Egy régi mondás szerint az a jó nyugdíj, amit jó sokáig élvezhetünk. Ám vannak esetek, amikor olyan helyzetbe kerülnek az érintett személyek, hogy a nyugdíjjogosultsághoz meg van a feltételük, ám el kell dönteniük, hogy kettő vagy több nyugdíj közül melyiket választják. Ilyenkor általában a köztársasági nyugdíjalap valamelyik irodájának tolóablakánál érdeklődnek a tisztviselőtől, hogy mit tegyenek.
A nyugdíjbiztosításról szóló törvény 119. szakasza szerint úgy rendelkezik a jogszabály, hogy Szerbia területén ha a nyugdíjra jogosult személy kettő vagy több nyugdíj közül választhat, akkor csupán az a lehetőség adatik meg neki, hogy egyfajta nyugdíjat válasszon, és teheti ezt saját elhatározásából. Szemléltessük ezt egy példával: ha valaki rokkantsági nyugdíjba vonul, rendszeresen kapja a nyugdíját, de idővel megteremtődnek a feltételek ahhoz, hogy öregségi nyugdíjban részesüljön, kérelmezheti a nyugdíjalaptól, hogy ismerjék el számára az öregségi nyugdíjat. Ezt megteheti attól a naptól számítva, amikor átadta a kérvényét, vagy legkorábban hat hónappal a kérvény benyújtása előtt. Az érintett személy kérheti, hogy az öregségi nyugdíjra való jogosultságát a kérvény átadásától ismerjék el, abban az esetben, ha az öregségi nyugdíj összege alacsonyabb a rokkantsági nyugdíj összegénél.
Másik kérdés az, hogy a rokkantsági nyugdíjat élvező személynek milyen esetben fizetődik ki, hogy kérelmezze, ezentúl öregségi nyugdíjat szeretne kapni. Ugyanis ki kell hangsúlyozni, hogy azok a személyek, akik a korábbi jogszabályok alapján mentek nyugdíjba és az akkori feltételek mellett számolták el számukra a nyugdíjat, amikor átlagban a 10 legkedvezőbb évet vették figyelembe, bizonyára jobban járnak, ha továbbra is a rokkantsági nyugdíj mellett döntenek, mert az öregségi nyugdíjat illetően az új elszámolási móddal nem számíthatnak kedvezőbb összegre. Azért van ez így, mert az új feltételek mellett, tehát a kérvény átadásának napjától számolják majd el számukra az öregségi nyugdíjat.
A nyugdíj fajtájának megválasztásakor mindenképpen oda kell figyelni a nyugdíjösszeg nagyságára, a jog megvalósításának módjára, és előre precízen ki kell számolni, hogy az érintett személy számára mi a kedvezőbb. Pl. mi a teendő akkor, ha egy nő rokkantsági nyugdíjban részesül és időközben elveszíti házastársát, s kéri, hogy ezentúl családi nyugdíjat kapjon. Amennyiben a törvényes feltételeknek eleget tett, meghozzák a családi nyugdíjról szóló végzést, és azt követően meghatározzák, hogy a törvénnyel összhangban a kifizetés milyen lesz. Ekkor dől el, hogy az érintett személy számára kedvezőbb lesz-e vagy sem. Ez azt jelenti, hogy az eljárás során először meg kell határozni a rokkantsági nyugdíj elfogadott összegét, majd meghatározzák a családi nyugdíj nagyságát is. Ez utóbbi általában 70 százaléka annak a nyugdíjösszegnek, amelyet az elhunyt kapott volna. Miután ezt mind megállapítják, abban az esetben, ha a rokkantsági nyugdíj kedvezőbb lenne, mint a családi nyugdíj, még mindig adott a lehetőség a kérelmező számára, hogy válasszon.
Ezek szerint a törvény minden nyugdíjra jogosult személynek megadja azt a lehetőséget, hogy a kedvezőbb összegű nyugdíjat válassza. Ilyen lehetőség akkor is fennáll, amikor az adott személynek nem érdeke, hogy kérelmezze a rá nézve talán kedvezőbb nyugdíjat. Ez akkor szokott előfordulni, amikor az elhalálozottnak kiskorú gyermeke van, s a gyermek kérelmezi azt, hogy az apja halála után családi nyugdíjban részesüljön. Ilyenkor az özvegy azért, hogy a gyermek minél kedvezőbb nyugdíjösszeghez juthasson, lemond arról a jogáról, hogy kérelmezze a családi nyugdíjat. Ilyen esetben valószínűleg nem a családi nyugdíjat, hanem a rá nézve személyes nyugdíjat fogja kérni az özvegy, azért, hogy a gyermek élvezhesse apja nyugdíjának 80 százalékát, a családi nyugdíjra való jogosultság alapján.
