Az újvidéki Mezőgazdasági Vásáron vehette át a Magyar Szó Magvető melléklete tavaszi nyereményjátékának főnyereményét Gellér Lajos doroszlói termlő. A hétkéses altalajlazítót az adai Agromerkur kapcsolható eszközöket gyártó vállalat ajándékozta.
– A Magvető élőújságjának május 9-i pacséri gáláján, miután kihúzták a nevemet az egyik ismerősöm hívott fel telefonon. Hittem is meg nem is, de ami a legjobban nyugtalanított, hogy szombat este lévén, sehol sem tudtam leellenőrízni a hírt. Még másnap sem, csak hétfőn reggel, miután a Magyar Szóban elolvastam a nevemet, akkor hittem el igazán –, mesélte Gellér Lajos, miután helyet foglaltunk az Agromerkur vásári standján.
– Altalajlazító nemhogy az utcában, de még az egész faluban sincs. Én sem láttam még, hogyan működik, csak az interneten érdeklődtem felőle. Ha jól értettem, használatával megakadályozható a talaj tömörülése, a csapadék könnyebben szivároghat a mélyebb rétegekbe, és stabilizálja a termőföld vízháztartását – mondta Lajos, majd hozzátette – a gyakorlat majd megmutatja.
Gellér Lajos építészmérnöki oklevéllel rendelkezik, mintegy 10 szolgálati évet gyűjtött össze az egyik doroszlói és topolyai cégben, de miután azokat felszámolták, és munkanélkülivé vált, akkor kezdett komolyabban mezőgazdasággal foglalkozni. Jelenleg mintegy 20 hektáron gazdálkodik, fele saját, fele bérelt földterületen. Középiskolás fia, Zoltán is alkalomadtán besegít a munkába.
– Két traktoruk van, egy harmincéves 8011-es Zetor és egy IMT 539-es. Új traktorra is szükség lenne, mert ezeket nemcsak az én, hanem édesapám és az öcsém gazdaságainak megművelésére is használjuk.
– Az utóbbi húsz évben, mióta mezőgazdasággal foglalkozom, azt tapasztalom, siralmas a parasztember élete. Új gépezetbe nemigen tud beruházni. Sok mindennel próbálkoztam már, de jelenleg az alapkultúrákat, búzát, kukoricát, szóját és egy kevés cukorrépát vetek. Tavaly a kelleténél jobban rámentem a répára, de nem vált be. Az esős őszben nagy erőfeszítésekkel sikerült csak betakarítani, és nem váltotta be a hozzá fűzőtt reményeket. Jószágtenyésztést nagyban nem vállalok, csupán két anyakoca van az ólban, ennek a malacait felneveljük, ebből is szerzünk egy kis pótpénzt.
– Jó a Magvető – mondja Lajos búcsúzásunkkor. – Régebben a csütörtöki és a hétvégi számot vásároltuk meg, de az az utóbbi időben a Magvető miatt a keddit is. A gazda nyelvén szól. Amint látják, érdemes volt előfizetni, és a nyereményjátékban is részt venni.
