Sempervivum tectorum – Házi kőrózsa. Európában és Ázsia egyes részein honos pozsgás évelő. Levélrózsában álló levelei 10-12 cm átmérőjűek, húsosak, kopaszak, kihegyezettek, kissé fűrészes élűek. Június-júliusban nyíló halványpiros virágai füzérszerű vagy álernyő virágzatot alkotnak. A tőlevélrózsa elvirágzás után általában elpusztul. Térségünkben főleg a sötétpiros levelű Atropurpureum és a sötétbarna levelű Elegans fajtákat termesztik.
Szaporítható magvetéssel és sarj-tőlevélrózsák dugványozásával. Régi parasztkerti növény (marhatrágyás földkeverékbe, enyhe lejtésű tetőkre, kerítésekre ültetik), de szőnyegágyak szegélyezésére és sziklakertbe is alkalmas. Napra kell ültetni.
Silene schafta – Késői habszegfű. Ez a mindössze 15–20 cm magasra növő, gyepet alkotó évelő kicsípett szirmú, rózsaszínű virágait júliustól szeptemberig hozza. Az elfekvő szár végei felemelkednek, apró levelei hosszúkásak, kihegyezettek. A csöves csészéjű virágai egyesével vagy kettesével állnak.
Tavaszi magvetéssel vagy nyár végi dugványozással szaporítható. Késői virágzása miatt is értékes sziklakerti növény. A Kaukázusban honos.
Thymus serpyllum – Kakukkfű. Európában, de Szibériában is honos. Térségünkben száraz lejtőkön, sziklagyepekben, homok- és löszpuszta réteken elterjedt növény. Valójában elfekvő és legyökeresedő szárú, gyepet alkotó félcserje. Mindössze 5–15 cm magasra nő. Levelei aprók, lándzsaszerűek vagy elliptikusak. Rózsaszínű virágai a felálló hajtásokon álfüzérben nyílnak. Nagy alakváltozatossága miatt ma már számos alfaját különböztetik meg.
Fajtái közül fontosabbak:
– Splendens – sötétrózsaszínű,
– Coccineus – kárminpiros, és az
– Albus – fehér virágú.
Magvetéssel szaporítják, de szaporítható még nyár végi dugványozással és tőosztással is. Vízáteresztő, szárazabb, tápanyagokban nem túl gazdag talajt igényel. Főleg sziklakertekbe, kőlapos utak vagy kőfalak réseibe ültessük.
Még néhány mondatban említést teszünk a magas gyepet vagy párnát alkotó sziklakerti évelőkről is. Ilyen például:
Alyssum argenteum – Ezüstös ternye. Ez a már 30–50 cm magasságot is elérő, felálló szárú félcserje Dél-Európában honos. Csillagszőröktől érdes felületű, zöldes levelei aprók. Aranysárga virágai a hajtáscsúcson, sátorozó virágzatban nyílnak. A jó vízáteresztő, lazább talajt kedveli. Sziklakertbe vagy homoki kertbe való szárazságtűrő dísznövény.
Tavaszi magvetéssel vagy tőosztással szaporítható. Június-júliusban virágzik.
