A Földnek, a Napnak és a víznek éltető ereje van. Az ember az, aki igazgatja, tudatos lényként elrendezi az őt körülvevő elemeket. Ilyen és hasonló gondolatok foglalkoztattak ezen a héten, miután beszélgettem az egyik, számomra oly kedves péterrévei olvasónkkal. Magdika régi ismerősöm, már többször is beszélgettünk. Olyan kedvességgel és együttérzéssel beszélt a rovatban felmerülő témákról, hogy ezúttal úgy gondolom, olvasóink is meríthetnek belőle némi tanulságot.
– Tudja, kedves Katinka, számomra a föld az egy csodálatos és szent dolog. Nem tudom, Ön hogy van vele, de én most élem át igazából, azt a tényt, hogy gyermekkoromban mit jelentett számomra a puha földön mezítláb szaladni. Valami csodálatos dolog volt. S tudja, manapság oly sokan védik a kezüket gumikesztyűvel, pedig szerintem nem kellene. Van a földnek egy csodálatos tulajdonsága – gyógyít.
– Gondolja, hogy régen is voltak betegségek, ám az életmódunk más volt, és ha mezítláb szaladgáltunk a földön, annak volt gyógyhatása? – kérdezem kicsit bizonytalanul. – Arra gondol, hogy egy gyűszűnyi földben több millió mikroorganizmus van? A talaj élő dolog, amit az emberi ész talán föl sem tud fogni, csak azok, akik hozzáértéssel, kellő átéléssel művelik, akik figyelik a benne nevelkedő növényeket.
– Igen. Jól mondja. Tudja, én néhány évvel ezelőtt egy csúnya betegségben szenvedtem, de kigyógyultam. Most mindennek tudok örülni. Annak is, hogy nyugdíjas pedagógusként naponta művelhetem a kiskertemet, annak, hogy a kezem még néha összepiszkolhatom az anyafölddel. Mert tudatában sem vagyunk, mennyi sugárzást vesz fel a szervezetünk tévénézés közben. Mostanában már a kisgyermekek is sokat komputereznek, az ő szervezetük is ki van téve különböző sugárzásoknak. Elgondolkodott-e Ön arról Katinka, hogy kapirgálva, gyomlálgatva mennyi káros anyagtól, feszültségtől szabadul meg a szervezetünk? A föld elvezeti, magába szívja. Szerintem ezért érezzük azt, hogy megpihenünk, modern kifejezéssel szólva, relaxálódunk a kerti munkák során. A friss levegő is jót tesz, de a földdel való kétkezi munkának bizonyára gyógyító hatása van.
– Nagyon örülök, hogy ezt elmondta, mert a napokban történtek elgondolkodtattak. Egy ismerősöm sietett a segítségemre, amikor egy saját kezűleg készített madárijesztőt szerettem volna szétnyitni. Alumíniumrudat, létraszerű fokokkal, melyre különböző színű műanyagból szabott zászlócskákat raggattam. Valahol beakadt. A fiatalember odafutott hozzám, ám amikor hozzáért, valami áramütésszerű kétszer-háromszor megrázta a kezét. Elmeséltem a férjemnek, aki tudja mit mondott? Ő is járt már hasonlóképpen, akkor, amikor azokban a vacak kínai cipőkben odalépett az ablakhoz és megfogta az alumíniumfogantyút, hogy kinyissa. A rossz lábbeliben a test el van szigetelve a földtől, és nem tudja továbbadni a felgyülemlett elektromosságot. Szerinte ilyen nem történhet meg egy igazi bőrcipőben, mert annak természetes anyagból van a talpa, az ilyen és hasonló esetekben a földelés elmélete lép életbe. Meg sem érezzük, mert a föld kihúzza belőlünk az áramot.
– Látja, van benne némi igazság.
Elég sokáig beszélgettünk még, mert Magdika elújságolta, hogy a tyúkhúr ellen is van egy hatékony védekezési módszere, a körömvirág. Abban egyetértettünk, hogy szép is, és gyógyászati célokra is felhasználható, a gyomok elleni védelembe pedig bizonyára agresszív szaporodásával segíthet be. Olvasónk azt javasolta, hogy az út menti sávokba, a szőlőtőkék alá, a rózsabokrok tövébe palántáljunk körömvirágot. Szép, és hogyha a gyomokat valóban távol tartja, igen hasznos is lehet. Megkértem, hogy az év folyamán számoljon be, milyen változásokat tapasztalt. A körömvirág puszta jelenléte elegendő-e a gyomosodás megakadályozásához? A hozzá közel álló növényektől nem szív-e el túlságosan sok tápanyagot?
Írjanak vagy jelentkezzenek, hogy a tapasztalatok, melyekre szert tettek, közkinccsé válhassanak!
