Sok mindenről hallhatunk, olvashatunk mostanság egymással egészen ellentétes meglátásokat. Szerbia uniós tagságával kapcsolatban is ez a helyzet. Egyesek szerint mind közelebb kerülünk hozzá, mások szerint csak a távoli jövőben, vagy soha nem válhat valóra a teljes jogú tagság. Elsősorban gazdasági előnyökkel járna tagjává válni a közösségnek, de még ezzel kapcsolatban is hallhatunk ellentétes véleményeket. Az Európai Unió létrehozásának egyik eredeti célja az volt, hogy egységes piac alakuljon ki, annak számos előnyével. Nagy kérdés azonban, hogy ki mit ért az egységes piac fogalma alatt. A különböző értelmezési módok ugyanis elméleti és politikai problémákat vethetnek fel. A közgazdasági definíció szerint a piac a potenciális és tényleges eladók és vevők cserekapcsolatainak összessége. A piac az, ahol az áru gazdát cserél. A gazdasági szereplők pedig hol mint eladók, máskor mint vevők jelenhetnek meg. A kínálat és a kereslet változásaira reagálva a piac egyfajta önszabályozó rendszerként működik. A piaci egyensúly azonban valójában csak egy elméleti kategória. Tényleges balansz szinte soha nem létezik. Az a jó, a kívánatos, ha hosszú idő átlagában legalább egyfajta egyensúlyközeli állapot valósul meg. A kereslet és a kínálat alakulása döntően meghatározza a piaci mozgásokat, ez valóban eredményezhet egy egészséges versenyhelyzetet. A kereslet alatt ilyenkor mindig fizetőképes keresletet értünk, olyan vásárlói szándékot, mely mögött ott van egy megfelelő pénzmennyiség is. Az ár pedig a szolgáltatások és az áruk pénzben kifejezett értéke. Az ár szintjét pedig nyilvánvalóan és bizonyíthatóan a kínálat és a kereslet befolyásolja.
Az egységes piac kihívásokat jelent
A most tapasztalható, rendkívül összetett világpolitikai és globális gazdasági helyzetben több szempontból érdemes megvizsgálni az EU egységes belső piacát. A modern állam természetes igénye, hogy nemzeti jellemzői legyenek, a saját népét képviselve. Az államok legfőbb érdeke, hogy hatékonyan megszervezzék az életet a nemzetközileg is elismert határaikon belül. Amikor más államokkal, vagy nemzetközi szervezetekkel kerülnek kapcsolatba, olyankor is az elsődleges cél állampolgárai érdekeinek védelme. Természetesen esetenként lehetnek olyan, mondjuk úgy, hogy „magasztos célok”, melyek elérése érdekében kompromisszumokat is lehet kötni. Az államoknak azonban gondot kell arra is fordítani, hogy szabályozó-képességüket megőrizzék. A szuverenitás egyértelműen csökken, ha valamilyen közösség tagjaként kompromisszumokat kell kötni. Az arany középutat kell mindig keresni és lehetőleg meg is találni, ami így leírva akár egyszerűnek tűnhet, a valóságban esetenként rendkívül bonyolult. Ami például az európai egységes piacot illeti, ha időnként az a benyomásunk, hogy a dolgok mégsem működnek jól, az általában annak tudható be, hogy még mindig számos, sokak szerint többségében indokolatlan és szükségtelen bürokratikus akadály nehezíti a kibontakozást, a működést. Az egymás közötti szabad kereskedelem kibontakozása ugyanis amellett, hogy kétségtelenül előnyökkel jár, problémákat is eredményez. A nemzeti hatóságok gyakran csak nehézkesen boldogulnak, amikor határon átnyúló ügyeket kell megoldani. Sok esetben már pusztán az ügy elindítása is nehézségekbe ütközik, amikor meg kellene találni a megfelelő hatáskörrel rendelkező partnerhatóságot a másik országban. Nem mellékesen a felmerülő nyelvi akadályokat is valahogyan át kell hidalni. Mindeközben minden uniós állampolgár jogos és természetes elvárása az, hogy az unió bármely tagállamában biztonságosan és egyszerűen juthasson hozzá az árukhoz és a szolgáltatásokhoz.
Érzékenyen érinti az agráriumot
Az esetleges uniós csatlakozásnak, a teljes jogú tagságnak lesznek pozitív hatásai a mezőgazdaságban tevékenykedők szempontjából, de lesznek új kihívások, nehézségek is. Országunknak a szakértők egybehangzó véleménye szerint szemléletváltáson kell keresztülmennie. A mezőgazdasági termékek előállításánál többé már nem annyira, illetve nem csupán a mennyiség, hanem a minőség kell hogy meghatározó legyen. A gazdálkodóknak pedig nem elsősorban azt kellene termelniük, amire a legtöbb támogatást adják, hanem amire kereslet van, illetve, amire a hazai adottságok a legalkalmasabbak. Az ágazatokat nem szabad önmagukban, elszigetelten megítélni. A vidékfejlesztési programok segítségével növelni lehet a munkahelyek számát az idegenforgalom területén és egyéb szolgáltatási szektorokban is. Ha jó hatékonysággal tudjuk majd felhasználni a támogatásokat, kihasználjuk előnyeinket és lehetőségeinket, akkor csökkenthetjük a kétségeket kizárhatóan meglévő lemaradást. Emellett egy megbízható, jól működő informatikai háttér kiépítése a támogatások lehívhatóságának alapfeltétele, ezért az ezen a területen tapasztalható lemaradásunkat is minél hamarabb be kellene hozni. Általánosítva azonban megállapítható, hogy a hazai agrártermékek és élelmiszerek minősége jó. Amikor arról szólnak a hírek, hogy egy-egy szállítmányt visszaküldenek, különféle kifogásokkal, azok mögött gyakran nem valós veszélyek, hanem politikai indíttatások húzódnak meg.
Nyitókép: Pixabay
