A Nemzetközi Valutaalap (IMF) képviselőinek néhány hetes szerbiai megfigyelői itt-tartózkodása után Jovan Krkobabić, a kormány alelnöke és a nyugdíjasok pártjának vezetője föllélegzett és büszkén állt ki védencei elé, hogy beszámoljon a sikereiről.
A megfigyelők részéről a nyugdíjaztatási rendszer reformját különösebben nagy és lehangolónak mondható bírálat nem érte, ezen törekvések szellemében Krkobabić szerint 2012 októberéig – amikortól egy újabb fajta nyugdíjelszámolási modellt kívánnak bevezetni – három alkalommal fogják összehangolni a nyugdíjakat a közszférában megvalósított keresetekkel. Először 2011. április 1-jén, majd ugyanez év október 1-jén, és 2012. április 1-jén alakítják a nyugdíjakat a fizetésekhez, amit Krkobabić nagy eredménynek könyvelt el, noha ebből egyértelműen kiviláglik, hogy az idén a nyugdíjasok semmiféle nyugdíjemelésre nem számíthatnak, sőt, jövő év április 1-jéig minden marad a régiben. Erre már szinte mérget lehet venni.
Viszont a nyugdíjasok pártjának vezetője büszke arra, hogy a nyugdíjreformra vonatkozó javaslatot a Nemzetközi Valutaalap képviselői elfogadhatónak tartják, ámbár volt egy kisebb fenntartásuk, ami Krkobabić szerint nem is a nyugdíjakat irányító illetékesekre vonatkozik, hanem az államra. Kétségbe vonták, hogy a fizetések befagyasztását meg tudják tartani olyan ütemben, amilyenben azt e rangos nemzetközi szervezet elvárja. Márpedig, ha a fizetések elszabadulnak, akkor ezt az ütemet követni fogják a nyugdíjak is. Azért aggódtak a Nemzetközi Valutaalap képviselői, hogy az állam nem lesz képes kemény kézzel kordában tartani a fizetéseket, és nem tudják majd azokat összehangolni a gazdaság fejlődésével és a gazdasági lehetőségekkel, hanem esetleg szubjektív hozzáállással az éppen felmerülő gondok orvoslása érdekében engedékenyekké válnak, és a fizetések valamint a nyugdíjak elszabadulhatnak.
Jovan Krkobabic úgy gondolja, hogy ez biztosan nem fog bekövetkezni, mert szerinte az állam jobban odafigyel a gazdálkodásra, mint bármikor, s teljesen feleslegesnek tartja a Nemzetközi Valutaalap aggályoskodását. Egyébként meggyőződése, hogy ez március végéig be fog bizonyosodni, és erről a megfigyelők ismét meggyőződhetnek, hiszen újra ellátogatnak Szerbiába.
Állítása szerint 2015-ig a nyugdíjakra szánt összeg nem lesz több a bruttó társadalmi össztermék 10–10,5 százalékánál, ami egyáltalán nem rossz arány. Európában az a gyakorlat, hogy az állam által a nyugdíjakra fordított összeg a bruttó társadalmi össztermék 8–13 százalékát teszi ki, ezek szerint Szerbia az arany középutat jelölte ki magának. Szerinte ez tökéletes megoldás a nyugdíjasok és a foglalkoztatottak számára is. Az általuk képviselt nyugdíjaztatási modell – amely a reformot követően 2012-től lép életbe – hozzásegíti az országot a gyorsabb fejlődéshez, a foglalkoztatás növekedéséhez, de teret nyit a fizetések és a nyugdíjak gyorsabb növeléséhez is. És e folyamat során, a nyugdíjaztatási rendszer fenntartása érdekében a többi, az állam által pénzelt szektor – például az oktatásban vagy az állami foglalkoztatásban dolgozók keresete – nem fog csorbát szenvedni.
