Fazekasműhelyt vezet, ő maga is dolgozik a kisüzemben, és két kancsó megformázása között kenut épít fából a szomszédos barkácsműhelyben – tevékenységét regisztrálta is, és nem mindennapi vállalkozását a Prosperitati Alapítvány is támogatta.
Zentán nagyon sokan ismerik Đorđe Matićot, a Forma kerámiaműhely vezetőjét, mely Zenta egyetlen hivatalos ilyen jellegű vállalkozása. Meg merem kockáztatni, hogy kevesen vannak, akik az elmúlt huszonvalahány évben nem jártak még családi vállalkozásukban, és nem vettek ott csészét, tálat, kancsót, gyertyatartót, lámpát, vagy más kerámia-apróságot, azt azonban nem sokan tudják, hogy az üzlet melletti műhelyben néhány éve egyedi vízi járművek készülnek.
Đorđe elmondása szerint az első fából készült kenu megszületését egy meghiúsult műanyag kenu vásárlása eredményezte. Ennek már öt éve, és azóta szerelem lett belőle:
– Mi tiszai emberek vagyunk, csónakunk is mindig volt, azt is mi készítettük édesapámmal. Szívesen töltünk időt a vízen, és a csónak után szerettünk volna egy műanyag kenut. A bátyámmal ki is néztünk egyet Szegeden, de mielőtt sor került volna a vételre, az illető felemelte az árát, amin én nagyon felháborodtam, és azt mondtam, akkor majd csinálunk mi magunknak fából. Elkezdtem utánaolvasni az interneten, vettem hozzá könyveket, és nekifogtunk édesapámmal. Mivel mindig barkácsoltunk odahaza, alapvető szerszámaink voltak, és mi azzal készítettük el az első fenyőfa kenunkat. A hozzá való léceket asztalossal vágattuk fel, de a többit mi csináltuk, és azon a nyáron, közel három hónap alatt el is készült. Nagyon nagy élmény volt a munkálat, óriási volt a kihívás, és egy igazán jó kenu született, amit azóta is használunk. A Tiszán is, a Dunán is eveztünk már vele, a barátaink is használják, mindenkinek nagyon tetszik, hiszen jól siklik a vízen, egyedi is, mutatós is. Attól, hogy fából készült, viszonylag könnyű, mindössze 36 kiló, a hossza öt méter, a szélessége 92 centiméter. Kétszemélyes, de van benne egy harmadik segédülés is – magyarázza Đorđe.
Az első kenut továbbiak követtek, hiszen az ismerősöknek is megtetszett, így néhány darab elkészítése után a fiatalember úgy döntött, regisztrálja a tevékenységét:
– Fa kenut egész Európában alig készítenek, Szerbiában meg senki sem. Több olyan személyt is találtam az interneten, aki megcsinálta saját fa kenuját, viszont vállalkozásként nem nagyon foglalkoznak ezzel, és én fantáziát láttam ebben. Mivel a szerszámoknak voltunk híján, a Prosperitati Alapítványnál kombinált asztalos gép vásárlására pályáztunk, és nyertünk is támogatást, így a léceket már én készítem, és ez sokkal jobb így, hiszen én tudom, hogy pontosan milyenre van szükségem.
Arról faggatom, hogyan zajlik a folyamat, hogyan lesz a lécekből kenu, hogyan lesz vízhatlan:
– Vannak előre elkészített bordáink, azok adják meg a formáját, és arra ragasztom a léceket. Nagyon lassú folyamat ez, hiszen a ragasztónak száradnia kell. Olyan módszert választottam, melyben kizárólag ragasztót használok, az én kenuimban se szög, se csavar nincs. Ez lelassítja a folyamatot, de a végeredmény sokkal szebb. Legtöbben profi „heftelővel” erősítik oda a léceket a bordákhoz, és a legvégén kiszedik ezeket az erősítéseket, de azok a kis lyukak mindig meglátszanak. Betömik ugyan ragasztóval, igyekeznek elrejteni a nyomokat, de teljesen nem tüntethetőek el, és engem az nagyon zavarna, ezért én kizárólag ragasztok. Szeretem a pedáns munkát, nem baj, ha több időt vesz igénybe. Miután megvan a forma, smirglizem, ráteszem az üvegszálat, majd ragasztóval kenem át, és ennek a két anyagnak az együttese adja a kenu erősségét. Ezt még utána lakkozom is, minőséges, két komponensű, átlátszó lakkal, és biztos vagyok benne, hogy az én fa kenum erősebb mint egy műanyag. Ez a lakk védi a fát az UV sugárzástól. Kizárólag száraz fát használok, és a lécek mindössze 3,5–4 mm vastagok. A kenu fala mindenképp fenyőből készül, és díszítésként mahagónit rakok közé, az ülések pedig tölgyből vannak. A fenyő és a mahagóni gyönyörű kombináció, a kontraszt miatt nagyon mutatós tőle a kenu. A díszítés egyébként mindig teljesen egyedi, ahogy a vevő kéri, de én az egyszerűség híve vagyok.
Đorđe egyfajta kenut készít. Sok más forma is létezik, de neki ez tetszett meg, ehhez vannak tervei, ebbe szeretett bele. Egy példány körülbelül három hónapig készül, hiszen a száradások miatt szüneteket kell tartani. Néhány léc felragasztása után valami mást kell csinálni, majd újra lehet ragasztani. Így a fiatalember úgy dolgozik, hogy amíg szüneteltetni kell a kenuépítést, addig a szomszédos kerámiaműhelyben végzi teendőit. A munkálatokba egyébként sokszor besegít a kerámiaüzemben dolgozó fiatalember is, így jobban haladnak.
Egy ilyen egyedi fa kenu ára 1100 eurótól indul, és minél több és komplikáltabb díszítőelem kell bele mahagóniból, annál többe kerül. Érdeklődők egyébként vannak, főleg külföldiek részéről, hiszen nálunk, Vajdaságban, nincs nagy hagyománya a kenuzásnak. Đorđe azt mondja, sokkal könnyebb dolgoznia, mióta van saját asztalos gépe, de még sok mindene hiányzik ahhoz, hogy profi műhelye legyen. Főleg a rengeteg porra panaszkodik a sok csiszolás miatt, de nagyon reménykedik abban, hogy a közlejövőben egy olyan csiszolóba is be tud fektetni, ami azonnal szívja a port.