A péterrévei falunapok alkalmával az uborkatéma is felelevenítődött a lassan már porosodó emlékek közül. Uborkasaláta- és savanyított uborkakészítés kategóriában mérték össze tudásukat a versenyzők. A régmúlt idők olykor több mint 30 különböző savanyított uborkája helyett most mindössze 14 lelkes versenyző adta át pontozásra esztétikusan elkészített termékét. A többségében ecetes savanyú uborka mellett volt fermentált, szeletelt uborka és vegyes, csalamádé jelleggű készítmény is.
Az első helyet egy ecetes savanyú uborka érdemelte ki. Készítője zöldségekből két emberformájú figurával díszített, és különösen jól összeválogatott fűszerekkel ízesített uborkájával érte el a kitűnő eredményt.
A különböző receptek között válogatva találtunk két hagyományosat.
Savanyított uborka
Szükséges alapanyagok: 2 kg uborka, 2,5 l víz, 4 dl étkezési ecet, 3 evő kanál só, 5 evő kanál cukor, kapor, üvegenként 10 db szemes bors, 1-2 babérlevél, 10 szem koriander, 10 szem mustármag, borkő és nátrium-szorbát a konzerváláshoz.
A fűszereken kívül az összes hozzávalót összekeverjük, és hagyjuk őket feloldódni, közben megtisztítjuk az uborkát, és előkészítjük az üvegeket. Az üvegek aljára tesszük tetszés szerint a fűszereket, majd szépen belerakjuk az uborkát.
Ezután annyi levet öntünk rá, hogy ellepje az uborkát, majd a tetejét lezárjuk, és legalább egy éjszakát pihentetjük konyharuhával letakarva. Másnapra szép színe lesz, és a helyére rakhatjuk.
Kovászos uborka
Nyáron egészséges a napon, természetes tejsavas erjedéssel savanyított uborka, népies nevén kovászos uborka. Hozzávalók: 2,5 kg közepes méretű, kovászolni való uborka, 6 dkg só, 2 csokor kapor, 25 dkg kenyér, 1 nagy fej fokhagyma, 2 l víz, 1 db 3 literes befőttesüveg.
Az üveg aljára tegyünk egy csokor kaprot. Az uborkát alaposan meg kell mosni, kézzel vagy kis kefével dörzsöljük át. A két végéről le kell vágni kb. 1-1 cm-t, majd három helyen teljes hosszában bevágni az oldalát, hogy jobban átjárhassa a sós víz.
Rakjuk az üvegbe az uborkát meg a nagy fej fokhagyma megpucolt gerezdjeit. Tegyük a tetejére a másik csokor kaprot, majd pedig öntsük föl kb. 2 liter sós vízzel, hogy teljesen ellepje az uborkát. A tetejére tegyünk kenyeret. Erre az élesztőgombáknak lesz szükségük a szaporodáshoz.
Az üveg tetejére tegyünk egy kistányért, és helyezük a napra. Éjszakára is kint lehet hagyni. Nagy melegben maximum 3 nap alatt megerjed, és ehető lesz. Három-négynap múlva vegyünk ki egy darabot kóstolónak. Ha elég érett, szedjük le a tetejéről a kenyeret. Ezután ajánlatos hideghelyen, hűtőben tárolni, hogy ne erjedjen tovább.
Uborkatörténelem
Az uborkával először a görögök ismerkedtek meg i. e. a 7. században. Később a rómaiak Tiberius császáridejében már üvegházakat építettek, hogy télen is legyen az asztalon uborka. Azt is illik tudni szerény vidékünkön, hogy a szlávoknak is a legkedveltebb növényeik egyike lett, és ők készítettek előszörvalahol 650 táján sós lé felhasználásával savanyú uborkát. Pontosabban mondhatjuk azt is, hogy ők találták fel a kovászos uborka elődjét. Az így savanyított uborka rendkívül egészséges, és antibiotikum-terápia idején regenerálhatjuk vele a károsodott bélflórát. Az uborkának egyéb kedvező biológiai hatásai között meg kell említeni, hogy serkenti a vese és a belek tevékenységét, valamint salaktalanítja a szervezetet.
Uborkatermesztés
Az uborka csodálatos tulajdonságai miatt mégsem kell megfeledkezni róla, és abbahagyni a termesztését. Nézzünk szét a nagyvilágban, mások mit és hogyan termesztenek?
Az Európában uborkatermesztő nagyhatalomnak számító Hollandia és Spanyolország az uborkapiac 85%-át biztosítja. Az utóbbi években növekvő gázárak miatt Hollandiában lassan csökken, Spanyolországban viszont, ahol a napenergia ingyenes, növekszik az uborkatermesztés területe. Sokan áttértek a paradicsom és paprika termesztésről az uborkára. A 2012-es évben várhatóan 15-20%-al nagyobb területen termesztenek uborkát, főleg Alméria területén. Spanyolország legnagyobb hidropóniás termesztő vidéke Almériában van. Azt is tudni kell, hogy Európában az összes termesztett zöldségnövény 40-45% a paradicsom, második befutó az uborka 30%-al. A paprika 22%-al a harmadik helyet foglalja el a statisztikai kimutatásokban. Ebből is látszik, hogy érdemes az uborkával foglalkozni.
Persze a termelőket a jövedelem érdekli, ezért nézzük a matematikát. Vegyük például a kígyóuborkát, mely az ültetéstől számítva már 72 nap után piacképes termést hoz, míg a paradicsom és a paprika 100–140 nap után. A kígyóuborka egységnyi idő alatt a legtöbb termést hozza. Munkaerő szempontjából a paprika és paradicsom termesztésnél 1200 m2 területre kell egy munkás, míg az uborka esetében ez 1700–1800 m2. Amennyiben egész évben három ültetéssel üvegházban termesztünk uborkát, akkor 30-35 kg termést szedhetünk le egy m2-ről. A piaci árakat figyelembe véve Hollandiában 65 kg fölött térül meg a termesztés költsége, nálunk pedig már 20-25 kg fölött nyereséges lehet. Az évszaktól és a piaci helyzettől függően éves szinten 500–800 dináros négyzetméterenkénti tiszta haszonnal lehet számolni. Ez természetesen a hidropóniás termesztésre vonatkozik. Földi termesztés esetén a várható mennyiségek sokkal alacsonyabbak. Összességében jövedelmező lehet az uborka, újabban a kígyóuborka termesztése.
Földi termesztése zárt térben: Legjobb módszer, ha magas bakhátakat alakítunk ki, és ezekre ültetjük a palántákat.
A módszer előnye, hogy a bakhátakat könnyebb felfűteni, mint az egész talajréteget. A tisztán nővirágú kígyófajtáknál a főszárról általában 50–80 cm magasságig eltávolítjuk a hónaljhajtásokat és a terméskezdeményeket. Mintegy 120–140 cm-es magasságban meghagyható egy-egy 5-6 leveles hajtás, és egy termés felett visszatörjük. Általában kifeszített drótokra futtatjuk fel a növényeket. A drótot elért növényállományban egy oldalhajtást a dróton visszalógatva meghagyunk, és a főszár is megmarad a dróton átvetve. Pontos és ellenőrzött tápoldatozás nélkül nem számíthatunk komoly termésmennyiségre.
Hidropóniás termesztés: A konténeres és a zsákos eljárás terjedt el, és ezzekkel érdemes termeszteni. A termesztőközeg mindkét esetben lehet kertészeti perlit, kókuszrost, agyagkavics, vagy tőzeg és perlit keveréke. A gyorsan változó időjárási viszonyok vagy a növény növekedési fázisai időnként intenzívebb táplálást igényelnek. Ez maga után vonja a tápoldat gyors EC-változását is. A perlit vegyileg inaktív anyag, és nem befolyásolja a tápoldat tulajdonságainak változását. Ezért valamivel jobb közegnek számít, mint a szerves eredetű kókuszrost vagy tőzeg.
Konténernek legjobb az olcsó, 10-12 literes műanyag vödör vagy egyéb műanyag edény. Egy vödörbe két palántát lehet ültetni. Egyéb konténerméreteknél figyelembe kell venni, hogy növényenként 4-5 liter termesztőközegre van szükség. A holland 16–20 literes termesztőedényekbe vagy zsákokba akár 4 növény is ültethető. A vödröket az aljától 35-40 mm magasságban kell kifúrni, ezzel biztosítva a fölösleges tápoldat elfolyását. Amennyiben visszaforgatós a rendszer, akkor biztosítani kell a tápoldat visszafolyását a tartályba. Elfolyós rendszernél is ajánlatos összegyűjteni a tápoldatot, és földi öntözésre fölhasználni. Az uborka érzékeny az öntözés, illetve a vízmennyiség változására. Erre ügyelni kell, és a tápoldatozást úgy kell beállítani, hogy legyen egy minimális túlfolyás (drénvíz). Általános ajánlás nincs a tápoldatozás ütemének és mennyiségének beállítására, mert az minden esetben a növénytől és a pillanatnyi hőmérséklettől, időjárási viszonyoktól függ. Fontos a növény megfigyelése, valamint a tápoldat és a drénvíz EC-értékének állandó ellenőrzése. A növény víz- és tápanyagfelvételét legpontosabban a drénvíz EC-értékének mérésével tudjuk követni. Ez a módszer természetesen minden hidropóniával termesztett növényre alkalmazható. Uborka esetében 0,2–0,4 EC-különbség még elfogadható. Ennél nagyobb értéknél változtatni kell a tápoldatozás időzítésén vagy a mennyiségen. Ajánlatos egy mérőhengerrel lemérni az egyszeri tápoldatozás mennyiségét. Kezdetben 50 ml, majd a virágzástól kezdve folyamatosan 100 ml is lehet. Ezt az értéket nem ajánlatos túllépni, inkább a két locsolás közötti időt kell rövidíteni, ha erre szükség van.
Fóliás vagy üvegházi körülmények között a kígyóuborka egész évben termeszthető. A nagyobb termés érdekében a bejáródott és tapasztalt termelők háromszori ültetéssel próbálják növelni a termést. Pontos és megfelelő tápoldatozással a főszárról 10-15 uborka szedhető le. Miután a főszár letermett, következhet a kacsra való áttérés, melyen újabb termés várható.
Az uborka tápanyag- és vízigénye változó, és nagy odafigyelést igényel. Bárhogyan is tápoldatozunk, kerüljük a hirtelen nagy EC-változásokat. A növénynél stresszállapotot idézhet elő, és ez a későbbiekben komoly terméskieséssel járhat.
Földi termesztésben tudni kell, hogy az uborka melegigényes növény, a hidegre, fagyra érzékeny. Humuszban gazdag, laza, levegős talajt kíván. Jó eredménnyel csak öntözött körülmények között lehet termeszteni, és egy éjjeli öntözésre is szükség lehet. A növényenkénti napi vízfogyasztása elérheti a 3–5 litert is. Intenzív termesztésnél, amennyiben a drén EC-értéke túl magas, illetve megközelítőleg megegyezik a tápoldat EC-értékével, a termesztőközeg tiszta vizes átmosása is ajánlott. Ezt legtöbb heti egy alkalommal végezzük.
Az uborka tápoldat-összetételénél is figyelembe kell venni a különböző fázisok (növekedés, virágzás, termés) egyidejű megjelenését.
A műtrágyákat forgalmazó üzletekben megjelentek az alapműtrágyák is. Ha valamelyik üzlet még nem forgalmazna alapműtrágyákat, kitartóan kérjük, mert állandóan arra hivatkoznak, hogy senki sem keresi.
A mikroelemeket valamelyik szokásos keverékkel pótolhatjuk, 50 g mennyiséggel 1000 literre. Emellett még dúsíthatjuk a mikroelemeket 0,5 liter Humus FW folyékony műtrágya hozzáadásával. A meleg időszakokban ajánlatos 1000 liter tápoldathoz kéthetente 0,5 liter 30%-os hidrogén-peroxidot adagolni. A patikában kapható, literje 200 dinárba kerül.
Figyeljük a piaci árakat kora tavasztól őszig, és számoljunk. Talán mégis kifizetődő lehet a kígyóuborka fóliaházas termesztése.
