Évszázadokkal ezelőtt, a XVI. század második felében és a XVII. század elején született meg a merkantilizmus elmélete. Abban a korban az ismert világ fejlettebb részein a kereskedelem vált olyan vonzó tevékenységgé, akkori megfogalmazásban „aranyalmává”, amelyért a világ minden nemzete versengeni kezdett. Az elnevezés a latin mercator szóból származik, ami eredetileg kereskedőt jelent. A Velencei köztársaság és más hasonló, élénk kereskedelmet folytató városállamok filozófiája alapján, és azok jelentős sikerei láttán az akkori kor haladó szellemű gondolkodói a kereskedelemben látták a jövedelem, majd arra épülően a birodalomépítés, a katonai befolyás és a társadalmi hatékonyság alapvető forrását. Ma is a nagyhatalmak katonai doktrínáinak fontos részét képezi az elv, miszerint a teljes sikert nem lehetett kizárólag katonai eszközökkel biztosítani. A sikeresen kereskedő nemzet az olcsóbb árak és alacsonyabb bérek segítségével hosszú távon biztosíthatja befolyását és fennmaradását. A merkantilizmus kialakulásának idején megszületett a felismerés, hogy a gazdagság forrása a külkereskedelem. Már a korai merkantilisták is úgy gondolták, hogy a nyersanyagok behozatalának és a késztermékek kivitelének ösztönzésével, valamint a nyersanyagok kivitelének és a késztermékek behozatalának korlátozásával kedvező irányba lehet terelni a pénz áramlását, s azzal együtt a gazdasági folyamatokat. Ezek az elképzelések egyébként jórészt fedik is a valóságot, a hozzá fűződő teóriák máig is megállják a helyüket.
Vámok mindenhol?
Megoszlanak a vélemények azzal kapcsolatban, hogy a kibontakozó vámháború milyen hatással lesz a világgazdasági folyamatok alakulására. Donald Trump már az első ciklusa során is előszeretettel helyezte külpolitikájának középpontjába a külkereskedelmi egyensúlyt az Egyesült Államok és kereskedelmi partnerei között. Második ciklusának első pár hetében sem tért el ettől az irányvonaltól. A Trump-adminisztráció narratívája szerint kereskedelmi partnereik kihasználják az Egyesült Államokat, aminek véget kell vetni. Egy elég furcsa számítási módot, úgymond képletet alkalmazva rótták ki a vámokat a különféle országokból az USA által importált árucikkekre és szolgáltatásokra. Jelenlegi perspektívából nehéz ezt ilyen egyértelműen, leegyszerűsítve megítélni, de Trump jó eséllyel éppen átformálja a nemzetközi kereskedelmet. A vélemények megoszlanak ezzel kapcsolatban. Míg egyesek szerint éppen rendet tesz, mások szerint a múlt század 20-as éveiben tapasztalt gazdasági összeomlás küszöbén állunk. Olyan vélemények is vannak, melyek szerint Trump elnök most éppen veszélybe sodorja azt a globális gazdasági rendszert, amelyet maga az USA épített fel a második világháború után. Az viszont vitathatatlan, hogy egy olyan globális birodalomról beszélünk, amely a világ sorsát is meghatározza. A világpiacok megremegtek, a tőzsdéken a részvényesek több ezer milliárd dollárt veszítettek egy nap alatt, a gazdasági stabilitásba vetett bizalom pedig súlyosan inogni látszik. Egyes vélemények szerint Trump egy ügyesen megtervezett stratégia részeként, úgymond, egyfajta szimbolikus üzenetként vezette be a vámokat, amik aztán a tisztességes és kölcsönös előnyökkel járó kereskedelem visszaállítását eredményezhetik. A piacok viszont nem ilyen „okosak”, és általában nem a szimbolikus üzenetekre, hanem a konkrét mutatószámokra reagálnak. A bevezetett vámok így első „körben” nem az amerikai gazdaságba vetett bizalmat erősítették, hanem félelmet keltettek a globális gazdasági lassulástól, amely magát az Amerikai Egyesült Államokat is elérheti.
Visszatérhet a bizalom?
Egy „civil áldozatokkal” járó teljes kereskedelmi háború kibontakozásának veszélye fennáll ugyan, de a fenyegetettség lehet, hogy valóban jobb belátásra bírja, tárgyalóasztalokhoz ülteti a feleket. A történelmi tapasztalatok azt mutatják, hogy egyetlen ország sem nyerheti meg könnyen a kereskedelmi háborúkat. A vámokkal sújtott országok várható reakciói megtorló vámhullámhoz vezethetnek, ami a nyílt konfrontáció spiráljába sodorhatja a világgazdaságot. Az esetenként jogosnak tűnő bírálatok ellenére Trump döntésének támogatói úgy vélik, hogy a vámok csupán a tárgyalási pozíciók erősítését szolgálják. Az elnökre korábban is jellemző volt, hogy váratlan intézkedésekkel, furcsának ható bejelentésekkel sokkolta tárgyalópartnereit, majd enyhített álláspontján, de végül sikeresen lezárta a tárgyalásokat. A vámok eredeti célja nem feltétlenül a bevezetésük, hanem, hogy nyomást gyakoroljanak a kereskedelmi kapcsolatok új feltételekkel történő újradefiniálására. Sajnos az ilyen fejleményeknek, amikor, úgymond, a nagyok kezdik meg a „lökdösődést”, a kicsik, az exportorientált kis nemzetgazdaságok lehetnek a járulékos áldozatai az ilyen erőpróbáknak. Nekünk most arra kell ügyelnünk, ne legyünk áldozatok.
Nyitókép: Pixabay
