Primula malacoides
A cserepes kankalinok a Primulaceae (kankalinfélék) családba tartoznak. A világon számos fajukat termesztik. Most csak a nálunk nagy tömegben közkedvelt, elterjedt, viszonylag olcsó fajokat ismertetjük röviden. Hidegházi, virágukkal díszítő növényekről van szó.
Primula malacoides – emeletes kankalin. Származási helye Kína. Levelei laza tőlevélrózsában állnak, s a levelek fölött örvösen helyezkednek el a virágok. Termesztése nálunk az utóbbi évtizedekben visszaszorult (napjainkban ismét fellendülőben van), inkább importált áruként forgalmazták.
Primula obconica – szobakankalin. E nagy termetű faj hazája Délnyugat-Kína. Nagy (20–25 cm hosszú) levelei mirigyszőrösek és hullámos szélűek. A mirigyszőrökben primin termelődik, ami miatt egy időre kiszorult a termelésből. Újabban a nemesítők allergén anyagot (primint) nem tartalmazó sorozatokat állítanak elő, ezért a szobakankalinok közkedveltsége ismét felfutóban van. A virágszín lehet piros, bordó, fehér, kék, lila, rózaszín.
Primula-Elatior-hibridek (syn.: P. polyantha). Ezeket a hibrideket a P. veris (tavaszi kankalin), a P. elatior (sudár kankalin) és a P. vulgaris – P. acaulis – (szártalan kankalin) keresztezésével állították elő. Fajtáik főleg az 1970-es évektől terjedtek el. Sokszínűségük, jó időzíthetőségük jellemző.
Termesztési igényük, nevelésük
A P. obconicát rövid nappalokon, karácsonytól nőnapig virágoztatják. A zömök típusú fajták virágszíne többnyire piros és rózsaszín. Szaporítása június–júliusi magvetéssel történik. A magja 3-4 hét alatt, 18–20 °C-on kicsírázik, majd 6 hetenként kétszer kell tűzdelni. A növényeket a termelők augusztus végén kettesével cserépbe ültetik. Ezután 2 hétig 14–16 fokon nevelik tovább, amennyiben már a tél elején-közepén értékesíteni szándékozzák. A nőnapra vagy húsvétra virágoztatott anyagot októbertől 8–10 °C-on kell teleltetni, és csak a virágoztatás előtt kell a hőmérsékletet 14–16 fokra emelni. Az emeletes kankalinnál gyorsabb fejlődésű.
P. obconica
A P. malacoides (emeletes kankalin) termesztési igénye és nevelése megegyezik a szobakankalinéval, de annál gyorsabb fejlődésű. A virágoztatás alatti teleltetése alacsonyabb hőmérsékletű, 6–8 °C-os helyiségben oldható meg. Eltartási hőmérséklete mindössze 14–16 fok (ablak között, verandán stb.). Virágzás után az egész növény elpusztul.
Magvetésükkel házi körülmények között nem érdemes foglalkozni! A készen vásárolt (ajándékba kapott) növényeket tartsuk hűvös, világos helyen.
A P. x polyantha hibridek szaporítása, nevelése nagyjából megegyezik a szobakankalinéval. Számos virágszínben pompáznak. A növények február–márciusban jelennek meg a virágboltokban. Érzékenyek a túlzott öntözésre, mert élettani klorózis (sárgaság) léphet fel. Amennyiben közegük pH-értéke magas (közelíti a 7-es értéket), szintén vashiány következhet be. Az említett hibridek két ablak között 2-3 hétig virágoznak. Elvirágzás után ültessük ki őket a kertbe. Télen célszerű szalma-, gyaluforgács- vagy lombtakarást alkalmazni. A következő tavasszal már a szobában is virágozhatnak.
Általában véve a kankalinok számára a savanyú, tőzeg alapú földkeverék felel meg. Tápanyag-utánpótlásnál az alacsony nitrogén- és magasabb káliumtartalmú műtrágyák használata serkenti a virágzást.
Mivel érzékenyek a vashiányra, közegükhöz vaskelátot (pl. Sequestren) kell adagolni.
Magas sókoncentráció esetén leveleik elvékonyodnak, barnulnak, majd elszáradnak.
Károsítóik
A nem fertőző növénypusztulást általában a meleg lakás okozza, ezért két ablak között vagy verandán kell tartani a növényeket.
P. x polyantha
A betegségek közül a romuláriás levélfoltosság,a szürkepenész, a kártevők közül pedig a gyökérgubacs-fonálféreg, a bagolypille lárvái, az aknázólegyek és a takácsatkák jelenthetnek veszélyt.
