A közelmúltban Szerbiában jártak a Nemzetközi Valutaalap képviselői, hogy felmérjék, vajon a továbbiakban kaphat-e az ország újabb kölcsönöket. Arra a megállapításra jutottak, hogy amennyiben országszerte ebben az ütemben folytatódik a munkaerő-felesleges elbocsátása, a felmondások sorozata, bizony könnyen előfordulhat, hogy az országnak hamarosan több nyugdíjasa lesz, mint foglalkoztatottja.
Már így sem tudnak a dolgozók annyit termelni, hogy kielégítsék a Nyugdíjbiztosítási Alap igényeit, azaz az állam arra kényszerül, hogy az állam a költségvetésből 40 százalékkal dotálja a nyugdíjakat. A Világbank és a Nemzetközi Valutaalap becslése szerint egy ilyen rendszer fenntarthatatlan, ezért a politikusok figyelmét felhívták arra, hogy elérkezett a nyugdíjrendszer reformjának ideje.
Pillanatnyilag az a helyzet, hogy egy foglalkoztatott nem egész egy nyugdíjas helyett dolgozik, hiszen a hivatalos adatok szerint Szerbiában 1 600 000 nyugdíjasra 1 850 000 foglalkoztatott jut. Ha az eddigi ütemben folytatódik az elbocsátások mértéke, az arány hamarosan kiegyenlítődik. A Nyugdíjbiztosítási Alap egyébként azért nem tud kellő mennyiségű pénzt előteremteni a nyugdíjak kifizetésére, mert a lakosság dolgozóinak járulékából megvalósított jövedelem kevés ahhoz, hogy kifizessék belőle a nyugdíjakat. Zoran Popov közgazdász, aki a jelenlegi nyugdíjrendszer egyik kiötlője, a napokban arra figyelmeztetett, ha így folytatódik, akkor tavaszra kiegyenlítődhet a nyugdíjasok és a foglalkoztatottak száma. Szerinte a nyugdíjrendszer reformjához úgy kellene viszonyulni, hogy felül kellene vizsgálni, helyes-e a kedvezményezett munkakorra vonatkozó politika, mérlegelni kellene a kritériumokat, és talán korszerűsíteni az alkalmazási módot. Ezenkívül sokkal szigorúbban kellene viszonyulni a rokkantsági nyugdíj kérdéséhez, és az a meggyőződése, hogy az öregségi nyugdíjra vonatkozó korhatárt is meg kellene változtatni, magyarán, növelni kellene az öregségi nyugdíjra vonatkozó értékeket. Az utóbbit azzal indokolja, hogy manapság tovább élnek az emberek, így logikus lenne, ha hosszabb ideig is dolgoznának. Az európai országok többsége ezt a módszert alkalmazta, és volt rá példa, hogy az öregségi nyugdíjkorhatárt akár 10 évvel is megtoldották.
Nézzük, hogy számokban kifejezve mennyi pénz szükséges ahhoz, hogy a nyugdíjakat hónapról hónapra ki tudják fizetni. A rendelkezésünkre álló adatok szerint havonta átlagosan 31-32 milliárd dinárt fizetnek ki nyugdíj gyanánt, ez a nettó összegre vonatkozik, bruttóban kifejezve az összeg 37–38 milliárd dinárt tenne ki, ennek 40 százalékát teremti elő az állam. A Szerbiai Nemzeti Bank adatai szerint 2003 és 2008 között az államkasszából a nyugdíjalapba 565 milliárd dinár vándorolt át, ami kimutatásunk szerint több mint a magánosításból befolyt teljes összeg. Ezek a statisztikai adatok pedig egyértelműen rámutatnak arra, hogy Szerbiában sürgősen reformra van szükség, változtatni kell a nyugdíjaztatás mércéin.
