Gyakran tanácstalanul állnak a rokkantsági nyugdíjat élvezők azon jelenség előtt, hogy rokkantságuk fokának megállapításakor egy meghatározott dátumot tüntettek fel, vagy a rokkantságra való jog megszerzésekor is egy adott keltezés szerepel, viszont a nyugdíj folyósításának kezdete egészen másik időpontra esik. Magyarán, a nyugdíjfolyósításról szóló végzésen szereplő dátum nem egyezik meg a rokkantság megállapításáról szóló határozaton lévő dátummal.
Hogy konkrét példával éljünk: megtörténhetett, hogy a rokkantsági nyugdíjra való jogot 2009. április 20-án állapították meg, viszont a rokkantnyugdíjas esetében az ellátmány folyósítását csupán 2009. július 20-án kezdték el. Felvetődik a kérdés, hogy miért van ez a különbség, ami gyakran nem kis fejtörést, sőt bosszankodást okoz az érintetteknek.
A hivatalos magyarázat erre az, hogy a törvény értelmében csak a nyugdíjbiztosítás megszűntével, tehát legkorábban a munkaadó által meghozott végzés jogerőre emelkedése után kezdődhet el a nyugdíj kifizetése a rokkantak esetében. Gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy a nyugdíjkifizetés kezdeténél tapasztalható különbség különbözőképpen alakulhat a nyugdíjbiztosítottak esetében, a státustól és attól függően, hogy mikor állapították meg a munkaképesség elvesztését.
Például azon munkanélküliek számára, akik nem kapnak a Nemzeti Munkaközvetítő Szolgálattól havi térítést, sokkal gyorsabb a rokkantsági nyugdíj folyósításának kimenetele. Ugyanis miután megállapítják, hogy jogos a kérelem a rokkantsági nyugdíjra, az adott bizottság meghozza a döntést, és szinte azonnal elkezdődhet a rokkantsági nyugdíj folyósítása. Azért van ez így, mert a biztosítottnak máshonnan nem származik bevétele.
Viszont bonyolultabb a folyamat, ha a rokkantsági nyugdíjat olyan igényli, aki munkaviszonyban van, vagy nincs munkaviszonyban, de a munkaközvetítőtől folyamatosan kapja a havi térítést. Először is megállapítják, hogy megalapozott-e a rokkantsági nyugdíjra vonatkozó kérelem. A végzésre 15 napos fellebbezési időt irányoz elő a törvény, majd a jogerőre emelkedett végzést és a rokkantsági nyugdíjra való jogosultságról szóló dokumentumot el kell küldeni a munkaadónak vagy a Nemzeti Munkaközvetítő Szolgálatnak, attól függően, hogy az érintett személy hova tartozik. Ha a foglalkoztatottnak időközben megszűnik a munkaviszonya, akkor a rokkantsági nyugdíj kifizetését attól az időponttól számítják, amikor a munkaadónak átadták a jogerőre emelkedett végzést. Ugyanez vonatkozik a térítésben részesülő munkanélkülire is. Ha mindezt betartják, akkor a rokkantsági nyugdíjat igénylő esetében akkortól számítják a nyugdíj kifizetését, amikor megszűnt a biztosítási jogviszonya a munkahelyén, vagyis amikor megszűnt a munkaviszonya.
Egyébként a rokkantsági nyugdíj kifizetésére szóló végzésre vonatkozó eljárást hivatalból szokták elindítani, de van mód arra is, hogy az ügyfél kérelmére történjen. Amennyiben a munkaadó vagy az illetékes szolgálat nem továbbítja a szükséges dokumentumokat a nyugdíjbiztosítási alapnak, ezt maga az érintett fél is megteheti, de nem árt tudni, hogy adott esetben át kell adni a lezárt munkakönyvet, a nyugdíjbiztosítás lejelentésére vonatkozó okmányt és a munkaviszony megszűnéséről szóló végzést. Ha az érintett mindezt beszerezte, akkor az okmányokhoz még csak egy kérelmet kell csatolnia, amelyben kérvényezi a rokkantsági nyugdíj kifizetéséről szóló végzés meghozatalát.
