Ami most a világgazdaságban zajlik, arra kevesen számítottak korábban. A technikai-technológiai fejlődés és a globalizáció mellett számos egyéb tényező hat ki a folyamatokra. Éppen olyan korban élünk, amikor eldőlni látszik, hogy milyen lesz, milyen lehet a jövő gazdasága. Egyelőre azonban nem tudni, mely irányzatok lesznek meghatározóak. A kapitalizmus „kegyetlenül hatékony” formája ugyanis nem azért fenntarthatatlan, mert növeli az egyenlőtlenségeket, hanem azért is, mert a mesterséges intelligencia, a robottechnika és a mind inkább kirajzolódó tömbösödés annyira átrajzolja világunkat, hogy a hagyományos berögződéseket felváltja majd valami új. Jelenlegi formájában a fogyasztói társadalom sem fenntartható, mert tönkretesszük élőhelyünket, a bolygót. Egyik irányvonal lehet a közösségi gazdaság vagy a megosztáson alapuló gazdaság, ami bizonyos nézőpontból utópiának hat, de a gazdaság egyes szegmenseiben akár működőképes is lehet. Az alapgondolat nem új. Ha van egy tárgyunk, eszközünk, de akár pénzünk, tudásunk vagy bármilyen szabad erőforrásunk, amire nincs a nap 24 órájában szükségünk, akkor azt érdemes használatra odaadnunk másoknak. Felesleges ugyanis mindent megvenni, olyasmit is, amit egyébként csak ritkán használunk. Utópisztikusan hangzik, hogy majd visszatérhetnek valamiféle olyan, a közös tulajdonon alapuló viszonyok, melyek a primitív népeknél megfigyelhetőek és ezért valószínűleg az ősközösségre is jellemzőek voltak. Jó működnek ugyanakkor a gyakorlatban például az olyan elképzelések, hogy meghirdetik egy-egy útvonalon a szabad helyeket a személygépkocsikban, és így valójában mindenki jól jár, arról nem is beszélve, hogy mennyire környezetkímélő megoldás is egyben, hogy nem utazik mindenki külön járművel.
Bizalom kérdése is
Egy ma születő gyermeknek élete során feltehetőleg ötször-hétszer kell munkahelyet változtatnia. Nem mellékesen pedig olyan állásokat kell betöltenie, melyek ma még nem is léteznek. Persze, semmi új a nap alatt, hiszen a világ máskor is változott. A múlt század első felében még senki sem dolgozott rendszergazdaként vagy mint programozó, de számítógép-szerelők sem voltak még. De szintén nem voltak videófilm-kölcsönzők, melyek üzemeltetőinek foglalkozása már szintén a múlté, de egy időben jól jövedelmező vállalkozás volt. Működött ugyanis az elgondolás a gyakorlatban, hogy nem kell mindenkinek megvásárolnia a film kópiáját, elég csak az ár töredékéért kikölcsönözni és megnézni. A legtöbb filmet többször egyébként is csak kevesen nézik meg. De az internet kora előtt másmilyen volt a közösségi élet. Megfigyelhető pénzmozgás nélkül kisegítették egymást az emberek, kalákában dolgoztak vagy kölcsön adtak egymásnak különféle eszközöket. A digitalizáció korában aztán az internet alkalmassá vált arra, hogy sokkal több embert kössön össze, mint a korábbi hálózatok. A rendszerben sok esetben megjelenik a pénz is, mint elszámolási eszköz, hiszen már nemcsak ismerősökkel és ismerősök ismerőseivel teremtettünk kapcsolatot, de nem ritkán idegenekkel is. Egy ilyen hálózat kialakulását a bizalom felépülése tette lehetővé, amit a közösségi értékelés intézménye hozott létre. Kérdés, hogy a háborús konfliktusok árnyékában a bizalom globális léptékben hogyan alakul majd a közelebbi és távolabbi jövőnkben. A nemzetek, népek, országok közötti kapcsolatokra is érvényes ez, de bizalom kell ahhoz is, hogy „rábízzuk” magunkat valakire addig, míg egyik helyről a másikra átszállít bennünket gépkocsijával.
Megoldási kísérletként fogható fel
Az internet valójában megnyitotta az utat az élet számos területén a közösségi megoldások előtt. Vannak már online piacterek, lakáskiadó, szállásfoglaló rendszerek, autómegosztást népszerűsítő és szervező közösségek, közösségi finanszírozó portálok is. Mindez előmozdíthatja az ingatlanok, tárgyak mellett, a tudás, az információ és sok minden más hatékonyabb kihasználását.
Sok esetben az ilyen modellekben a platformot egy harmadik fél építi ki és tartja fenn, aki jutalék fejében összeköti az adott szolgáltatást kínálókat és a keresőket. Valójában ilyen szolgáltatás szinte már mindenre létezik. Ha valamire szükségünk van, érdemes utánanézni, nincs-e az adott szükséglet megoldására valamilyen közösségi hálózat a neten. A megosztáson alapuló gazdaság kialakulásában több tényező egymást erősítő szerepe rajzolódik ki. A hagyományos szolgáltatók, mint amilyenek például a taxisok, vagy a szállodaláncok, konkurenciát jelenthet, és jelent is. Az aktuális gazdasági modell válsága, valamint a túlfogyasztás olyan jelentőségű társadalmi trend, mely hozzájárulhat egy esetleges fordulat bekövetkezéséhez. A közösségi fogyasztásra egyelőre olyan megoldási kísérletként tekinthetünk, mely választ adhat számos globális problémára, elősegítheti a fenntartható fejlődést. Életünk minden területére azonban nagy valószínűleg a jövőben sem lesz majd jellemző valamiféle közös tulajdonforma.
Nyitókép: Jelenlegi formájában a fogyasztói társadalom sem fenntartható, fotó: Tanjug
