2014-től bármely külföldi állampolgár szabadon vásárolhat termőföldet Szerbiában, így szűkebb környezetünkben is, hacsak nem történik csoda, és az államvezetés az Európai Unióval folytatott tárgyalások során nem tűzi napirendre ennek a kérdésnek az elnapolását is.
Nem kell külön hangsúlyozni, hogy jelenleg Szerbiában egy hektár kiváló minőségű termőföld akár 5000 euróért is megkapható, nem beszélve a réti földekről, melyek még ennél is olcsóbbak. Az unióban ugyanez a minőség 50 000–100 000 euróba kerül, tehát megéri mindenkinek a vajdasági zsíros földből kisajátítani minél nagyobb területet. Ezen már a spekulánsok rég törik fejüket.
A saját érdekeinek megvédésében Szerbia e téren is a sereghajtók közé csúszott. Nem így tettek az EU-s tagállam Litvánia és Szlovákia, amelyek ismét elodázták a törvény életbe léptetését, mely közprédává tenné természeti javaikat. A legújabb döntés értelmében, a szlovák termőföld 2014-ig nem kerülhet külföldi kezére. A horvátok is védik az érdekeiket, az EU-s tárgyalások egyik kitétele volt, hogy a csatlakozás dátumától számítva 15 évig náluk külföldi nem vásárolhat termőföldet. Azután pedig majd meglátják. A hátáridő elodázásán fáradozik a többi ország, Bolgária, Románia és Magyarország kormánya is.
Az elemzők figyelmeztetnek: csupán Szerbia nem inzétkedik, és ha ennyiben hagyják a dolgot, három-négy év múlva (mégcsak nem is EU-s tagállam!), az Átmeneti Szabadkereskedelmi Egyezmény teljes körű alkalmazásával minden megváltozhat. A termőföld (ha kell, eddigi művelőjével együtt) nagydobra kerülhet, mert ettől a pillanattól fogva széles e hazában nem taláható majd olyan személy, aki a külföldit leállíthatja abban, hogy a jelenleginél akár drágább pénzen is, de az EU-s viszonyokhoz képest még mindig olcsó termőföldhöz jusson. Az itteni parasztember pedig béresként dolgozhat őseinek földjén, míg a haszon messzeföldre, határon túlra vándorol.
A vajdasági mezőgazdasági terület mintegy 20 százlékán tíz újgazdag osztozkodik, részben tulajdonjogot gyakorolnak felette, részben pedig szövetkezetek révén a termelést és a felvásárlási árakat befolyásolják. Számukra a 2014-es határidő nem is olyan közeli, inkább várva várt időszak, amikor pontot tesznek földbirtokosi pályafutásukra, és szabadon adhatják tovább a tuljadonukat annak, aki a legtöbbet fizeti, és eddig sem szerénynek mondható vagyonyukat a többszörösére gyarapíthatják. Megtörténhet a másik fogratóköny is, amelyet sokan valószínűnek tartanak, mégpedig az, hogy a külföldiek már rég itt vannak, és hogy a „mi” moguljaink tulajdonképpen már eddig is azoknak a pénzén és azok nevében vásároltak, a 2014-es év pedig csak alkalom lesz arra, hogy mint akik jól végezték dolgukat, levessék leplüket, és továbbálljanak. Bár sohasem tudnánk meg!
