A rendkívüli időjárási viszonyok, a talajvíz, valamint a bizonytalan gazdálkodási feltételek miatt tavaly ősszel sok helyen nem végezték el a parcellák alapművelését. Sok helyen még a kukorica is a földeken van. Az elmulasztott talajmunkát az időjárási viszonyok függvényében, kora tavasszal, illetve a vetés előtt kell pótolni
Az elmaradt alapművelést mindenképp pótolni kell. A munka megkezdésnek időpontját azonban a talaj állapota határozza meg. Hiszen csak olyan talajra szabad erőgéppel és kapcsolható eszközzel menni, amely már elbírja a terhelést, megszikkadt és művelésre is alkalmas. Azaz nem lehet sáros, bár a mélyebb rétegek még nedvesek lehetnek. Sajnos, ilyen esetben, a kapcsolható eszköz munkájának minősége nem lesz teljesen kielégítő. Viszont a munkát fontos elvégezni, hiszen a kiszámíthatatlan időjárásnak köszönhetően, nem lehet tudni, mikor kezdődik el a rohamos felmelegedés, és ezzel egyidejűleg a talaj kiszáradása. Miután szintén nem lehet majd eredményes munkát végezni, kockáztatva ezzel a vetés minőségét is. Ez kimondottan érvényes az erősen átázott talajokra, illetve azon területekre, ahol a tél folyamán is állt a víz. Az ilyen tömörödött talajt a kiszáradás után rendkívül nehéz lesz bemunkálni.
Ha túl sok a szármaradvány
A munkaeszköz megválasztásakor elsősorban a talajállapotot, azaz annak átázottságát, de az esetleges szármaradványok mennyiségét is figyelembe kell venni. Amennyiben túl sok szármaradvánnyal szembesülnénk, a talajmunka elvégzése előtt, szükséges a szármaradványok zúzása is. A szármaradványokat mint szerves anyagot, igen hasznos bekeverni a talaj felső rétegeibe. Erre a műveletre a rövidtárcsa a leginkább javasolt. Maga az alapművelés, különböző kockázat mellett, mind szántással, mind nehéztárcsával, mind nehézkultivátoros műveléssel elvégezhető. Olyan eszközt kell választani, amely az adott talajviszonyok mellett megbirkózik a szármaradványokkal, és a nedves talaj ellenére mélyítő jellegű munkát is végez, hiszen a talaj lazítása, szellőztetése, sőt felső rétegeinek szárítása sok esetben nélkülözhetetlen.
Talajvíz által „terhelt” területeken rendkívül fontos az ésszerű talajművelés elvégzése. A szükséges művelési mélységet csak fokozatosan érdemes elérni. A talaj felső rétegének levegőztetése után javasolt a mélyebb rétegek lazítása is. Lehetőség szerint szerves trágyával is javítható a talajszerkezet. Legjobb eredmény a tárcsás és lazítókésekkel szerelt kultivátorokkal érhető el.
Az elmaradt alapművelés pótlására a szántás, a tárcsázás és a kultivátoros művelés alkalmas. Természetesen mind más és más eredménnyel, illetve kockázattal jár. Sajnos az elmaradt talajmunkák pótlásakor a kockázatot is vállalni kell. Ugyanakkor igyekezni kell a talajhibák mielőbbi orvoslására is, az arra megfelelő időszakokban.
A tavaszi szántást azonnal el kell munkálni
A szántás, mint alapművelés, csak a megszikkadt talajokon alkalmazható, amikor az eke már át tudja fordítani a barázdaszeleteket. A szántást követően, jobb esetben egy menetben, feltétlenül el kell végezni a talajfelszín elmunkálását valamilyen hengerrel. Hiszen az átforgatott talaj, bármennyire nyirkos is, gyorsan kiszáradhat, megnehezítve ezzel a szántást követő magágykészítést. A szántásnak, minden pozitív tulajdonsága mellett, két jelentős hátránya is van, nevezetesen az eketalpképződés és a taposási károk. Ez utóbbi váltvaforgató ekékkel jelentősen csökkenthető. Maga az eketalpbetegség pedig altalajlazítással orvosolható. De fontos szempont változtatni a szántás mélységén is, hogy ne mindig ugyanazon rétegben tömörödjön a talaj.
A tárcsás talajművelés csak a kellően kiszáradt, enyhén nyirkos talajokon végezhető el minimális kockázattal. Ekkor a legkisebb az esélye a tárcsatalp kialakulásának és a talajszerkezet rongálásának is. Hiszen a tárcsa, lévén bár nagy területteljesítményű eszköz, jelentős rögképző és elkenő tulajdonsággal is bír.
A kultivátoros művelés az elmaradt talajmunkák pótlását illetően talán a legkevesebb kockázattal járó beavatkozás. Az ún. gruberek a még nedves talajviszonyok mellett is képesek lazítani, keverni és a hengeres művelőelemeknek köszönhetően elmunkálni, ill. lezárni a talajfelszínt. A lazítókések esetében érdemes odafigyelni maguknak a késeknek a megválasztására. A kimondottan nedves talajokon kerülendő a lúdtalp típusú kapák alkalmazása. Sokkal jobb eredmény érhető el olyan kialakítású kapákkal vagy késekkel, amelyek csak lazítják, de nem emelik fel a mélyebb rétegeket.
A nedves talajon taposási károk keletkeznek
A túl nedves talajokon a művelés minősége nem lesz kielégítő. Jelentős taposási károk is keletkeznek. Fokozódnak a már kialakult talajállapot-hibák, a gyúrás, a kenés és a tömörítés által. A tömör réteg vastagodni fog. Ezzel jelentősen romlik a talaj már amúgy is felbomlott vízháztartása. Miközben minden egyes műveletnél növekedni fog az üzemanyag-fogyasztás is. Ugyanakkor érthető, hogy időszűkében, a vetés előkészítése elsőbbséget élvez. De oda kell figyelni, hogy minél kevesebb kár keletkezzen, mert a nedves talajon okozott károk később nehezen orvosolhatók. A vetésre megfelelő minőségű talajszerkezetet minél kevesebb taposással kell elérni. Az alapművelés elvégzése után rögtön el kell végezni a magágykészítést és a vetést is. Meggondolandó a direktvetés is, hiszen igy talajkárok szinte nem is keletkeznek.
A belvízkárokért nemcsak a szélsőséges időjárási viszonyok és a csatornázási problémák okolhatók. A pangó vizek művelési hibákra is visszavezethetőek, ideértve az eketalpat, a tárcsatalpat, az altalajlazítás elhanyagolását. A talajt védeni kell, annak vízforgalmát pedig elő kell segíteni. A talajt olyan állapotba kell hozni, hogy minél több vizet tudjon befogadni. És a talajban lévő nedvességet meg is kell őrizni, hiszen a esős időszakok után akár aszállyal is számolni lehet. Csapadékos időszak esetén is odafigyeléssel, meg lehet alapozni a biztos hozamokat. Olyan eszközöket kell használni, amelyek adott helyzetben a legkevésbé okoznak károkat a talajszerkezetben. Ugyanakkor a talajmunkák mellett fontos szervesanyagot is a talajba juttatni. Nem feltétlenül istállótrágyával, bár az a legszerencsésebb, de zöldtrágyával, illetve a szármaradványok bedolgozásával is. Talajlazító növények, például a repce, termesztésével is javíthatunk a talajszerkezeten.
Mind a belvizek, mind az aszálykárok arra kényszerítik a termelőket, hogy változtassanak a hagyományos művelési eljárásokon, és olyan okszerű és nem kevésbé ésszerű megoldásokat keressenek, amelyek nem okoznak kárt, javítják a talajszerkezetet, és növelik a termelés eredményességét. A kihívás óriási, a fenntartható mezőgazdasági termelés érdekében pedig meg kell birkózni vele.
