Az általunk nyugatinak nevezett világ a II. világháborút követően úgy tűnt, haladó és domináns felfogássá válhat. Ezért hitték, illetve hihették el egyesek, hogy ez lesz a „történelem vége” egyben. A hidegháború lezárása is erre utalt. A valóság azonban máshogyan alakult. A következő évek meghatározók lehetnek olyan szempontból, hogyan alakulnak a dolgok Amerikában, mi történik a világban, a technológiai fejlődés milyen forradalmi átalakulást hozhat. Oswald Spengler több mint száz évvel ezelőtt, 1917 tavaszán fejezte be A Nyugat alkonya című első kötetének kéziratát. Egy egészen más kor volt az, a 21. század perspektívájából tekintve vissza. Megdöbbentő, hogy a mondanivaló egy része ma is menyire aktuális. A történetfilozófiai mű eredeti módon értelmezte újra az emberiség egész történelmét. Sokan próbálták meg hasonló megközelítésből vizsgálni a dolgokat. Valójában csak a képzelet szab határt annak, milyen összefüggéseket vélünk felfedezni korunk és a múlt eseményei között. Úgy is tekintenek egyesek a dolgokra, hogy az első világháború máig sem ért véget. Ez nyilván kis túlzás, viszont rádöbbenhetünk, hogy ismét hasonló mintázatok sejlenek kirajzolódni.
Ismétlődő variációk
Valójában maga Spengler is úgy gondolta, hogy a múltbeli minták alapján pontosan meg lehet jósolni a jövőt. Minden természetesen nem ismétlődik meg, az egyszeri, konkrét eseményeket nem lehet előrelátni. A fő gazdasági, kulturális és politikai trendeket a jelek szerint valóban borítékolni lehet. A történelemben a haladás eszméjét is hajlamosak egyesek kétségbe vonni. Azzal a megállapításával viszont nehéz vitatkozni, hogy a különböző kultúrkörök – amit, lehet, hogy helytelenül, de szokás külön civilizációnak nevezni – mind átmennek a keletkezés, virágzás és elhalás periódusain. Spengler abból a perspektívából úgy vélte, hogy a 19. századtól, a kapitalizmus a hanyatlás útjára lépett, ami elkerülhetetlenül pusztuláshoz vezet. Érdekes megemlíteni, hogy abban az időben írta meg Lenin is azt a művét, melyben az imperializmust, mint a kapitalizmus legfelsőbb fokát említi.
Bealkonyodik
Spengler ugyanakkor nem jósolt gyors összeomlást. Több mint száz évvel ezelőtt úgy vélte, a nyugati világ hanyatlása lassan fog lezajlani, akár évszázadokig eltarthat. Nem írta le egyértelműen, de utalt rá, hogy „Nyugat alkonyához” a pénz, az üzletiesség uralma fog leginkább hozzájárulni. És valóban: a politikában uralkodóvá kezd válni az üzleti hozzáállás. A folyamat még a középkorban beindult. Az uralkodók és a különféle politikai mozgalmak, pártok, a gazdasági hatalmak, bankárok kiszolgálóivá válnak. A folyamat oda vezet, hogy eltűnnek, vagy mind ritkábbak az igazi nagy formátumú népvezérek, államférfiak. Ha vannak is olyanok, azokat megpróbálják lejáratni, ellehetetleníteni. Ehhez különböző módszerekkel élnek. Az elképesztő ütemben gyarapodó pénzemberek ugyanis szabad utat követelnek a nagy vagyonok megszerzéséhez. A törvényhozás esetenként az útjukban állhat. Ezért van az, hogy maguk akarnak törvényeket hozni a saját érdekeiknek megfelelően. Ezt olyan hatalomtechnikai eszközökkel tudják elérni, hogy a demokrácia behatárolta játéktérben valamilyen módon függővé tesznek csoportokat, embereket. Talán nem is olyan nehéz a mai viszonyok közepette megítélni, hogy egy ilyen folyamatban hol tarthatunk most.
Az Európában, Amerikában, Közel-Keleten zajló események azt igazolják, hogy Spengler sok mindent talán már több mint száz évvel ezelőtt is jól láthatott. Azt viszont ő sem látta előre, ami megtörtént. Kína ugyanis sajátos módon vált a nyugati világ részévé az utóbbi évtizedekben, miközben vannak, akik továbbra is ellenpólusként tekintenek a kommunista diktatúrára. A történelmi tapasztalatok azt mutatják, hogy a birodalmak romjain újak serkenhetnek. Kína sok ezer éven át volt hatalmas birodalom és az egykori impérium romjain alakul most ki egy újabb. Így is tekinthetünk arra, ami most zajlik. A következő száz, vagy néhány száz év mutatja meg, hogy hogyan alakul tovább a folyamat. De az is lehet, hogy felgyorsulnak az események, melyek vehetnek akár jó irányt, de katasztrófába is torkolhatnak. Mindez ami most történik, nem biztos, hogy fejlődésnek tekinthető. A technológia mindenképpen fejlődik, már-már elképesztő, mire képes például a mesterséges intelligencia. Ugyanakkor vita tárgya lehet, hogy vannak olyan vélemények, melyek szerint, amiről beszélnek, az nem mesterséges, de még csak nem is intelligencia.
Nyitókép: Pixabay
