Az állatok, így a ludak genetikai lehetőségeinek valóra váltásához optimális tartási, tenyésztési körülményekre van szükség. A legfontosabb környezeti tényezőnek a takarmány minősége és a takarmányozás módja számít, ezektől függ ugyanis az állatok fejlődése, sőt, nagyrészt ezen múlik ellenálló képességük fejlettsége, egészségi állapotuk.
Mint ismeretes, az állatok a takarmány mennyiségére és minőségére is igen érzékenyen reagálnak. A takarmányozás hiányossága vagy hibája számos betegség okozója lehet. A betegségek az állatok elhullásához is vezethetnek, de ennél esetenként nagyobb veszteséget okozhat a termeléscsökkenés és a termékminőség romlása.
A lúd emésztőrendszere lényegesen eltér a többi baromfifajétól. A lúdnál a begy nem különül el más szervektől, ennél a fajnál a nyelőcső alsó része a mellkas bejárata előtt orsószerűen kitágul. Szintén a lúd sajátossága az, hogy naponta akár 1-2 kg zöldtakarmányt is képes felvenni. Így a ludak külterjes tartás esetén tápanyagszükségletük egy részét maguk szerzik meg. Mindez természetesen nem elégíti ki a modern, intenzív fajták, genotípusok szükségleteit.
A naposlibák nevelése
A naposlibák takarmányozása nevelésük első 3–5 hetében egységes, függetlenül attól, hogy később tenyészállatként, illetve pecsenye-, hús- vagy májlibaként kerülnek értékesítésre.
A libák napos koruktól 3 hetes korukig lúdindító abrakkeveréket kapnak, amely az állatok számára szükséges összes táplálóanyagot tartalmazza. A lúdindítótáp alaptakarmányaként javasolható a kukorica, búza, árpa, extrahált szójadara, halliszt, extrahált napraforgódara, lucernaliszt. Nagy figyelmet kell fordítani a szükséges ásványi anyagok és aminosavak szintjére is. A vitaminellátás érdekében keverjünk a tápba vitaminpremixet, vagy az ivóvízbe vitaminkészítményeket. A tápot az első napokban (az evéshez szoktatás idején) dercés formában, ezt követően pedig 2,5 mm-es granulátum formájában adjuk. Egyhetes koruktól kezdve tetszés szerint kaphatnak zöldtakarmányt, vagy, ha az nem áll rendelkezésre, akkor lucernaszénát. Egyhetes kortól külön kis vályúban legyen a libák előtt takarmánymész, valamint köles-borsószem nagyságú kavics. A kavics a lúd egész élete során a zúzógyomor működéséhez szükséges.
Háromhetes korban minden hasznosítási irány esetén át kell állni a lúdnevelőtápra. A takarmányváltást (a későbbiekben is) egyhetes, de legalább 3-4 napos átmenettel kell végrehajtani. Az átmeneti idő alatt fokozatosan csökkenteni kell a régi takarmány mennyiségét, és ennek arányában kell növelni az új takarmány adagját. Így az állatok emésztési zavar nélkül szoknak hozzá az új takarmányhoz.
A tenyészludak (törzsludak) takarmányozása
A törzslúd takarmányozása a törzsutánpótlásra szánt vagy törzsállománynak kijelölt naposlibák felnevelésével kezdődik. Háromhetes kortól a tenyésztésre szánt növendékek takarmányozása eltér a többi nevelési módszertől. Az említett időszaktól a tenyésztésre szánt növendékek libanevelő abraktakarmányt kapnak. Az abraktakarmányt 35 napos korig tetszés szerinti mennyiségben, a 36 napos kortól kezdve pedig napi 230 g adagban maximálva kapják a libák. Különböző állatfajokkal, köztük libával végzett kísérletek eredményei azt mutatják, hogy a továbbtenyésztésre szánt növendékállatok felneveléséhez előnyös a mérsékeltebb takarmányozás. Erre azért van szükség, mert a nagy tojástermeléssel együtt járó megnövekedett ásványianyag-forgalmat csak a szilárd csontozatú, jó szervezeti szilárdságú egyedek képesek problémamentesen átvészelni.
A nevelés szempontjából fontos, hogy a 6. héttől kezdve a libák legalább 500 g zöldtakarmányt fogyasszanak, egyedenként és naponként. Tízhetes kor után a libák takarmánya – legelő igénybevétele vagy vágott zöld etetése mellett, ezek minőségétől függően – 200–230 g gazdasági abrak (búza, rozs, zab, kukorica), a törzsesítés befejezéséig. A gazdasági abrak helyett úgynevezett lúdlétfenntartó tápot is adhatunk az állatoknak.
Amikor nincs lehetőség a ludak legelőre való hajtására, akkor, mivel a lúd rostigényes állat, gondoskodni kell a megfelelő rostellátásáról. A rosthiány következtében ugyanis különböző gyomor- és bélgyulladásos megbetegedései alakulhatnak ki. Legelő hiányában vágott zöldtakarmánnyal, illetve jó minőségű, penészmentes szénával, esetleg szalmabálával elégíthető ki a rostigény. A zöldet vagy szénát célszerű juhok számára készített etetőrácsokba helyezni.
