Az előrejelzések szerint az országban még ebben az évtizedben 700 falu teljesen elnéptelenedik. Ma már nincs szükség a szocialista időkből ismert sötét emlékű falurombolásra, megy ez anélkül is. Tönkretéve a mezőgazdaságot, ellehetetlenítve a kistermelők megélhetését egyúttal a kisebb szerbiai falvakat is halálra ítélik. Nemcsak Szerbia hegyvidéki részén, itt Vajdaság területén is. Ezen a téren főként Bánátban kritikus a helyzet
Tavaly év végén szokatlan ötlettel állt elő a mezőgazdasági minisztérium. Az idős gazdáknak javaslatot tettek, hogy fölvásárolják a földjeiket. Hektáronként 2500-2600 eurót kínáltak a mezőgazdasági ingatlanokért. Ez igencsak szerény átlagár, ha jó minőségű vajdasági földről van szó, ám még egy csábító ígérettel toldották meg a javaslatot, ezenfelül az eladott földért öt éven át hektáronként havi 3000 dináros juttatásban részesül a 65 évnél idősebb földműves.
Már ezért is furcsa az ajánlat, mert mi lesz vele 5 év múltán? Ki gondoskodik róla, miután elúszott a föld és az „életjáradék” sem jár már? Ettől jóval kecsegtetőbb a 65 évnél idősebb, földjüket bérbe adó, bejegyzett gazdaságoknak járó támogatás, amit a tartományi mezőgazdasági titkárság és az agrártárca ad. Az igénylők folyamatosan bővülő száma bizonyítja, hogy nagy igény mutatkozik az ilyen jellegű támogatási formára, és nem kérdéses, hogy miért: a szerbiai agrártársadalom mindinkább elöregszik, s nyugdíj nélkül vagy földművesnyugdíjjal, ami alig több a semminél, hajlott korukra kilátástalan helyzetbe kerülhetnek az idős gazdák.
Valamikor 5 hold föld és egy tehén is szerény megélhetést jelentett az igénytelen parasztembernek, ma legalább 5 tehénre van szükség csak ahhoz, hogy teljesíthesse a kvótát, amiért már jár az literenkénti 5 dináros tejprémium, egyébként ettől is elesik. A mezőgazdasági minisztérium olyan támogatáspolitikát érvényesít, s ez nemcsak a most leköszönt tárcavezetőről volt elmondható, amellyel a nagyobb gazdaságokat és a kizárólag földműveléssel foglalkozókat igyekszik előnybe hozni. Ezzel viszont tönkremenetelre ítéli a kisgazdaságokat, velük együtt a szerbiai falvakat is. Szerbiában évente több mint 200 000 hektár termőföld marad parlagon. Ez a megművelhető földterületek 5 százaléka, vagyis minden huszadik parcella. Ha tönkreteszik a mezőgazdaságot, s ha ellehetetlenítik a kistermelők megélhetését, ezzel együtt a szerbiai kisfalvakat is halálra ítélik. Nemcsak Szerbia hegyvidéki részén, itt Vajdaság területén is. Ezen a téren főként Bánátban kritikus a helyzet.
A mezőgazdasági társadalom elöregedése nemcsak nálunk jelent problémát. Ez a helyzet az Európai Unió országaiban is. Az európai gazdasági közösség területén a következő években várhatóan 4,5 millió gazda megy nyugdíjba, és nincs, aki a helyükbe lépjen. A gazdálkodás ugyanis a fiatalok körében az Európai Unió területén sem számít népszerű szakmának, s nemcsak azért, mert elveszett a presztízse ennek a foglalkozásnak, az is tagadhatatlanul az okok közé tartozik, hogy haszon is egyre kevesebb van rajta. Az adatok arról tanúskodnak, hogy az utóbbi években a gazdák jövedelme Nyugaton is folyamatosan csökken.
Az EU-ban mindössze a gazdák 7 százaléka 35 év alatti, harminchárom százalékuk 65 év fölötti, akik hamarosan fölhagynak a gazdálkodással. Mi lesz velük? Tőlük is fölvásárolja majd a földet az állam potom áron, mint Szerbiában tervezi? Az unióban már rájöttek, hogy mi az egyetlen járható út, azt tervezik, hogy a fiatal, kezdő gazdáknak külön támogatásokat szavatolnak, amivel ösztönözhetik őket, hogy ezt a nehéz, de szép és nélkülözhetetlen szakmát válasszák. Igaz, még ők is csak a fölismerésig jutottak el, egyelőre csak az eszmecserénél tartanak, a konkrét lépések még nem születtek meg, de valószínűleg már nem sokat kell várni azokra sem.
Szerbiában viszont még a nyilvánvaló problémát sem tudatosították. Mennyire másként hangzana, ha például az idős földművesektől azért vásárolnák fel a földet, hogy azt a fiatal, most induló gazdáknak jutányos áron bérbe adja az állam. Természetesen erről szó sincs.
