Vészesen közeleg szeptember, vagyis a végső határidő, amelyet a volt kormány tűzött ki magának az idei évre járó állami támogatások kifizetésére. A tavasszal valamennyit folyósítottak, de hogy mennyi jár még, azt az állami szervek sem tudják pontosan, a parasztság még kevésbé. A hatalomváltást követően azt állítják, hogy az előző miniszter ígérete csupán szóbeli volt, nyomtatott formában egyetlen dokumentum sem létezik, amely az idei évi premizálást részletezné.
A tavasszal az egész Vajdaságot érintő útzárlatokat követően a gazdatársadalom előlegben részesült a vetési költségek egy részének fedezésére. Az állam a hektáronkénti támogatás megelőlegezésére három milliárd dinárt irányzott elő, és emellett hektáronként 80 liter üzemenyag kedvezményes áron történő vásárlására osztott ki bónokat, amely az állami költségvetést újabb 4,8 milliárd dinárral könnyítette meg. A pénz kiosztásáról nem készült pontos kimutatás, és egy dolgot senki sem tud megmondani, hogy a tervezett összegből mennyit fizettek be a gazdák számlájára.
Az állami támogatások körül akkora a gubnac, hogy senki sem tud eligazodni. Az év elején még arról esett szó, hogy az idei évi támogatásokat a betakarított, vagyis az átadott mennyiség alapján határozzák meg, ezzel is serkentve az intenzív mezőgazadasági termelést. A rendelet nagy elégedetlenséget váltott ki a gazdák körében, különösen azok esetében, akik a területalapú támogatási rendszerre készültek, és erre is számítottak. Nem tétováztak, hatékony és gyors önszerveződésüknek köszönhetően útzárlatokkal nyilvánították ki az államvezetés előtt az elégedetlenségüket. Meglett az eredmény is, a tiltakozók képviselőit fogadta Dušan Petrović akkori miniszter. Több órán át tartó tárgyaláson abban állapodtak meg, hogy részben mégis visszatérnek a területalapú támogatási rendszerre, és ennek címén a gazdák hektáronklént 12 500 dinár támogatásban részesülhetnek. Ebből az összegből levonták a kedvezményes üzemanyagot, és az idei bejelentett vetésforgó alapján minden egyes hektár után 1500 dinárt fizettek a gabonafélékkel bevetett terüketekre, a dohányra, az ipari növényekre pedig 4000 dinárt. Az ígéretek szerint a támogatás második részletét szeptember végéig kaphatták volna kézhez a gazdák.
Azóta sok víz lefolyt a Dunán. Helyhatósági, tartományi, köztársasági, sőt elnökválasztáson esett át az ország, új személy került az agrártárca élére. Nemcsak a politikai változások, a világválság, az infláció, hanem az elemi csapással felérő aszály is pofont mért az ágazatra. A régi problémákat még meg sem oldották, újabbakkal kell szembenézni. A szárazság következményeinek enyhítésében is állami támogatásra szorul a gazda, mert azokat nem csupán az idén, hanem még jövőre is nyögni fogja.
Tekintettel arra, hogy az előző miniszter ígéreteit nem erősítette meg kormánydöntés, a kifizetés ütemét és összegét sohasem vetették papírra, most kérdéses, mire számíthat a termelő. Az újságírók nem tétováztak, a kérdést az újonnan kinevezett miniszternek szögezték. Goran Knežević egyértelmű választ nem adott, csupán „reményét fejezte ki, hogy elődjének szóbeli ígéreteit sikerül legális formába önteni, vagyis a szavak szintjéről a tettek szinterére emelni.” Majd meglátjuk.
