A szó legszorosabb értelmében is „virágos” hivatást választott az óbecsei Varnyú Tibor: gépészmérnökből vált virágkertésszé. Több mint húsz évvel ezelőtt – üzemi mérnöki munkahelye mellett – a szépet keresve kedvtelésből kezdett kertészkedni, majd amikor már egész embert igénylő tevékenységgé vált a hobbi, kibontakozott a családi vállalkozás, környezete meglepetésére, a tervezőasztalt a virágtermesztéssel cserélte fel.
– 1994-ben, sokak szerint a magánvállalkozásra nem a legkedvezőbb időben, a gazdasági zárlat idején fordítottam hátat a nagy múltú Fadip cégnek. Voltak kíváncsiskodók, akik tisztes távolságból figyelték, hogy gépészmérnöki oklevelemet ugyan miként hasznosítom a kertészetben. Persze hogy hasznát láttam a tudásnak, hiszen a fóliasátrak fémszerkezetét egyedül terveztem és készítettem el, de itt van a földkeverékrosta, azután a fűtőrendszer, a biomasszát hasznosító kályha megtervezése és elkészítése – mondja Varnyú Tibor, miközben körüljárjuk a virágdíszben pompázó fóliasátrakat, a termeléshez nélkülözhetetlen berendezéseket. A családi vállalkozás, rövid ideig tartó útkeresés után, napjainkban teljes egészében a virágtermesztésre alapozódik. – Amikor a zárt térben, esetemben a fóliasátorban történő termelésről esik szó, a hajtatásos zöldségnövény-termesztés kívánkozik a fő helyre. A virág mellett a hajtatásban legelterjedtebb zöldségnövényeket: paradicsomot, paprikát és uborkát is termesztettünk, de nagyon gyorsan megtapasztaltuk, hogy a két rendkívül munkaigényes ágazat nem tűri meg egymást, így a virágkertészetben igyekszünk a maximumot nyújtani.
– Bár sokan a rózsára esküsznek, én túlzás nélkül állítom, hogy a kála az orchidea mellett a legelegánsabb virágunk. Nem véletlen, hogy a menyasszonyi csokrok fő virága éppen a kála. Néhány évtizeddel ezelőtt még kizárólag a hófehér virágú nagy kála került a menyasszonyi csokorba, de ma már a kisebb tölcsérű, különböző színekben pompázó, úgynevezett Holland kálát is előszeretettel választják. Annak ellenére, hogy sárga, rózsaszín, vajszín, ciklámen és más élénk színekben is előfordul, kertészetünkben csak a hófehér nagy kálát termesztjük. A kertész számára kihívást jelent, hogy tetszetős, nagy tölcsérű virággal jelenjen meg a piacon. Ehhez megfelelő feltételt kell biztosítani a Dél-Afrikából származó növénynek. Az erőteljes növekedés és virágzás időszakában, amikor egy-egy tő 5-6 szárat is nevel, kifejezett a vízigény, viszont az elvirágzást követő időszakban, az úgynevezett „pihentetés” időszakában, amennyiben a talajban maradnak a gumók, teljesen meg kell vonni a vizet a növénytől. Kertészetünkben 2-3 évenként felszedjük a gumókat, s úgy pihentetjük.
– A mezőgazdaság valamennyi ágazatában könnyebb termelni, mint értékesíteni és megfizettetni a terményt, vallja sok gazda. Ez a virágkertészetre is vonatkozik?
– A gazdasági gondok, vagy ha úgy tetszik: a pénztelenség a virágágazatot sem kerüli el. Annak ellenére, hogy a minőséges termék előállítását hangoztatjuk, erre törekszik családi vállalkozásom is, a szabad virágpiacon könnyebben értékesíthető az apróbb virágú növény, mert az olcsó. A virágüzletek, a virágkereskedők, hogy csak a kálánál maradjunk, a kifogástalan minőségű, alig megnyílt tölcsérű virágot igénylik. Nincsenek értékesítési gondjaink, ugyanis úgy ütemeztük be a termelést, hogy az fedje a piaci igényeket. A kála idénye néhány hónapra korlátozódik, s amint megjelenik a gladiolus, azaz a kardvirág, a kála el is tűnik a piacról. Számunkra azonban nincs holt idény, mert a fóliasátrakban már ott a krizantém, s a hatalmas labdájú bolyhos virágnak október végére teljes szépségében kell pompáznia! Évek óta nagy az igény a törpekrizantém iránt, de a gerbera is helyet kapott a termékszerkezetben.
– A termelés kizárólag az 1500 négyzetmétert beborító fóliasátrakban történik. Növényvédelmi gondok jelentkeznek-e?
– Mint minden termelési ágazatban, a kertészetben is a megelőzés a legfontosabb. Ha a növénynek optimális életföltételt biztosítunk, vegyszeres kezelésre nincs szükség, kivéve, ha a látogatók által esetleg behurcolt betegség jelentkezik. A virágkertész nem szakmai féltékenység miatt nem vezeti szívesen körbe a törzstelepen, az ágyásokon vagy a szaporító asztaloknál a látogatót, hanem növényvédelmi megfontolásból. Az egészséges termőtalaj, az ellenőrzött, szavatolt minőségű öntözővíz, valamint a szellőztetés a legbiztosabb alap, hogy ne legyen növényvédelmi gond a növényházban. A folyamatos öntözés, a magas páratartalom kedvez a levéltetvek megjelenésének, ellenük még kemizálással védekezünk, bár terjedőben van a biológiai védekezés.
– A virágok vízigénye mellett kifejezett a tápanyagigény is. Hogyan történik a tápanyag-utánpótlás?
