A múlt héten született meg a Kereskedelmi Bíróság jogerős ítélete, mely értelmében zárolják a Gornji Milanovac-i Takovo édességipari vállalat számláját a felhalmozott régi adósságok miatt, és emiatt a termelés is félbeszakad. Aközelmúltban az EU arra mutatott rá, hogy Szerbiában csaknem két tucat nagyvállalat magánosítását a törvénnyel ellentéstes módon hajtottak végre. Most egy újabb esetre derült fény, mely tanusítja, hogy a szerbiai privatizációt igencsak szerencsétlenül hajtották végre
A privatizáció ördöge nem alszik. A tranzíciós időszak alkonyával reménykedhettünk, hogy a tulajdonost váltó egykori nagy állami vállalatok megtalálják helyüket a hazai és nemzetközi piacon, lám újabbnál újabb botrányok látnak napvilágot. A legutóbbi, a Gornji Milanovac-i Takovo élelmiszer-ipari vállalat esete, amely mindeddig a magánosítás egyik iskoljapéldájaként vált ismertté a svájci Swisslion szárnyai alatt. De mint kiderült, itt sem rózsás a helyzet, és a vállalat nem is került külföldi kézre, mint gondoltuk, mert többségi tulajdonosa hazai, szerbiai üzletember, aki ezenkívül más vállatokat is megvásárolt, de szinte valamennyit a csőd szélére juttatott. Ez lett a sorsa a Takovónak is. A szebb napokat is megélt vállalat egykor 7500 dolgozót foglalkoztatott, mára alig maradtak 700-an. További sorsuk bizonytalan, és most már csupán a szerencsében reménykedhetnek, hogy megtarthatják munkahelyüket...
Térjünk vissza egy kicsit a múltba. A Takovo magánosításakor az új tulaj valamennyivel olcsóbban, vagyis a vállalat könyvelőségi értékénél alacsonyabb áron kapta meg a vállalatot, azzal, hogy magára vállaja a régi adósságok törlesztését is. Az adásvételi szerződés megkötése után pedig mintha erről megfeledkezett volna, és tagadta, hogy kötelezettsége lenne. Az emlékezetét a minap a Kereskedelmi Bíróság frissítette fel, azzal, hogy zárolta a cég számláját. A mostani tulaj hiába védekezne, hogy a Takovo egy dinárt sem látott a szóban forgó adósságból, mert az akkori igazgató éppen annak a banknak volt igazgatóbizottsági tagja, amely a hitelt jóváhagyta. A mostani tulajnak tudnia kellett volna a privatizáláskor, hogy aki ilyen kemény fába vágja a fejszéjét, az politikai mókuskerékbe keveredik. Most ez történt.
A Takovo esete csupán egy a botrányos jelzővel illetett szerbia privatizációk sorában. Mint lassan kiderül, az egykori állami válllatok minden negyedik tulajdoncseréje szerencsétlenül és végül szerződésbontással végződött. A botrányok sorozata ezzel még nem ért véget, nemrégiben az EU is újabb 18 vállalatra mutatott rá, melyekben komoly visszaélések tapasztalhatók.
A buktató legtöbb esetben éppen a régi adósságok. Az egykori és a jelenlegi tulajdonosoknak is fejtörést okoznak, de nem csupán azért, mert vissza kell fizetni, hanem azért mert a magánkézbe játszott vállalatok nem egyenlő bánásmódban részesültek az állam részéről. Míg a Takovót adóssággal együtt adták el, a smederevói Sartid vasedénygyár régi terhét az állam levette az új tulaj válláról. Talán ilyesmiben reménykedhetett a Takovo új tulajdonosa is, és ezért szeretett volna megfeledkezni erről. A felocsúdás drága lesz, és úgy tűnik a cehet megint a foglalkoztatottak fizetik meg.
Még egy érdekessége van a dolognak. A Takovo privatizációjakor aktív szerepet vállaló személyek most is a hazai politikai élet éllovasai. Csak néhány nevet említsünk. Mirko Cvetković kormányfő volt akkoriban a Privatizációs Ügynökség igazgatója, Bozidar Djelić kormányfőhelyettes a Privatizációs Ügynökség igazgatóbizottságának elnöke, Milutin Prodanović az energetikai miniszter helyettese pedig a vállalat eladásával megbízott tenderbizottság elnöke volt.
A Takovo dolgozóit tömörítő szakszervezet vezetősége a szerb kormány beavatkozását reméli, és kissé bizakodók további sorsuk alakulásában. A kormányban most éppen azok ülnek, akik egykoron kezeskedtek az eladásnál is. Mint mondják, lesz bennük emberiesség, és úgysem nézhetik ölbetett kézzel ennek a válallatnak az agóniáját. Vagy talán mégis.
