalajok. A hideg, savanyú, erősen kötött agyag vagy laza homok és láptalajok a tavaszi árpa, főleg a sörárpa termesztésére alkalmatlanok.
Tápanyagigény és trágyázás
A tavaszi árpa rövid tenyészidejű, gyengén fejlett gyökérzetű gabonaféle, ezért sok és könnyen felvehető tápanyagokra van szüksége. A nagy és jó minőségű termés biztosításához igen fontos az optimális mennyiségű és tápanyagarányú, a termesztési célnak megfelelő műtrágyázás.
A tápanyagellátás és az egyes tápelemek (NPK) mennyisége és aránya alapvetően befolyásolja a termés mennyiségét és minőségét. Az optimális N-arány főleg a sörárpatermesztésnél fontos, mert a túladagolás káros következményekkel járhat. Minőségromlás, vagyis fehérjetartalom-növekedés, de terméscsökkenés is előfordulhat. A sörárpatermesztésnél a kedvező nitrogénhatás úgy érhető el, ha a nitrogént szervestrágyázással az elővetemények alá adjuk.
A foszfor- és kálium-műtrágyázás jelentősége is nagy a tavaszi árpa tápanyagellátásánál; különösen a kálium hatása kedvező a sörárpa minőségére.
A tavaszi árpa fajlagos tápanyagigénye 100 kg termés biztosításához: 2,3 kg N, 0,9 kg P2O5, 2,1 kg K2O, vagyis 5,3 kg vegyes (NPK) hatóanyag. A fajlagos műtrágyaigény, hatóanyag kg/t: jó és közepes N, P, K ellátottságú talajokon 10–21 kg N, 16–28 kg P és 24–35 kg K, amely 50–84 kg/t vegyes (NPK) hatóanyagnak felel meg.
Természetes, hogy a konkrét tápanyagellátást, vagyis a trágyázást – a többi gabonafélékhez hasonlóan – különböző tényezők módosítják. De a tényezők mellett mindenkor a termesztési célt – takarmány vagy sörárpa – tekintsük a legfontosabbnak a konkrét trágyázás során. A műtrágyázás módja hasonló a többi kalászoséhoz. A foszfor- és káliumműtrágyákat a lejtős és sekély termőrétegű talajok kivételével ősszel alaptrágyázásra kell felhasználni. A nitrogén-műtrágyázás megosztása a tavaszi árpánál is célszerű. A talajok kötöttségétől függően a N-műtrágya 30–50%-át már ősszel ki lehet juttatni, mert a nagyobb mennyiségű tavaszi N-műtrágya a sörárpa fehérjetartalmát a kívántnál jobban növeli. A tavaszi trágyázásra visszamaradt nitrogént, valamint lejtős területeken a P és a K egy részét, kb. 25–30%-át vetés előtt kell kiszórni és magágykészítéssel a talajba dolgozni, de ha a N-adag 50 kg/ha-nál kevesebb, akkor az egészet tavasszal szórjuk ki. A tavaszi árpát is gabona-sortávolságra vetjük. A vetés mélysége a talaj kötöttségétől függően 3–5 cm. A vetendő csíraszám 4-5 millió csíra/ha között váltakozik (ez kb. 160–200 kg/ha vetőmagnak felel meg). A vetés után magtakaró boronát járassunk és ha szükséges, le is hengerezhetjük a vetést. Ha a pillangósok telepítésénél takarónövényként használjuk a tavaszi árpát, akkor a szokásosnál kevesebb (30–50%) vetőmagot vessünk, hogy a ritkább állomány kevésbé károsítsa a pillangós takarmánynövényeket. Söripari célra termesztett árpát ne használjunk takarónövénynek.
