Mifelénk jól átáztatta a talajt a múlt hét végén leesett eső, a napokban már a gyomosodás is beindult. Hozzáláttam a beérett zöldségágyások megtisztításához. Fontos a talaj megfelelő előkészítése a másodvetéshez.
Szomszédasszonyom, Mariska néni már egy ideje emlegeti, hogy lassan el kell kezdeni a dugványozást a szépen fejlődő muskátliról, a kiválasztott anyanövényekről. A szép, egészséges egyedekről szabad csak dugványokat szedni. Mértékkel szedjük meg, mert nem jó az anyaállománynak sem, ha lekopaszítják. Viszont nem mindegyik dugvány ered meg. Nagyanyám arra tanított, hogy csak a szár alsó részén, vagy a közepe tájáig kialakult hajtásokat szabad letörni. Azokat, amelyek már az eredési pontban beértek, és picit fásulni kezdtek. Ezt a gyakorló termesztők már tudják, a kezdők pedig lassan kezdhetik tanulni a szaporítást. Amennyiben az idén sikeres lesz a dugványok egy része, már jövő tavaszra anyaegyedként ékesíthetik teljes díszben kertünket.
„Jó, ha szél jár a sorok között”, olvasom az egyik kertészeti szaklapban. S mindjárt hozzáteszem: bizony az is, ha víz folyik a sorok között. Az idén mindkettőből kevés volt. Közben a szomszédokkal, Mariska nénivel, és az időközben hozzánk csatlakozott Józsi bácsival arról beszélgettünk, hogy még légy, szúnyog sincs az idén.
– Lehetséges, hogy most az eső után indulnak fejlődésnek – mondta Józsi bácsi –, sajnos egyes haszonnövényeken már az eső sem segíthet. Azonban Katinka megírhatja, hogy akinek kedve van, már vethető a másodvetésben termesztett zöldségfélék java része: a sóska, amennyiben jól felástuk és beöntöztük, a spenót, a cékla, augusztus végén a retek, és az őszi saláta, a későbbi palántázásra.
– Az is nagyon fontos még – szólt közbe a férjem –, hogy az almamoly és a varasodás ellen még akkor is kéthetente permetezzünk, ha a termés az idén elmaradt a téli fagykár következtében. A fákat védeni kell. Szedjük le, és semmisítsük meg az amerikai fehér szövőlepke hernyófészkeit. Vágjuk ki, és égessük el a bogyósok fertőzött vesszőit, figyeljünk oda a gombabetegségekre is, ha kell, permetezzünk. A peronoszpóra elleni védekezést is folytatni kell, mert főképp eső után, locsolás után ütheti fel a fejét, és nagy károkat okozhat. Az elmúlt időszak száraz és meleg időjárása kedvezett a takácsatkáknak is, a levéltetveknek, megjelentek a levéldarazsak (főképp a rózsákon kell rájuk figyelni).
– Látják, miféle csodabogarakat hord az én Katám a karján, ezt Afrikából kapta – mutatott rá a karcsatomra, amely egy bogárra hasonlító alakzatot ábrázol. – Ezt azon a tájon tisztelik, mi pedig itt most arról tárgyalunk, hogyan irthatnánk ki őket. Nem is csoda, hogy… no, meséld el a minapi bevásárlást.
– Elmondom röviden. Most akarok céklát vetni, téli tárolásra. Sehol sem kaptam céklamagot. A tavasszal sajnos csak egy tasakkal vásároltam, és azt el is vetettem. Elszaladtam a sarki boltba. Amikor megtudta, hogy mit keresek, kicsit furcsán nézett rám az eladó.
– Nincs már az ilyenkor kérem, eladtuk még a tavasszal.
– Most már nem is kapnak? – kérdeztem.
– Nem szokás nálunk ilyenkor céklát vetni. Azt még a tavasszal el kellett volna tenni. Csak a kimaradt magvak vannak a polcokon, tavaszig nem hozatunk – mondta hivatalos ridegséggel.
Bosszantott, hogy még az elárusító is arról akar meggyőzni, hogy ilyenkor már kár a másodvetésre pazarolni a vetőmagot. Pedig télen is jó a friss zöldség. Bezzeg spenótot hozatott, azt tudja, hogy abból őszit is vetnek. Ami még bosszantóbb volt, a gúnyos mosoly. Talán mondta is magában: Ez a Katinka akar tanácsadó lenni a Magvetőben, még azt sem tudja, hogy a nyár közepén nem lehet vetőmagvakat vásárolni!
Remélhetőleg a szomszéd Mariska nénitől kapott vetőmag még kikel, és elvihetem, megmutathatom a sarki boltosnak, hadd lássa, mire képes a Katinka.
