pH-, EC- és hőmérő
A félreértések elkerülése végett óhatatlanul meg kell említeni az olcsóbb műszerek előnyeit. A pH- és EC-mérésben kezdő termelők használhatják az olcsóbb, 100 euró alatti értékű műszereket is. A hátrányukról már szó volt az előző számban. Most szóljunk néhány szót az előnyökről is.
Elsősorban az alacsony áruk az első pozitív tulajdonság. A második jó tulajdonságuk, hogy megfelelő használat és karbantartás mellett számunkra elfogadható pontosságot szolgáltatnak. Az elektróda nem cserélhető, ezért erre vigyázni kell. A mechanikai hatásoktól óvni kell. Állandóan oldatban kell tartani, ezzel is óvjuk és meghosszabbítjuk az elektróda élettartalmát. Olcsóbb és kevésbé minőséges elektródáról lévén szó a mérés pontosságát növelhetjük azzal, hogy minden mérés előtt először a kalibráló folyadék pH-értékét mérjük. Ha ez a mérés pontos, akkor nyugodtan mérhetünk. Ha a mért érték eltér a kalibráló pufferfolyadék pH- értékétől, akkor a műszert is kalibrálni kell. Egy kis csavarhúzó segítségével, vagy a kalibráló gomb lassú forgatásával állítsuk be a műszert a pufferfolyadék pH-értékére. Ezután biztosak lehetünk a mérésbe. Bármilyen olcsó műszert vásárolunk, ha a gyártó cég nem mellékel kalibrálásra szolgáló pufferoldatot, akkor ezt külön meg kell vásárolnunk. Elfogadható pontossággal kalibrálhatunk, ha a gyógyszertárban desztillált vizet vásárolunk, és azzal állítjuk be a pH-mérőt 7.00-ás pH-értékre. A desztillált vizet fel tudjuk használni az elektróda tisztítására is. Mérés után a desztillált vizet el kell dobni, nem szabad visszaönteni a palackba.
Az EC-mérőt gyárilag kalibrálva árusítják, és nem szükséges a kalibrálása. Ha a műszerhez mellékelnek kalibráló folyadékot, akkor ezt fel tudjuk használni, hogy havonta ellenőrizzük a műszer pontosságát. A desztillált víz EC-értéke 0, és ha a műszerünk mégis mutat valamilyen értéket, akkor kalibrálni kell.
A fémelektródával ellátott műszerek a föld pH-, vagy EC-értékének közvetlen mérésére is alkalmasak. A belgrádi Hidroponika cég legolcsóbb pH-mérője 35 euróba kerül két kalibráló pufferoldattal. Meg kell jegyezni, hogy a külön megvásárolható cserélhető pH-mérő elektróda ára 25–100 euró. A levonható következtetés mindenképpen az, hogy első műszerünk megfelelő kezelés mellett pontos és megbízható is lehet.
Tapasztalatok a hidrokultúrás termesztésben
A tavaszi kezdés és tervezés a gazdák egyik legnehezebb feladata. Hogyan tovább, és mit milyen technológiával termeszteni? Ezek az általános kérdések, melyekre nem egyszerű válaszolni. Mások tapasztalatai néha segítenek a döntésben. Az óbecsei kísérleti telep három éve működik. Itt a különböző anyagok, közegek, környezetünkben is olcsón beszerezhető konténerek tesztelésén volt a hangsúly. Az alkalmazott technológia recirkulációs vagy visszaforgatós. Ez azt jelenti, hogy a fölösleges tápoldat visszafolyik a tartályba és nem szennyezi a földet. Ezzel a módszerrel jelentős mennyiségű víz és tápanyag takarítható meg. A tápoldatozás pontos időzítésével a visszafolyás a minimálisra csökkenthető anélkül, hogy ez kihatással lenne a növények fejlődésére. A mérések szerint növényenként napi 1-2 liter tápoldat folyt vissza. Ha ezt nem gyűjtjük össze, akkor egy termesztési ciklusban növényenként több mint 300 liter víz és a hozzávaló műtrágya elfolyna szabadon a földbe. Meg kell jegyezni, hogy az elfolyós rendszereknél, különösképpen a kőzetgyapotos technológiánál az elfolyás mennyisége akár a duplája is lehet. Folytatva a számításokat egy 10 000-es növényállománynál már 300 m3-től több is lehet a víz- és a megfelelő mennyiségű tápanyag-megtakarítás. Figyelembe véve a jövőnket és az eljövendő vízhiányt, ez a mennyiség is figyelemre méltó, érdemes hát ebben az irányban is gondolkodni, amikor a jövőnket tervezzük.
A következő anyag a kertészeti vagy agroperlit. Három év után a mérések azt mutatják, hogy a perlit elszórásának mennyisége a kezdeti 10%-ról akár 5%-ra is mérsékelhető. Ez azt is jelenti, hogy évente 5–10% tiszta agroperlittel kell pótolni a gyökerek eltávolítása alkalmából történő szóródást. A perlit átmosása hordókban is történhet, vagy a helyükön maradt konténerekben a csöpögtető rendszeren keresztül. A fertőtlenítés klórmésszel történt, majd pedig tiszta vízzel az átmosás. A világhálón szerzett információk szerint egyes termelők már több mint 10 éve használják ugyanazt a perlitet. Évente pótolva a hiányzó mennyiséget, gond nélkül folyik a termelés.
A termesztőedények vagy konténerek a legolcsóbb piaci vödrökből készültek. A vödrök minőségéről tudni kell, hogy leginkább hulladék műanyagok újrahasznosításával készülnek. Az idők folyamán a műanyag rideggé, törékennyé válik. A vödrök a harmadik termesztési ciklusban is a helyükre kerülnek. Valószínű a negyedik évben egy részét cserélni kell, de ne foglalkozzunk előrejelzéssel. Az előző években egy vödörbe egy növény lett ültetve. Az idén két paradicsompalántával lesz tesztelve az olcsó vödör.
A műanyag zsákok az elfolyós rendszer részére lettek telepítve, kevesebb sikerrel. A tiszta műanyagból és a műanyag szálból szövött zsákok is teljesen szétmállottak, használhatatlanná váltak a további felhasználásra. Ha ragaszkodunk a műanyag zsákokhoz, akkor jól meg kell választani a műanyag fólia anyagát, amiből a zsák készül. Az UV stabil és a nem átlátszó fehér fóliából készült zsákok több évig is felhasználhatók. Valamivel drágább megoldás a kívül fehér és belül fekete műanyag fólia. Egyes műanyagfólia-gyártók már forgalmaznak méretre gyártott 10–15 literes műanyag zsákokat. Aki rendelkezik elektromos fóliaragasztó készülékkel, saját maga is elkészítheti a számára megfelelő méretű zsákokat tekercselt fóliából. Paradicsom, paprika és uborka termesztésénél két palántát lehet ültetni 10-12 liter közegben. Ha ettől nagyobb zsákot készítünk, akkor akár három növény is elfér egy 15 literes zsákban.
A tápoldatozó rendszer a csatornázásra használt 50 mm-es műanyag csöveken keresztül vezeti vissza a tápoldatot. Ezek a csövek a földben leásva ideálisak lehetnek, de a föld felett, téli és nyári hőmérséklet-ingadozás hatására rideggé válhatnak. Ezt egyelőre nem lehet érzékelni a csöveken. A termesztési ciklus után sósavval át lett mosva a csöpögtető rendszer, mert kalcium-, illetve vízkőlerakódás képződött. Kísérlet céljából néhány cső az udvaron az időjárás viszontagságainak kitéve már 8 éve épségben és töretlenül állja az időváltozás viszontagságait.
A szúrópálcás csöpögtető rendszer gombái többször bedugultak, még az előzetes és biztonságos lemezes szűrés mellett is. Apró homokszemcsék és vízkőlerakodás volt megfigyelhető az eldugult elosztó gombákban. A tanulság, hogy ha lehetséges, szétszedhető elosztókat szereljünk fel, mert utólag komoly beavatkozással lehet eltávolítani és a helyébe újat szerelni. A szúrópálcák is kaptak sósavas kezelést, és remélhetőleg a következő évben is csöpögésnek indulnak.
A felmelegedésre gondolva ebben az évben először lesz tesztelve néhány ködölő-porlasztó. Az eddigi legapróbb vízcseppeket szolgáltató szórófejek nem feleltek meg a követelményeknek. A leveleken lerakódott vízcseppek a gombás betegségek melegágyai. Nálunk is beszerezhetők az apró lyukú óránként néhány decilitertől a pár liter víz porlasztására megfelelő ködölők.
A kísérleti telep elsősorban a nálunk is beszerezhető anyagokat helyezi előtérbe. Figyelve a piac változásait, az elmúlt évben több forgalmazó és hazai gyártó is megjelent a piacon az organikus műtrágyákkal. A kínálat bőséges, de a választás még nem történt meg. Legjobb megoldás lenne, ha egy hazai gyártó termékét tudnánk kipróbálni, és nem alapoznánk a külföldi behozatalra.
A másik piaci újdonság, hogy megjelentek az egyelőre külföldről behozott biológiai növényvédelemre alkalmas termékek. A poszméhektől a fürkészdarázsig minden beszerezhető, és ez különösen az organikus termesztéssel foglalkozók számára jó hír. Részlegesen nem oldható meg a biológiai növényvédelem, mert egy kis méreggel való permetezés tönkreteheti a hasznos tevékenységet folytató állatkáinkat. A teljes biológiai növényvédelem tervezése és a nálunk is beszerezhető szerek feltérképezése még folyamatban van. Az eredményről és az alkalmazott módszerről még szó lesz a közeljövőben.
A palántanevelés egyelőre zárt helyiségben történik, mert a fólia nem fűthető. Az alkalmazott fénycsövek közül a Philips Aquarell TL-D 58W-os fluoreszcens fénycsövek 50 cm-es távolságban 2000 lux fölötti fényerősséget sugároznak. A Sylvania Gro-Lux 58 W-os fénycsövek kevesebb fényt sugároznak, a palántáktól 35–40 cm-es távolságban alkalmazhatók. Tesztelve lett az olcsó napfénysugárzó fénycső is, de fényereje 1400 lux körüli a palántáktól 50 cm-es távolságban. Ez a fényerő a palánták növekedésének a kezdeti fázisában elegendő, de a későbbiek folyamán 2000 lux fölötti fényerőt kell biztosítani.
A 400 W-os nátriumlámpa a palánták következő növekedési fázisára lett felállítva. 150 cm-es magasságban 3400 lux fényerővel és napi 12 órás megvilágítással elegendőnek bizonyul.
A magok Jiffy táphengerben, tiszta perlites közegbe lettek ültetve. A növények fejlődése egyenletes mindkét közegben, különbség nem észlelhető. A palánták átültetése a sztiroportálcákból valamivel könnyebb Jiffy táphengerrel. A tiszta perlites közeg az olcsóbb megoldás.
A palánták kiültetése a végleges helyükre egyelőre az időjárástól függ. Előreláthatólag március végén kerül rá sor.
A képeken a palánták láthatók perlites közegben és Jiffy táphengerben, valamint egy univerzális pH-, EC- és hőmérsékletmérő műszer, mely megvásárolható a Hidroponika cégtől.
Olvasóink a hidrokultúrás termesztéssel kapcsolatos témajavaslataikat és kérdéseiket feltehetik a gilvazi@gmail.com e-mail címen vagy a 064/19-37-625-ös mobilszámon.
