A növénytermesztők számára a (megkésett) tavaszi munkálatokkal: a talaj-előkészítéssel és a vetéssel kezdődik a „nagy hajrá”, de még inkább sokasodik a munkája az állattenyésztő gazdának, hiszen az ilyen gazdaságokon a növénytermesztésre alapozódik a hús- vagy a tejtermelés. Nem véletlenül választotta hivatásául a mezőgazdaságot, ezen belül is a tejtermelést 2002-ben a temerini Góbor Zsolt Sándor, hiszen szülei tanyai gazdaságán 1966-tól meghatározó volt az ágazat.
– Annak ellenére, hogy napjainkban a növénytermesztők jobban megtalálják számításukat, mint a sertéstenyésztők vagy a tejtermelők, azt vallom, hogy nem szabad szétválasztani a két ágazatot, mert, mint tapasztaljuk is, ez az állattenyésztés leépüléséhez vezet. A rosszul értelmezett szakosított termelés hangoztatásának következménye az egyre apadó állatállomány, így pl. a tejhiány is – mondja Góbor Zsolt Sándor. A 40 hektáros gazdaságon 40 fejőstehén és azok utódai jelzik a folyamatos fejlesztést. Mert a fiatal gazda napjainkban talán merésznek tűnő terve, hogy a korszerű farmon rövid időn belül legalább 100 nagy tejhozamú fejőstehén szavatolja a biztos jövedelmet és megélhetést, s a napi tejmennyiség elérje a 2500 litert! – Nagyon is reális alapon nyugvó terv ez, hiszen az egyedenkénti napi átlag megközelíti a 23 liter nyerstejet. Egyébként az állomány bővítésének egyik kerékkötője mindeddig a behatárolt földterület volt. Jónak tartom, hogy az állami földek bérlésénél a bejegyzett farmok előnyben részesülnek, de azt már nem, hogy az idén a tanyánktól 14 km-re lévő szőregi határban jutottam 22 hektáros parcellához. Tavaly ennél nagyobb területet béreltem, de 20 hektárt teljesen megsemmisített a belvíz, s az ígéret ellenére sem mentesítettek a vízügyi járulék fizetésétől.
– Több mint kétszeresére tervezi növelni az állományt. Önerőből vagy támogatással?
– Kezdettől fogva az újvidéki tejüzemmel, illetve most már az IMLEK-kel alakítottunk ki jó együttműködést, ugyanis érdekük, hogy ellenőrzött, minél nagyobb egyedszámú farmokról szerezzék be az extra minőségű tejet, eddig is támogattak a farm felépítésében, majd a tenyészüszők beszerzésében. Most Németországból importálunk 30 vemhes üszőt, bő tejelő holstein fajtát. Aki nem tervezi a hús- és tejtermelést kombinálni, hanem kizárólag a minél több tej előállítására helyezi a hangsúlyt, ezt a szimentálinál igényesebb és talán érzékenyebb fajtát kell választania. Hogy érdemes-e eladósodni? A nyugati, vagyis az EU-s országokban ez természetes velejárója a termelés korszerűsítésének, illetve bővítésének, igaz ott másként viszonyulnak a mezőgazdasághoz, mint nálunk, s mivel tejben kell törleszteni az állomány értékét, egyszerűbb és könnyebb is lesz a fizetés, mintha minden hónapban dinárban vagy euróban kellene befizetnem a részletet. A gazda szívesebben adja terményét mezőgazdasági gépért vagy tenyészállatért, mint pénzét, ugyanis ezzel biztosan értékesíti árufeleslegének egy részét. Ha ilyen fizetési modellt választunk, akkor nem azon kell évelődnünk, hogy időközben megdrágult a kukorica vagy a búza, ami persze hogy nem mellékes, de a jobb föltételekkel történő termelés többletet is eredményez.
– A Góbor-farmon előállított extra-minőségű nyerstejet, amit előírásosan hűtőtartályban tárolnak, naponta szállítja a tejüzem tartálykocsija. Alig két évvel ezelőtt nagy érdeklődést keltett a tejtermelők körében a tejautomaták működtetése, ami különösen Olaszországban elterjedt értékesítési módja a friss tejnek. Akkor, a visszaszorított ár miatt szinte kilátástan helyzetben voltak a tejtermelők, s Zsolt Sándort is foglalkoztatta az automata beszerzése…
– Igen, de csak addig, amíg meg nem tudtam, hogy a gép 6000 euró körüli értéke töredéke a működtetésnek, ugyanis szinte egy törpe tejüzemet kellett volna felépíteni a pasztőrözéshez, ezen felül megszervezni a tej szállítását és az automata ellenőrzését meg töltését, inkább megmaradtam termelőnek.
– A tartástechnológia, a takarmányozás és az állat-egészségügyi követelmények betartása együttesen határozza meg az eredményes, vagy mondjuk inkább: nyereséges termelést…
– Pihenőboxos, szabadon tartásos elhelyezést alakítottunk ki, mint az követelmény az uniós országokban is, azzal, hogy még nem automatizáltuk a trágya eltávolítását, így naponta többször is tisztítani kell az állást. Ami a takarmányozást illeti, a silótakarmány jelenti az alapot, most mégis üres a silóverem, ugyanis tavaly a víz megsemmisítette a silózásra előlátott kukoricát, úgyhogy abraktakarmány meg lucerna- és fűszéna jelenti a viszonylag „egyoldalú táplálékot”, de ettől függetlenül folyamatosan extra minőségű nyerstejet biztosítunk a feldolgozónak.
– Nem könnyű kifogástalan minőségű silótakarmány készíteni. Milyen tapasztalatokat szerzett a siló készítésében?
– Minden évben csak kukoricát silóztunk, de fölvetődött a kérdés, miért ne lehetne más növénnyel is kombinálni. Egyik évben takarmánycirkot és kukoricát silóztam, s annak rendje-módja szerint tejsavbaktériumokkal serkentettem az erjedést. Időnként azt vettem észre, hogy nem szívesen fogyasztják a tehenek, s rájöttem miért: a tejes, az érés vége felé járó kukorica lombozata üde zöld volt, de a cirok „levénült”, megfásult, kemény lett a szára, ezért nem fogyasztották szívesen a tehenek. Két évvel ezelőtt betakarításkor a silókombájn nem roppantotta össze a szemeknek több mint felét, márpedig az tudvalevő, hogy a roppantott szemek jelentik a táperőt és serkentik az erjedést, ami nem volt tökéletes. Már kiszemeltem egy háromsoros silókombájnt, igaz nem új gépről van szó, de őszre azzal szeretném bekészíteni a fontos tömegtakarmányt.
– Munkaigényes az állomány ellátása, hiszen az abraktól a szénáig nagyon sok kilogramm takarmányt kell kézzel megmozgatni. A korszerű szarvasmarhafarmok nélkülözhetetlen tartozéka a keverőkocsi, ebbe egyszerre kerül a szilázs, a széna és az abrak, s ez a keverék kerül az állatok elé…
– Megkönnyítené munkánkat, de most a törzsállomány bővítése áll a fő helyen, s ennek az állománynak kell megtermelnie a keverőkocsi értékét…
– Napjainkban már nem sok szó esik az augusztusban kezdődött tejhiányról, pedig nem sokkal több tej kerül a feldolgozóüzemekbe, mint fél évvel ezelőtt, csakhogy változtak az árak…
– A kistermelő számára, márpedig kistermelő több van, mint korszerű farm, az árnövelés nem sokat jelent, mert a szigorú követelményeket nehezen teljesítik, s legfeljebb második vagy időnként első osztályba sorolják a leszállított tejet. Az extra minőségű nyerstej ára most megfelelő szinten alakul, ezért 35 dinárt fizet a tejüzem, s ha ehhez hozzáadjuk az 5 dináros prémiumot, elégedettek lehetünk. Félő azonban, hogy a kukorica növekvő ára ismét lefarag a nyereségből. A tejtermelőket mindenképpen munkára serkenti az új mezőgazdasági miniszter bejelentése, hogy a törzskönyvezett egyedek utáni támogatást az eddigi 12 500 dinárról 25 000-re növeli.
– Gondolja, hogy ez fölkelti a tejtermelés iránti érdeklődést, mindenekelőtt a fiatal gazdák körében, s szaporodni fognak a szarvasmarhafarmok?
– Tőkeigényes beruházás a tejtermelés, és bár a szaktárca támogatást nyújt objektumok építésére, a törzsállomány valamint gépek beszerzésére, nem fog látványosan növekedni sem a farmok, sem a fiatal tejtermelő gazdák száma sem. Legalább 150 000 euróba kerül egy 50 egyedszámú farm felépítése és fejőstehenekkel meg vemhes üszőkkel való feltöltése. Ha úgy számolunk, hogy ahány számos állat, annyi hektár termőföld, az még 150 000 euró, s a gazdaság gépesítése sem kerül kevesebbe! A bankok kínálják ugyan a hiteleket, de mivel fedezni a jelzálogot? Tavaly pályáztam a minisztériumnál egy trágyaszóró vásárlására, el is nyertem a támogatást, de nem kaptam hitelt a banktól, lévén, hogy szerény a gazdaság mérete. Ha valóban föl akarjuk lendíteni a tejtermelést, a lengyelországi példát kellene követnünk, amiről még 2008-ban egy, a mezőgazdasági szaktárca szervezte tanulmányúton tájékozódtunk. A tejtermelést választó gazda 40 éves korig 100, a 40 éven felüli pedig 80%-os állami támogatást kap a beruházáshoz! Mivel utófinanszírozásról van szó, sokan kétkedve hallgatták, de biztos vagyok benne, ha ilyen fejlesztési modellel próbálkozna a szaktárca, sok fiatal kapva kapna az alkalmon, hiszen nem pusztán családi vállalkozásról, hanem munkahelyteremtő beruházásról van szó. Az EU-hoz közeledve talán mi is megtapasztalhatjuk a mezőgazdaság valamely ágazatával, mindenekelőtt az állattenyésztéssel foglalkozni kívánók ilyen támogatását – vallja reménykedve Góbor Zsolt Sándor temerini tejtermelő gazda.
