Amíg a két hazai, nevezetesen a belgrádi IMT és a rakovicai IMR traktorgyár ádáz harcot vív a piaci fennmaradásért, addig a külföldi, Szerbiában letelepedett traktorgyárak az á llam kegyeit é lvezik. Miért van ez így, miért bánik az állam mostohán a saját gyáraival, s miért dédelgeti annyira a külföldi cégeket?
Az utóbbi években különösen két külföldi cég, az Agropanonka és a Res Trade révén világviszonylatban is hirnévnek örvendő márkás traktorgyárak jelentek meg a vajdasági piacon, amelyek a minszki Belorusz, valamint az amerikai John Deer forgalmazására vállalkoztak. Hogy a hazai gyárak vezetőinek elkeseredése még nagyobb legyen, a napokban szivárgott ki a hír, hogy a tartományi kormány a Vajdasági Fejlesztési Bank révén nem kevesebb, mint kétmillió euróval támogatta a Belarusz traktorgyár itteni letelepedését, azaz Újvidéki részlegének a megnyitását, továbbá ezenfelül 1300 eurót ajánlott fel minden egyes új foglalkoztatott után ebben a részlegben. Nem kétséges, hogy már a rajton egyenlőtlen helyzet állt fel. Az IMT és a IMR is részesülnek állami támogatásban, minden egyes eladott példány árának egy részét az állam visszafizeti, de nem kell gazdasági szakértőnek lenni ahhoz, hogy rájöjjünk, a bánásmód nagyban különbözik.
Mit tett a szerb kormány eddig a hazai traktorgyárak megmentése érdekében? Nem sokat. A privatizációs időszak veszteseként tengődnek évek óta. Voltak némi intézkedések, az ágazat talpra állítására, de ezek legkevésbé az IMT és az IMR javát szolgálták, hogy ne beszéljünk a zimonyi Zmaj mezőgépgyárról, amelyet sikerült teljesen tönkretenni.
A gazdasági minisztérium állami támogatásokkal igyekezett serkenteni az eladást, a traktorok ára a gazdák szemszögéből 21–25 százalékkal csökkent, de a dolog hátulütője volt, hogy a kedvezmény egyaránt vonatkozott a hazai és a külföldi gyárakra is. Két évvel ezelőtt, Saša Dragin agrárminiszter idejében szerződést kötöttek a mezőgépgyártókkal, hogy a gazdák terményben fizethetnek traktorok és kapcsolható eszközök vásárlásakor. A piaci feltételeknél kedvezőbb áron kínálták ötéves törlesztési időre. Csakhogy a szerződéseket két újvidéki vállalattal, a John Deer traktorokat forgalmazó Res Trade, valamint a Belarusz és a Machindra erőgépeket forgalmazó Agropanonkával írták alá. Tavaly újabb rendelet született, mely értelmében a mezőgazdasági minisztérium a traktorok értékének 40 százalékát vállalat magára azzal, hogy a legfelsőbb határ nem lépheti túl a 2,5 millió dinárt. Az IMT vezetőségének a rendelettel kapcsolatban az volt a javaslata, hogy ez a támogatás csupán a 100 lóerőnél erősebb traktorokra vonatkozzon. A kérés süket fülekre talált, aminek az lett az eredménye, hogy a 40 százalékos állami támogatás mintegy 90 százaléka a külföldi traktorgyárak zsebébe került, mert a vásárlók ilyen feltételek mellett inkább a kisebb erősségű kínai és belorusz traktorok mellett döntöttek.
A mezőgazdasági minisztérium az idei évi állami támogatásokra vonatkozó rendeleteit még nem tette közzé, ám az IMT és az IMR vezetősége úgy véli, traktoraik iránt lenne igény, mind a hazai, mind a külföldi piacon is. Az egykoron jó hírnévnek örvendő gépek kelendőek az egykori jugoszláv tagköztársaságok területén, de félő, hogy amíg az itthoni tartakorgyártás haláltáncát járja, addig a valamikori piacára ugyanazok törnek be, akik itthon is háttérbe szorították. Az IMT számára Etiópia jelentheti a mentséget, ugyanis mintegy 170 millió értékű üzlet megkötése van folyamatban. Az elkövetkező öt év alatt 15 000 különböző erősségű traktort szállíthat le az egykor nagy tekintélynek örvendő IMT, de a termelés beindításához az állam segítségre számít. Csak abban bíznak, hogy ezután nem bánik velük mostohaként.
