Ebben az évben nem sokat üzemelt a cirokszakáll-tisztító körrosta
Egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy az aszály elemi csapás nagyságú méreteket öltött, megsemmisítette növénytermesztésünket (a téli és a kora tavaszi fagyok a gyümölcsösöket károsították, sodorták a tönk szélére a termelőket), ezzel együtt pedig az állattenyésztés is veszélybe került, hiszen takarmányhiány miatt sok gazda még a tenyészállatokat is vágóra adja. Nagyon nehéz felbecsülni a közvetlen károkat is, hát még a közvetetteket!
Tóth Ervin: Hosszú éveken keresztül Olaszországba meg Magyarországra is szállítottam a fésült cirokszakállat, most meg a tavalyi termésem nagy részét sem tudtam értékesíteni
Az első hivatalos reagálás a hosszan tartó szárazságra és következményeire a tartományi kormány nemrégi ülésén történt, melyen sorjáztak a lesújtó adatok: Szerémségben a kukoricavetések 70 százléka „felsült” (Bácskában és Bánátban sem jobb a helyzet!), a szójatermés akár 70 százalékkal kisebb lehet a tervezettnél, míg a cukorrépa esetében 50, a napraforgónál pedig 20-25 százalékos terméscsökkenés várható, s ezek a számok önmagukban elegendő bizonyítékul kellene, hogy szolgáljanak az aszály elemi csapássá nyilvánításában, csakhogy ez nem tartozik a tartományi kormány hatáskörébe. A mezőgazdasági titkárság és a mezőgazdasági állomások, illetve a tanácsadó szakszolgálat felmérése alapján készül a jelentés az aszályról és a károkról, s azt juttatják el a köztársasági kormány meg a szaktárca címére. A válaszból (amire remélhetőleg nem kell sokáig várni, lévén, hogy rohamosan közeleg az új gazdasági év kezdete, ezzel együtt az első nagy befektetés, a búzavetés) világosan kitűnik, hogy megroggyant gazdaságunkban mit jelent a mezőgazdaság, megbecsült tagja-e társadalmunknak a gazda. Egyértelmű, hogy a terméskiesés jövedelemkiesést is jelent, támogatás nélkül (nem ígéretekre van szükség, hanem pénzre) nagyon nehéz lesz megalapozni a termelést, mind az őszi, mind a tavaszi vetést.
– Amióta gazdálkodom, nem emlékszem, hogy valaha is lett volna ilyen hosszan tartó szárazság. Aratás idején rendszerint van 2-3 napos lehűlés, amikor az eső rövid kényszerpihenőt parancsol, de az idén zökkenőmentes volt a kalászos gabonák betakarítása, s mint látjuk, csak a búza meg az árpa termése, ami igaz, hogy szerény, de biztos. Ebben a gazdasági évben úgy látszik, hogy ez lesz az egyedüli bevételünk – mondja a zentai Tóth Ervin, s nyomban hozzáteszi, hogy a búza holdankénti 2,3 tonnás termése (az alkalmazott teljes agrotechnikával kedvező években 4 tonnás hozamot jegyez) aligha fedezi a termelési költséget, tehát nyereségről, felhalmozásról szó sem lehet. – Panaszkodhatunk most az időjárásra, követelhetjük a kormánytól vagy a szaktárcától a támogatást az őszi vetéshez, de nem tudom, hogy ez mennyire célravezető, inkább, záros határidőn belül, kormányrendelettel elemi csapássá kellene nyilvánítani a szárazságot, vetőmagot, műtrágyát biztosítani a gazdáknak, aminek értékét egy vagy két év terméséből törlesztenénk. Ha ez nem történik meg, könnyen megeshet, hogy parlagon marad a termőföld egy része, ami csak tetézi a gondot, hiszen jövőre minden haszonnövényből kevesebb terem, s ez nemcsak az idei kiviteli eredményeken tükröződik, hanem a jövő évi exporton is.
Az egyértelmű, hogy öntözéssel pótolható a talaj nedvességvesztése, a konzervációs talajművelés is hozzájárul a nedvesség megőrzéséhez, de mindez kevésnek bizonyult ebben az évben...
– Hiába volt optimális a talajművelés, a tápanyag-utánpótlás minden növényi kultúra esetében maximális, a magas nappali hőmérséklet jelentette az igazi gondot. Egy hónapon át nem mértünk 35 foknál alacsonyabb hőmérsékletet, s ennek következménye, hogy a kukoricákon a felső levelek is elszáradtak, ha a címer meg is jelent, a virágpor is, meg a bibe is, vagyis a „kukoricabajusz” elszáradt, nem termékenyült meg a csőképződmény, nem hiszem, hogy hektáronként 2 tonnás csöves termést takarítunk be, de vannak olyan parcelláink, amelyeken talán egy cső kukorica sem lesz. Hogy mi történik a talpon álló kukoricaszárral? Szártépővel felaprítjuk, és visszaforgatjuk a talajba, így némi tápanyagot juttatunk a termőrétegbe, amire szükség is lesz, mert nem biztos, hogy vetés előtt optimális mennyiségű műtrágyát is szórunk.
Az aszály, illetve a károk befolyásolják-e esetleg a vetésszerkezet alakítását, olyképpen, hogy őszre több kalászos gabonát vet, ennek a termelési költsége a legalacsonyabb a szántóföldi haszonnövények sorában, bár a kemizálás tetézi a kiadásokat, s már nyáron bevételhez jut a gazda.
– A vetésszerkezetet nem egy-egy haszonnövény jó ára vagy a kedvezőtlen időjárás alakítja, azt agronómiai szempont alapján tervezem, mégpedig olyképpen, hogy a vetésterület meghatározott százalékán kalászos gabonát termesztek. Ugyanígy határozom meg a kukorica, a seprűcirok és a napraforgó vetésterületét is, szigorúan betartva a vetésforgót, ami alapul szolgál a gyomok elleni védekezéshez, de a kártevők és növényi betegségek megjelenésének, illetve kártételének megelőzéséhez is. A napraforgónál, ha monokultúrában termesztjük a phomopsys okozhat károkat, bár a legtöbb hibrid toleráns erre a gombabetegségre, a cukorrépánál a gyökérrothadás, a búzánál a futrinka és a fuzárium, a kukoricánál pedig a kukoricamoly és az amerikai kukoricabogár károsíthat. Családi hagyományként évtizedek óta foglalkozunk seprűcirok-termeléssel, minden évben több tíz holdon vetjük az igen jó újvidéki nemesítésű cirkot, de ezt a haszonnövényt sem termesztjük két egymást követő évben ugyanazon a parcellán. Hogy az aszálytűrő cirok hogyan viselte el a trópusi hőséget? A napraforgóval együtt talán a legjobban ellenállt az aszálynak, de a szárazság megfelezte a termést, ugyanis a kalászok rövidebbek lesznek, nem tudom, lesz-e egyáltalán érdeklődő, vásárló a fésült cirokszakállra, pedig ez a vidék, Tornyos, Bogaras, Oromhegyes környéke mindig neves ciroktermelő volt. Amíg dolgoztak a nagy seprűgyárak, a kanizsai, a petrőci, a titeli, versengtek is a terményért, a seprű eljutott Európa valamennyi országába, sőt az Amerikai Egyesült Államokba is. Hosszú éveken keresztül Olaszországba meg Magyarországra is szállítottam a fésült cirokszakállat, most meg a tavalyi termésem nagy részét sem tudtam értékesíteni. Pedig ilyen alacsony ára talán sohasem volt a cirokszakállnak, hiszen 60-70 eurocentnél többet nem hajlandók érte fizetni, de még ennyiért sem kell.
S a vetésszerkezetből mégsem iktatta ki a seprűcirkot?
– Akárcsak a búzához, a cirokhoz is hagyományból ragaszkodunk, meg a gazda rendszerint abban reménykedik, hogy a következő év talán jobb lesz. A ciroktermesztés szerintem az 1990-es években került zsákutcába, amikor nem tudtunk eleget tenni külföldi kötelezettségeinknek, s egyszerűen elveszítettük a piacokat, amit szinte lehetetlen visszaszereznünk. Húsz holdra zsugorodott gazdaságomon a cirokvetés helyét a napraforgó és a kukorica foglalta el. Az sem mellékes, hogy megvannak a ciroktermeléshez és -fésüléshez szükséges gépeink, azokat illik is legalább részben kihasználni...
– S ha már a gépek kerültek szóba, el kell mondani, hogy jelentős területet művel, ehhez a területhez méretezte gépállományát, mind az erőgépeket, mind a kapcsolható eszközöket...
– Minden gazda szereti a nagy teljesítőképességű, új gépet, de gépvásárláskor mindig az az elv vezérel, hogy miként tudom gazdaságomon kihasználni azt, mikor térül meg a befektetés. Drága, új gép helyett inkább a jó állapotban lévő használtat választom, s nem egyszer megbizonyosodtam róla, hogy ha karbantartjuk a gépet, kifogástalan munkát végezhetünk vele. A talajművelési módszerek és a vetés változásával új gépek is kerültek a gazdaságra. A legtöbb gazdához hasonlóan a klasszikusnak is nevezhető, ekével történő szántás híve vagyok, de a talajkímélő művelési módhoz is van már gépem. Egy menetben 2-3 műveletet végez a kombinátor vagy a germinátor, kisebb a talajtaposás, ugyanakkor üzemanyag-megtakarítással csökkentjük a termelési költséget. Ezeket az új gépeket, melyek nagy vonóerőt, tehát középerejű vagy nehéz traktort igényelnek, nem a kisgazdaságokra méretezték, s még a 150-200 hektáros gazdaságokon sem használhatók ki teljes mértékben. Mivel drága gépekről van szó, célszerű lenne a gazdák társulása, közösen vásároljanak egy-egy gépet, amit azután maximálisan kihasználhatnának. Igen ám, csakhogy a talajművelés, a vetés is időhöz van kötve, a gazda minden munkát optimális időben igyekszik elvégezni, ezért nem alakulnak nálunk a nyugati országokban már elfogadott és jól bejáródott gépkörök.
A gazda viszonylag kedvező föltételekkel, hitelre is vásárolhat gépet, s ez sem serkent a társulásra...
– A hitel vagy kölcsön csak addig kedvező, amíg a gazda nem érzi a törlesztés terhét. Nem vagyok híve az eladósodásnak, inkább kisebbet lépek a fejlesztésben, de legbiztosabb, ha önerőre támaszkodom. Vegyük csak az idei évet, amikor a növénytermesztő veszteséggel gazdálkodik, hiszen nincs termés, közben fizetni kell a részletet a traktorért, az ekéért. Miből? Ha a bank átütemezi az adósságot, azt újabb kamat terheli, tehát nem saját magának, hanem a banknak dolgozik a gazda. Nem vitatom, hogy fel kellene újítani, korszerűsíteni a gépállományunkat, amihez két évvel ezelőtt a szaktárca is jelentős mértékben hozzájárult, hiszen 40 százalékos térítésmentes részt biztosított a fiatal gazdáknak, s meggyőződésem szerint folyatni kellene ennek a modellnek az alkalmazását. A másik lehetőség pedig a mezőgazdasági terményért történő gépcsere. Szívesebben válunk meg a terménytől, legalább biztosítva van annak értékesítése, mintsem hogy készpénzt adjunk az annyira szükséges gépért. Bármilyen kedvező feltételek is lesznek, sajnos ebben az évben, de még jövőre sem gondolhatunk gépvásárlásra, a termelés megalapozása mindennél fontosabb feladat lesz – hangsúlyozza Tóth Ervin gazda.
Az idei őszön nem telik meg aranyló kukoricacsövekkel a góré
