Az aszály, a csapadék hiánya és a trópusi hőség 2024-ben nagy kihívást jelentett a vajdasági mezőgazdasági termelők számára (is). A felsorolt tényezők miatt jelentősen csökkentek a hozamok, a magas beruházási költségek és az alacsony felvásárlási árak pedig tovább rontottak a helyzeten. A magas költségek miatt az öntözés egyszerűen nem kifizetődő, így sok gazda veszteséggel zárta az idényt.
Vladimir Rankov, a verbászi Mezőgazdasági Tanácsadási Szakszolgálat agronómusa
Vladimir Rankov agronómus, a verbászi Mezőgazdasági Tanácsadási Szakszolgálat szakembere szerint a szakszolgálat ellenőrizte területen, azaz Verbász‒Kúla‒Óbecse‒Szenttamás határában az elmúlt év nagy megpróbáltatásokat hozott, azonban a szokatlanul magas hőmérsékletek és a csapadékhiány ellenére a helyzet az elvárásoknak megfelelően alakult. Kiemelte, akik tiszteletben tartották az optimális vetési időszakot, és elvégezték a megfelelő agrotechnikai eljárásokat, azoknak az aszály ellenére is sikerült valamennyi termést betakarítani.
A búza átlaghozama a szakszolgálat által felügyelt területeken 4,5 tonna körül alakult
− A 2023–2024. év több szempontból is emlékezetes marad. A termelők 2023 őszén az előző évek viszonylatában 20 százalékkal több területen vetettek el búzát, amire az utóbbi évtizedben nem volt példa. A januárban és februárban elszaporodott rágcsálók hatalmas károkat okoztak az őszi kalászosoknál és a repceföldeken. A gazdák több helyen egyszerűen kiszántották a búzát, mert szinte semmi sem maradt belőle. A parcellák hiányosak, „foltosak” voltak. Ahol viszont már decemberben reagáltak, és többszörösen átjárták a földeket, mérgezték a rágcsálókat, időben elvégezték a fejtrágyázást, ott a búza, az árpa és a repce szépen fejlődött. Tavasszal a legtöbb helyen volt elegendő csapadék – erre később részletesebben kitérünk – így a kalászosokkal elégedettek lehetünk. A búzánál az átlaghozam 4,5 tonna körül alakult, ami alacsonyabb ugyan a korábbi évek hozamainál, de tekintettel a körülményekre, a legtöbb termelő és a szövetkezetek is elégedettek – mutatott rá az agronómus.
A búza második fejtrágyázására tavaly február végén került sor
Az országos statisztikai kimutatások alapján 2024-ben Vajdaságban 328 ezer hektáron termesztettek kenyérgabonát, az aratást követően összesen 1,92 millió tonna búza került a magtárakba. A tartományi átlaghozam 5,9 tonna volt.
A tavaszi vetésről szólva Vladimir Rakov elmondta, a kultúrák vetésterülete évről évre változik, attól függően, hogy a termelő mit választ, azonban a szakszolgálat által felügyelt 144 ezer hektáros területen a kukorica dominál. A cukorrépa vetésterülete változó, a szója veszített népszerűségéből, de még mindig a lista élvonalában van, és napraforgóból is többet vetettek. Azonban a rossz időjárási viszonyok, a magas hőmérséklet és az aszály minden ipari növénynél terméscsökkenést okozott.
− Kukoricát az országban tavaly tavasszal 524 ezer hektáron vetettek, az átlaghozam a statisztikai hivatal adatai szerint 6,1 tonna körüli volt. A tengerit Vajdaságban érte a legnagyobb kár, ahol az átlaghozam hektáronként 5-6 tonna körül alakult ugyan, de sokfelé ennél kevesebb termett. Szójából az 500–600 kilogrammtól kezdődően 2,5–3,2 tonnát arattak hektáronként. Fontos elmondani, hogy virágzásig a növény nagyon szépen fejlődött, ezt követően a hatalmas hőség és az aszály megtizedelte a hozamot. A napraforgó szárazságtűrő növény, amely esetében valamivel jobb, 3,5–4 tonnás az átlaghozam – mondta a szakember.
Augusztus közepére a napraforgó levelei (is) elszáradtak
VOLT UGYAN CSAPADÉK, DE A FÖLD TOVÁBBRA IS SZOMJAZIK
Ami 2024-et illeti, országos szinten 6 százalékkal több csapadék esett, mint egy évvel korábban. 2023-ban januártól augusztusig átlagosan 408 mm esőt kaptunk, tavaly 422 millimétert. A gondot a csapadék egyenlőtlen eloszlása jelentette. Márciusban, májusban és júniusban országos szinten 17, 50 és 32 milliméterrel több esőt kaptunk, februárban, áprilisban és augusztusban viszont 21, 17 és 44 milliméterrel kevesebbet. Itt ki kell emelni, hogy sokfelé volt helyi jellegű eső – ezek az úgynevezett csapadéksávok, mindez közvetlenül is hatott a növények állapotára, később pedig a hozamokra. Lényegében ez az egyik legfontosabb oka a hatalmas különbségeknek az egymáshoz közel fekvő terültek hozamai között.
Szenttamási, verbászi és kúlai viszonylatban a helyzet némileg eltér az országos adatoktól és a következőképpen alakult: januárban 45 liter eső esett, februárban viszont mindössze 8 liter, ami a sokéves átlaghoz képest 87 százalékkal kevesebb. Márciusban 35, áprilisban 32 liter esőt kaptunk, májusban az előző év ugyanazon hónapjához viszonyítva 22 százalékkal több csapadék volt, azaz 104 liter. Külön kiemelhető május 22-e, amikor 20, és május 23-a, amikor 30 liter eső esett egyetlen nap alatt. Június 12-én újabb felhőszakadás volt, rövid idő alatt 27 liter esőt kaptunk, egy hónap alatt pedig 80 litert. A nyári aszályt megelőzően július 2-án volt egy újabb felhőszakadás és 41 liter eső esett, a hónap végéig pedig további 7 liter, ugyanakkor a nappali hőmérséklet elérte a 35–36 fokot. Az igazi katasztrófa augusztusban érkezett, amikor egy hónap alatt mindössze 2 liter esőt kapott a határ, ez 95 százalékos csapadékhiány volt. Ráadásul a nappali hőmérséklet folyamatosan 35 és 40 fok között volt, így csaknem a teljes növényzet megégett. Szeptemberben ötször jegyeztek kiadós csapadékot, összesen 136 liter eső esett, de elkésett, mert a termés nagy része már a magtárakban volt. 2023-hoz hasonlóan az október újra csapadékmentes volt (mindössze 43 liter eső esett), novemberben viszont két alkalommal (20-án és 22-én) volt kiadós csapadék, ami jól jött a már elvetett repcének és a búzának. Decemberben csaknem 60 liter eső esett, ami szintén kedvezett az őszi kalászosoknak, továbbá a téli mélyszántás előtt valamennyire átázott a föld. A szakemberek szerint azonban talaj mélyebb rétegei még mindig szárazak, további többnapos csapadékra lenne szükség ahhoz, hogy helyreálljon a megbomlott egyensúly.
A szója június végén nagyon szépen nézett ki, a baj később kezdődött
A klímaváltozás következtében a kalászosok aratása június közepe és július eleje helyett már május végén megkezdődött. A rekkenő hőség miatt nemcsak a minőséggel és a mennyiséggel volt gond, hanem a meleget kedvelő kártevőkkel is. Éjszakánként megjelentek a vetési bagolylepkék (Agrotis segetum) és a gyapottok-bagolylepke (Helicoverpa armigera) trópusi-szubtrópusi eredetű vándorlepke, amely ugyancsak kedveli a szárazságot és a meleget. A kukoricánál megjelent napjaink egyik legveszélyesebb kártevője, a kukoricamoly (Ostrinia nubilalis). A cukorrépánál május vége helyett már május első hetében megjelent a cerkospórás levélfoltosság. A felsoroltakon kívül a nyári és a kora őszi időszakban a szakemberek további hőkedvelő rovarok (Mythimna unipuncta, Spodoptera exigua) tömeges megjelenését észlelték.
A napraforgó jól tűri ugyan a szárazságot, de a sokáig tartó hőség ezt az ipari növényt sem kímélte
EGYRE MELEGEBBEK AZ ÉVSZAKOK
A globális éghajlatváltozást, ezzel együtt pedig a felmelegedést mindannyian tapasztaljuk. A felmérések azt mutatják, hogy tavaly januárban a hőmérséklet 3 fokkal volt magasabb, mint az előző év azonos időszakában. A február 4,5 fok, a március változékony, az április és a május pedig az átlagosnál hűvösebb volt. Júniusban 1,8, júliusban 2,8, augusztusban 2,9, szeptemberben pedig 2,4 fokkal volt melegebb, mint 2023-ban. Októberben 2,5 fokkal volt magasabb a hőmérséklet, és itt el kell mondani, hogy ez az őszi hónap az elmúlt 12 évben csupán két évben volt hűvösebb. Ugyanez vonatkozik a novemberre és a decemberre is.
− Ami az őszi vetést illeti, említettük, hogy emelkedett a kalászosokkal bevetett területek száma, ami érthető, hiszen a búza az egyik növény, amely az adott gazdasági évben elsőként hoz jövedelmet a gazdáknak. A kalászosok 90 százalékát optimális időben elvetették. Nincs ebben semmi különös, csupán arról van szó, hogy az alacsony felvásárlási ár ellenére a termelők valahogy jobban megbíznak a kenyérgabonában, amit most a gyakorlatban is tapasztalunk. Fontos kiemelni továbbá, hogy jelentősen nőtt a repcével bevetett terület is, ami ugyancsak érthető, hiszen az elmúlt évben a jó hozamok mellett az ipari növény ára is elfogadható volt. A decemberben hullott csapadék és a jelenlegi januári fagyok pedig kimondottan kedveznek az ősszel elvetett kultúráknak – mondta Vladimir Rankov.
Hozzátette, az éghajlatváltozás várhatóan komoly probléma marad. Alkalmazkodni az új időjárási körülményekhez kulcsfontosságúvá válik a vajdasági mezőgazdaság hosszú távú fenntarthatósága szempontjából.
Nyitókép: A nyári hőség megtette hatását a földeken, a kukorica felsült
