Nem csak országunkra igaz, hogy kihívásokkal teli évnek néz elébe. A hazaihoz hasonlóan az európai és amerikai gazdaságok is kihívások elé néznek. Egyre erőteljesebbé váltak a recessziós várakozások. Nem ritka, hogy egy-egy nemzetgazdaság már két egymást követő negyedévben GDP-visszaesést produkál. Az energiaárak ugyanakkor továbbra is kifejezetten volatilisek. Lényegében valóban megjósolhatatlan, hogyan alakulnak a jövőben. Lesz-e hiány földgázból, tudnak-e elegendő áramot termelni az erőművek, vagy továbbra is behozatalra szorulunk. Nehéz ezt előrelátni. A hazai gazdaság szinte minden mutatóját befolyásolja az energiaárak alakulása. A legújabb hírek szerint a Nemzetközi Valutaalap többszöri áremelést szorgalmaz a villanygazdaság részéről. Mindeközben az infláció csökkentheti a reálbéreket. A végleges adatokra még várni kell, de mindemellett biztosra vehető, hogy az idei növekedést jelentős, egy százalékpontot meghaladó mértékben rontotta az aszály által sújtott mezőgazdaság. A jövő évben jelentős felfelé mutató kockázatot jelent, hogy a valószínűség-számítások szerint várhatóan nem ismétlődik meg az idei, rendkívüli mértékű aszály. A következő év második felétől pedig az infláció mérséklődésével a reálbérek ismét növekedhetnek, s az komoly támaszt adhat a fogyasztásnak.
NEM CSUPÁN EURÓPA BÁNJA
A globális gazdaság erőteljes lassulás elé néz, és ez befolyásolhatja az exportkilátásainkat. Az esetleges, folyamatosan üzembe lépő új kapacitások ellensúlyozhatják a romló külső keresletet. Az uniós államokkal bonyolítjuk le a kereskedelmi forgalmunk kétharmadát, így aztán ki vagyunk téve annak, ami náluk zajlik.
A várakozásoknak megfelelően 50 bázisponttal emelte az év vége előtt az irányadó kamatlábat az Európai Központi Bank, valamint bejelentette a mennyiségi szigorítás kezdetét. Christine Lagarde jegybankelnök egyik nyilatkozatában elmondta, hogy 2023-ban enyhe gazdasági visszaesésre számítanak az eurózóna gazdaságában. Ennek megfelelően a 2023. évi reál-GDP-növekedést 0,5 százalékra módosították. Jelentős változást jelent ez, hiszen az idén márciusban még 3 százalékra becsülték a 2023-as reálnövekedést. Az inflációs előrejelzés szintén kellemetlen meglepetést okozott, hiszen márciusban 2 százalék volt az Európai Központi Bank prognózisa, most viszont 6,3 százalékot várnak. A jegybankelnök kifejtette, hogy hosszú harcra készül az infláció ellen. Úgy vélte, még 2024-ben is 3 százalék felett lesz a pénzromlás mértéke az eurózónában. Óva intette az európai országokat a költségvetési túlköltekezéstől is, ami IMF-es hozzáállást tükröz. Kockázatokkal teli időket élünk. Az előrejelzések bizonytalansága jelentősen megnövekedett. Nagyon úgy fest azonban, hogy Európa jövő évét gazdasági stagnálás közeli állapot fogja jellemezni. Nehéz ilyenkor jövendölni. Egy ókori bölcs szerint azonban azok, akik tudnak, nem is jövendölnek.
KÍNÁBAN A HELYZET BIZONYTALAN
Kína a világgazdaság egyik meghatározó motorja, és a jelek szerint az is marad még hosszú ideig. Ez a motor azonban nem mindig teljesít igazán jól. Vagy talán az a pontosabb kifejezés, hogy nehezen előrelátható, mikor fog felpörögni vagy megdöccenni. Az utóbbi napokban ismét arról szólnak a jelentések, hogy a hatalmas ázsiai országban a koronavírus ismét gyorsan terjed, ezért lezárásokat foganatosítanak. Ugyanakkor egyes hitelminősítők javítottak a Kínával kapcsolatos előrejelzéseiken. A Goldman Sachs például a korábbi 4,5 százalékról 5,2 százalékra javította a 2023-as növekedési becslését, mivel a fogyasztás felpörgésére számít. A várható globális növekedésnek ez a duplája. Ez alapján jövőre megint elemében lehet a kínai gazdaság. A járványügyi intézkedések lefaragása épphogy új életet lehelt a gazdasági életbe, a megbetegedések ismét elkezdtek felpörögni. Nehéz megjósolni, hogy mit hoz a jövő, de sokan figyelmeztetnek arra, hogy ott az emberek túlnyomó többsége az előző hullámokban nem esett át koronavírus-fertőzésen, így nem szerzett védettséget. Ugyanakkor a kínai Global Times azt írta elemzésében, hogy a nyugati média rosszindulatúan mutatja be a kínaiak vírus elleni harcát. A lap szerint az európai és az amerikai szakértők hajlamosak elfelejteni, hogy a Nyugat mekkora árat fizetett a járvány leküzdéséért. Rámutatnak, hogy lakosságarányosan a halottak száma milyen sokkal magasabb Észak-Amerikában és Európában is, mint Kínában. Mindemellett azonban a kínai gazdaság jövőjét sokban befolyásolja majd, hogy miként alakul az USA-val a kereskedelmi háború, miközben a két ország egyfajta kölcsönös függőségben is van egymással. Olyan korban élünk azonban, amikor a hirtelen változások sem ritkák. Ezért ne lepődjünk meg se a szokatlan jövendöléseken, se a valós fejleményeken, mert minden lehetséges, sőt annak az ellenkezője is.
