A hónap végéig megszületik az új nyugdíjtörvény, amelybe biztos belefoglalják a nyugdíjkifizetés rendszerének megváltoztatását. Azt tervezik, hogy jövő áprilistól kezdve többé nem fogja követni a nyugdíj üteme a közszférában levő fizetések változását, hanem újfajta elszámolási rendszer szerint növelik majd a nyugdíjakat. Azt tervezik, hogy a nyugdíjak növekedését összehangolják az infláció ütemével és a bruttó társadalmi össztermék százalékszerű emelkedésével.
Ez egy újfajta nyugdíj-összehangolási módszer lesz, mindenekelőtt azt tartja szem előtt, hogy miként alakul a gazdaság helyzete, s ehhez viszonyítja a nyugdíj növelését. Az a cél, hogy a gazdasági tényezők hatása mindenkin egyformán érvényesüljön, és hogy megkíséreljenek ésszerűen alkalmazkodni a körülményekhez. Ezt követeli az ország gazdasági szakembereitől a Nemzetközi Valutaalap, hiszen úgy látják, hogy a költségvetést túlságosan megterheli a nyugdíjrendszerben alkalmazott mostani nyugdíj-kifizetési módszer.
Arról van szó, hogy nincs elegendő pénz a nyugdíjak kifizetésére, és nincs meg az összhang a foglalkoztatottak és a nyugdíjasok aránya között. Európa-szerte elfogadott elv, hogy négy foglalkoztatott tart el egy nyugdíjast, viszont a mi statisztikai adataink arról tanúskodnak, hogy nálunk ez az arány 1:1-hez közelít. Márpedig egyértelmű, hogy egy foglalkoztatott nem képes arra, hogy egy nyugdíjas havi járandóságát előteremtse, így az államkasszából kell pótolni a különbséget. A mostani rendszer ezt is teszi. Méghozzá a költségvetésből évente legalább 40 százalékos dotációt fizetnek ki nyugdíjakra, úgyhogy emiatt a költségvetés legnagyobb kiadási tétele a nyugdíjak kategóriában található. A valutaalap megfigyelői sokallják ezt az összeget, és követeléseik közé sorolták azt is, hogy a jövőben nem szabad a bruttó társadalmi össztermék 13 százalékát nyugdíjakra fordítani, ezt a számot 10 százalékra le kell csökkenteni. Igaz, adtak egy kis határidőt, nem kell máról hónapra megtenni, hanem 2015-ig. Többször elhangzott már az is, ha ezt a szigorítást és a racionális
költségtakarékosságot nem valósítják meg, akkor előfordulhat, hogy hasonlóan járunk, mint a görögök. Egyébként nemzetközi szinten az a vélemény, hogy azoknak az országoknak legnagyobb a köztartozása, amelyekben gond van a nyugdíjaztatási rendszerrel és a nyugdíjak kifizetésével. Ezért Európa-szerte több helyen szorgalmazzák a nyugdíjrendszer racionalizálását. Egyébként ezek közé az országok közé tartozik az említett Görögországon kívül Portugália, Olaszország és Spanyolország is.
Egy szó mint száz, egyértelműen arra megy a játék, hogy ne kelljen növelni a nyugdíjakat, vagy ha mégis, akkor a lehető legkisebb mértékben. Pedig így se dicsekedhetünk különösebben jó aránnyal az európai országokhoz mérten, hiszen a lista legalján vagyunk a 210 eurós átlagnyugdíjakkal. Ennél áldatlanabb helyzet csak Albániában (55 euró), Boszniában (117 euró), Romániában (177 euró) és Bulgáriában van (145 euró). Viszont a sokat emlegetett Görögország – ahol nemcsak a nemzetközi válság, hanem sajátos görög válság is tombol – majdhogynem listavezető a nyugdíjak nagyságának szemszögéből, ugyanis náluk 1600 euró a nyugdíjasok havi járandósága. Az említett összegnél többet csak a norvég (1760 euró) és a luxemburgi (3000 euró) nyugdíjasok kapnak. Még a gazdagságáról ismert Svájcban (1393 euró), Dániában (1411 euró), Svédországban (1060 euró) és Finnországban (1050 euró) is kevesebb a nyugdíjasok havi bevétele, mint Görögországban. Meglehetősen szép nyugdíjat kapnak az olaszok (1141 euró), a franciák (1108 euró), az osztrákok (1026 euró), a spanyolok (877 euró), a belgák (847 euró), a németek (791 euró), a máltaiak (615 euró) és a szlovénok (604 euró). Angliában 460, Lengyelországban 443, Csehországban 396, Szlovákiában 351, Magyarországon 332, Horvátországban 324, Észtországban 288, Lettországban 258 és Litvániában 220 eurót kap a nyugdíjas.
