Az a tapasztalat látott napvilágot, hogy Szerbia-szerte az idős emberek elleni erőszakot leginkább azok követik el, akik legközelebb állnak hozzájuk, a családtagok vagy a rokonok
Bizony gyakran előfordul, hogy az idős szülők tudomására hozzák, hogy feleslegesek, terhére vannak a családnak, zavarják őket, de elvétve az is megtörténik, hogy bántalmazzák őket. Vannak olyanok, akik az idős szülők, nagyszülők postaküldeményét felbontják, elolvassák a hozzájuk érkezett leveleket, és legtöbb esetben elveszik tőlük a nyugdíjukat. Ha mindenáron meg akarnak szabadulni az öregebb családtagoktól, akkor addig üldözik őket, amíg azok beleegyeznek abba, hogy az idősek otthonába vonuljanak. Hogy erre miért nem derül fény, vagy miért nem beszélnek róla azok, akik az erőszak áldozatai, leginkább az a válasz, hogy szégyellik azt, ami velük történik, inkább tűrnek, minthogy elpanaszolják a szenvedésüket. Nem tudják feldolgozni azt, hogy a hozzájuk legközelebb állók így viselkednek velük, ezért hallgatnak, tűrik a mindennapos terrort.
A közelmúltban a Szerbiai Vöröskereszt jóvoltából felmérést végeztek arra vonatkozóan, hogy milyen mértékű az idősek elleni diszkrimináció az országban. Ez alapján kiderült, hogy tavaly 736 esetben követtek el erőszakot idős ember ellen, s tették ezt a családtagok, rokonok, a hozzájuk legközelebb álló személyek. Nataša Todorović, a felmérést végzett csoport szakmunkatársa nyíltan megmondta, hogy a felmérés alapján napvilágra került adatok bizonyára nem reálisak, mert az emberek titkolják ezeket a szörnyű visszaéléseket, s az ő becslésük szerint a valósághoz legközelebb álló adat
53 000 eset lenne, de az is előfordulhat, hogy tavaly akár
76 000 eset is történhetett.
A felmérést május folyamán végezték, kiderült, hogy a megkérdezettek 32 százalékát már érte valamilyen erőszak, s valamennyiük 65 évnél idősebb volt. Egyébként 250 személyt kérdeztek meg, közülük 175 nő és 75 férfi. A következő városokban folyt az ankét: Belgrád, Kragujevac, Loznica, Raška, Pirot, Zombor, Sremska Mitrovica és Stara Pazova.
Az összegezés alapján megállapították, hogy legtöbb esetben szóbeli terrorról van szó, lelki nyomásnak teszik ki az idős embereket. Meglehetősen nagy arányban fordul elő, hogy nem viselik gondjukat a megkérdezetteknek, és eléggé elterjedt a gazdasági kizsákmányolás és a fizikai erőszak is. A legtöbb visszaélés, 68,8 százalék, adott esetben a vidéken élő idős emberekre vonatkozik. Nagy arányú a gazdasági kizsákmányolás, pl. olyan formában, hogy elveszik az idős emberektől a nyugdíjat, megtakarított pénzüket, vagy pedig nyomást gyakorolnak rájuk, hogy a vagyonukat írják át az adott személy nevére. Meglehetősen sok esetben előfordult az is – a megkérdezettek 30 százalékában –, hogy nem tudják, mi minősül erőszaknak. Pl. a szóbeli nyomásgyakorlásban nem ismerik fel, hogy az tulajdonképpen az illető ellen elkövetett erőszaknak minősül. A megkérdezettek mindössze 10,8 százaléka nyilatkozott úgy, hogy fizikai támadás érte, és 6,4 százalék ismerte be, hogy verbális erőszakot követtek el ellene, 14,4 százalék pedig arra panaszkodott, hogy nem viselik gondját a családtagok, hozzátartozók.
A legelszomorítóbb a helyzet Dél-Szerbiában, ahol sok a vidéken, falvakban, tanyákon elhagyatottan, egyedül élő idős ember, akik még nyugdíjjal sem rendelkeznek. Tehát teljesen ki vannak szolgáltatva a hozzátartozóiknak. A gyerekeik nagyon ritkán látogatják őket. Még kevésbé jellemző az, hogy anyagilag támogatják és gondjukat viselik. Ezért a vöröskereszt részéről a felmérést követően megfogalmazódott egy olyan indítvány, hogy úgynevezett szociális nyugdíj kategóriát kellene bevezetni, ami azt jelentené, hogy anyagilag támogatnák a legveszélyeztetettebb idős embereket. Erre a felvetésre az illetékes munkaügyi és szociálpolitikai minisztériumtól olyan válasz érkezett, hogy valóban tenni kellene valamit, ám sajnos egyelőre nincs rá pénz.
