Nem titok, hogy tájainkon a gabonafélékkel való kereskedés az egyik legkifizetődöbb foglalkozásnak számít már huzamosabb ideje, különösen amióta a világviszonytlatban bekövetkezett változások miatt nem csappan a gabona iránti kereslet. Azonban még ennél is jobb üzletnek bizonyul a mezőgazadaságban használatos alapanyagok forgalmazása, mert arra senki sem ügyelt, hogy mekkora árréssel, magyarán haszonnal dolgoznak egyes forgalmazók. Ha tovább szeretnénk fokozni az ügyet, akkor azt mondhatnánk, hogy az újratermelési alapanyagok készpénzben történő eladásánál is van jobb kereseti lehetőség, mégpedig a terményért történő cserealapú eladás, az előre meghatározott prioritások alapján. Aki az idén ilyen üzletbe keveredett, az megemlegeti ezt az évet. A kereskedők a busás haszonról, az eladósodott termelő pedig a csillagászati törlesztésről.
Szerbia talán az egyetlen ország a régióban, ahol a gazdák a jövő évi termelést ily nagy mértékben a hitelből kihozott alapanyagokkal alapozzák meg. Az üzletben napjainkban már mindenki részt vesz, akinek köze van a mezőgazadsághoz, tehát a műtrágyagyárak, a kereskedők és a terményfelvásárló állomások is szívesen adják ki tavasszal az alapanyagokat, amelyet az év folyamán terményben, árucsere alapon fizettetnek meg. A kereskedők eddig szép haszonnal dolgoztak, az idén viszont párját ritkíró jövedelemre tesznek szert, mert az aszály miatt a hozamok aládobtak, a gabonaárak az egekbe kiálltanak, a hitelre vásárló gazdákat pedig kötelezik a szerződésekbe foglalt paritások.
Az újvidéki Agroprofit nemkormányzati szervezet felmérést készített a termelési alapanyagok hitelezői, magyarán a feldolgozóipar, a kereskedők és a felvásárlóállomások soraiban, hogy tekintettel a rossz hozamokra és a magasba szökkenő terményárakra, utólag módosítanak-e a szerződésekbe foglalt paritásokon. Amikor a gazda kihozta a műtrágyát és a vegyszereket, senki sem gondolt elemi csapással egyenértékű szárazságra, és a terményárak sem a jelenlegi szinten alakultak.
Lássuk, milyen árucsere-feltételek uralkodtak a vetés előtt. A termelők idei termésű kukoricáért, szójáért, napraforgóért, megközelítőleg hasonló feltételek mellett vihették ki a műtrágyát, amelynek tonnáját most 680–820 eurós áron fizetik vissza.
A búza is szerepelt a cserealapú vásárlásban. Egy kiló ureáért 2,4 kiló búzát kellett visszaszolgáltatni. A jelenlegi 23 dináros kenyérgabonaárral számolva a gazda így 650 eurót fizettet tonnánként, holott a tavasszal a fejtrágya eladási ára 420 euró körül alakult. Egy kiló ureáért 3,4 kiló kukoricát, vagy 1,45 kiló szóját kell törleszteni, természetesen a mai árakon. A KAN fejtrágya tonnájáért cserealapon 720 eurót kell visszafizetni, szinte a dupláját.
A kialakult helyzetben a feldolgozóipar hallgat, a Szerb Gazdasági Kamara legutóbbi ülésén a téma még napirendre sem került. A szerződések felülvizsgálását, esetleges módosítását az alapanyagot hitelező szövetkezetek, a felvásárlóállomások sem kérték, persze nekik sem válna hasznukra. Mindenki visszafogott, és az állam döntésére vár, vagyis, hogy mitévő lesz az agrártárca. Még mindig kérdéses részesülnek-e a termelők valamiféle kártérítésben, és ha igen, milyen mértékben. A parasztszervezetek azt szorgalmazzák, hogy az állam és a gazdasági kamara kényszerítse ki a feldolgozóipar és a exportőrvállalatok tehervállalását a kialakult helyzetben, és utólag módosítsanak a cserealapon történő vásárlás paritásain. Mindeddig nem jártak sikerrel.
Egyes adatok szerint az idei mezőgazdasági termelést 30 százalékban, mások szerint pedig ennél is több, 40 százalékban a cserealapon történő vásárlással indították be. Még nemis oly rég a feldolgozóipar számára a dicsekvés tárgyát képezte, hogy alapanyagok „kölcsönzésével” mely arányban segítik és serkentik a hazai agráriumot. Sok termelő, aki hitelből indította be a termelését már akkor sem támogatásként vitte haza a műtrágyát, hanem kényszerből. És most a maga bőrén érezi, mily jó lenne, ha senki sem „segített” volna rajta.
