A német gazdaság teljesítménye korábban fogalomnak számított. Az utóbbi időben viszont folyamatosan az ottani problémákról szólnak a hírek. A Szerbiában működő, német érdekeltségű cégek kilátásba helyezett bezárása is borzolja a kedélyeket. Az Egyesült Államok és Kína után Németországé még mindig korunk harmadik legerősebb gazdasága, ha a nominális GDP-t vesszük alapul. Súlyát jól szemlélteti, hogy az Európai Unió népességének mintegy hatodát tömörítő Németország adja az EU termelésének csaknem harmadát. Az ország belső piacára azonban évtizedek óta jelentős teherként nehezedik a magas szociális juttatások, valamint az egyéb olyan jóléti vívmányok rendszere, melyek miatt korábban példaként tekintettek sokan a német modellre. Elemzések bizonyítják, hogy korábban az olcsó – elsősorban orosz – energiaforrások és a német technológia kombinációja volt a versenyképesség sarokköve. Emellett azonban sok minden más is hozzájárult ahhoz, hogy legendásan jó volt a német gazdaság teljesítménye. De az utóbbi időben a gépezet akadozik. A német gazdaság számtalan szálon kapcsolódik a világgazdaság ellátórendszereihez. Szerbiáknak is a legnagyobb kereskedelmi partnere. Ha a „német beteg” nem gyógyul meg gyorsan, az súlyos következményekkel járhat.
Krónikus betegség?
A német gazdaság szenvedése évek óta tart, ezért tekinthető már-már krónikusnak. Az elmúlt két évben nem tudott növekedni Európa legnagyobb gazdasága, az ipari termelés folyamatosan visszaesést mutat. Tavaly egy olyan hónap sem volt, amikor éves összehasonlításban nőni tudott volna a termelés volumene. Az ország gazdasága strukturális problémákkal küzd, ugyanakkor a kereslethiány is kóros tünetként jelenik meg. A figyelem elsősorban arra irányul, hogy a választások után előállt új helyzet megteremti-e a feltételeit a gazdaságélénkítő intézkedések bevezetésének. Február 23-án megtartották Németországban az előrehozott választást, amelyet a vállalati szféra oldaláról fokozott várakozás előzött meg. Nemcsak ott, de a német gazdasághoz szorosan kötődő más országokban is. A választást a konzervatív CDU/CSU pártszövetség nyerte. Kormányalakításhoz elegendő többséget ugyanakkor nem szerzett a CDU/CSU, így koalícióra kell lépniük valamelyik párttal. A kulcskérdés most az, hogy a megválasztott kormány milyen gazdaságpolitikát fog alkalmazni. Borúlátók szerint azonban legjobb esetben is – ha az új megválasztott német kormány gazdasági reformokat hajt végre – jórészt csak a 2026-os növekedésre lehetnek közvetlen hatással az intézkedések. Optimisták viszont arra mutatnak rá, hogy egyfajta önbeteljesítő jóslatként, már korábban mutatkozhatnak jelei annak, hogy a gazdasági szereplők bizakodva tekintenek a jövőbe.
Kötődünk hozzá
A német gazdaság az egyik legfontosabb külső tényező a hazai gazdaság számára is. Ezért kulcsfontosságú, hogy az új adminisztráció mennyire tudja majd a növekedés útjára állítani Európa legnagyobb gazdaságát. Sok helyen már arról cikkeznek, hogy tartósan térdre rogyott a német gazdaság, és a kilátások sem biztatóak. Annyi biztosra vehető, hogy a német gazdaság problémái sokrétűek és mélyrehatóak. A magas technológiai fejlettség az alacsony energiaárakkal kombinálva a múltban erős versenyképességi előnyt jelentett a világpiacon. Az erőltetett zöldítés, az atomenergia háttérbe szorítása, az orosz energiahordozóktól való elfordulás logikus következményeként tekinthetünk a megtorpanásra. Németország Szerbia első számú kereskedelmi partnere.
Ugyanakkor a recesszió nem jelenti azt, hogy a gazdaság minden szegmense hanyatlani kezd. A német gazdaság teljesítményének gyengülése a régió más országait is érzékenyen érintheti. Akár az egész kontinensre nézve jelentős visszaeséssel számolhatunk. Sok minden függ a körülményektől, valamint attól, hogy a jövőben a németek által választható alternatívák melyike érvényesülhet. A szerb áruk és szolgáltatások legnagyobb vásárlója továbbra is az Európai Unió. Legjelentősebb külkereskedelmi partnerünk pedig évek óta Németország. Donald Trump és Volodimir Zelenszkij teátrális találkozója egyesek szerint lehet akár egy előre megbeszélt briliáns megtévesztés, bár inkább ennek az ellenzője lehet igaz. Mindenesetre a németeknél felgyorsíthatja mindez a folyamatokat. Az EU vezető gazdaságában felgyorsulhat a kormányváltás, miközben elrendelhetik a szükségállapot bevezetését is akár, a védelmi felkészülés és Ukrajna további támogatása érdekében. Németországi vélemények szerint Európa és az USA kapcsolata szakadás előtt áll, ezért létfontosságú lenne egy egyesült európai erő sürgős létrehozása Putyinnal szemben. Az előrehozott választás, illetve az előző kormánykoalíció megbukása nagyrészt annak a következménye, hogy Németország gazdaságilag nehéz helyzetbe került. Emiatt az új kormányra nyomás nehezedik, hogy a különböző dilemmákat és ellentéteket félretegyék, és minél hamarabb megtegyék a gazdaságot segítő, élénkítő lépéseket. Mindeközben – nem mellékesen – azt is belengették, hogy amerikai beruházók bevonásával az Északi Áramlat 2-t is újraindítanák. Ez közös projekt lenne Oroszország és az Egyesült Államok között, amellyel le lehetne fektetni az ukrajnai béketárgyalások alapkövét. Nehéz a jelenlegi helyzetben mindezek után megítélni, hogy mi tekinthető blöffnek, és mit tekinthetünk realitásnak.
