Az Amerikai Egyesült Államok a világ első számú nagyhatalma és az új elnök, akit másodszor választottak meg, azt tűzte ki célul, hogy az is maradjon. A választási kampánya is arról szólt, hogy ismét naggyá teszi Amerikát. De mivel már akkor is nagy volt – képletesen szólva –, akkor ez úgy értelmezhető, hogy még inkább naggyá teszi. Gyakran abba a hibába esünk, hogy az egész kontinens történetére úgy tekintünk, mintha az az európaiak általi felfedezéssel kezdődött volna. Az ott élőket pedig csak dokumentumfilmeken keresztül mutatják be, európai szemmel másként tekintünk rájuk, mint ahogyan ők magukra. A történelem, pontosabban a történészek máig is bizonyos hatások, elvek, berögződések alapján vizsgálódnak. Az Amerikai Egyesült Államok a korabeli Nagy-Britannia 13 amerikai gyarmatának függetlenedésével, 1776. július 4-én a függetlenségi nyilatkozat elfogadásával alakult meg. Az 1800-as évek elején megvásárolták I. Napóleontól Louisiana francia gyarmatot, a spanyoloktól megszerezték Floridát, majd Mexikótól háború által elhódították a mai Texas és még néhány állam területét. A korábban indiánok által lakott területeket fokozatosan európai bevándorlók foglalták el, lényegében kiirtva az őslakosságot. Új államokat hoztak létre, amelyek csatlakoztak az Unióhoz. Az európai szemmel „fiatalnak” tekinthető Egyesült Államok a felvilágosodás korában született, így politikáját nagyban áthatották a felvilágosodás eszméi. Megfigyelhetően a kezdetektől az általuk felállított rendszer tökéletességébe vetett hit mozgatta az állam terjeszkedőnek tekinthető külpolitikáját. A köztársasági államforma elterjesztését tűzték ki célul. Már a kezdetektől erős küldetéstudata volt. Vezetői olyan országként tekintettek rá, melynek rendeltetése a kultúra, a civilizáció terjesztése. Bizonyos szempontból azonban ez is csak retorikailag volt fontos. Valódi célja olyan gazdasági és társadalmi struktúrák létrehozása a világban, melyek saját érdekeinek kedveznek.
Szuperhatalmi elképzelések
Európai gyökerei ellenére a 19. században a még fiatal Egyesült Államok próbált távol maradni Európától. Mivel tartott a még mindig gyarmatok megszerzésére törekvő nagyhatalmaktól. Ez azonban lassan megváltozott. Előbb regionális, majd globális szinten is nagyhatalom lett, mára pedig szuperhatalom. Politikájára, elsősorban külpolitikájára a kezdetektől fogva jellemzőek a doktrínák. Érdekes azonban megemlíteni, hogy a 19. században még az izolációs politika híve volt. Amikor a 20. század közepén felismerte nagyhatalmi pozícióját, már nem titkoltan megpróbálta kiterjeszteni befolyását globális szinten is. Még az 1800-as évek elején megszületett a Monroe-doktrína, melyet sokan csak az „Amerika az amerikaiaké” elvként emlegetnek. Megszületésének előzményei összefüggnek a korabeli európai eseményekkel. A napóleoni háborúk következtében a korábbi nagy gyarmatosítók, Spanyolország és Portugália is meggyengült. Az amerikai kontinensen több gyarmat is kikiáltotta függetlenségét. A Monroe-doktrína 1823-as megszületésekor az Egyesült Államok még csak rövid ideje volt független, gazdasága gyenge volt az európai nagyhatalmakhoz mérten. Ennek ellenére a vízió már derengett, hiszen James Monroe amerikai elnök 1823. december 2-án deklarálta kongresszusi üzenetében a később róla elnevezett doktrínát. Akkor még úgy tűnhetett, ez felejthető lesz, és csaknem száz évvel később kezdett valóra is válni.
Kanada, Panama, Grönland
Az amerikai elnök már hivatalba lépése előtt utalt rá, milyen külpolitikát tervez megvalósítani. Kanadában a vámfenyegetések miatt megbukott a kormány, Trump pedig azt vetette fel, hogy az USA északi szomszédja lehetne az 51. állam. A Panama-csatorna és Grönland megszerzését is felvetette, miközben nem zárta ki, hogy gazdasági vagy akár katonai nyomásgyakorlással szerezzen érvényt ezeknek az elképzeléseknek. A Panama-csatorna korábban is érzékeny téma volt, hiszen összeköttetést jelent a két óceán között, és stratégiailag rendkívül fontos, amit végül 1977-ben Carter elnöksége alatt adtak vissza a panamaiaknak. Aztán azonban az történt, hogy Panama volt az első állam Latin-Amerikában, amely csatlakozott a kínai Övezet és Út programhoz, amelynek keretében egy hongkongi cég a csatorna mindkét végén bevásárolta magát a kikötőkbe. Az amerikaiak a kínai terjeszkedés veszélyes jeleként tekintenek erre. Érdemes megjegyezni, hogy a kínaiak jelezték, ha szükséges, akkor készek építeni egy másik, alternatív csatornát. Kanadáról pedig érdemes megjegyezni, hogy jó részének a birtoklásáért 1812-ben már volt egy háború az Egyesült Államok és Nagy-Britannia között. Grönlandot is többször próbálták megszerezni az amerikaiak az elmúlt 150 évben. Valóban stratégiai jelentőséggel bír az Egyesült Államok számára, biztonságpolitikai szempontból, de a természeti forrásai miatt is. A hivatalos politikai beszédben ritkán hivatkoznak a Monroe-doktrínára, de az amerikaiak felfogásában a jelek szerint tartósan „ott él a szelleme”.
