A Vöröskereszt megalapítója, a svájci Jean Henry Dunant, a XIX. század közepén egy az osztrák és francia sereg közötti fegyveres konfliktus során azt tapasztalta, hogy a sebesült katonák nem jutnak megfelelő elsősegélyhez. Ekkor fogant meg benne egy olyan semleges szervezet megalapításának gondolata, amely esetében éppen annak semleges volta miatt elvárható, hogy humanitárius és ingyenes ápolási szolgáltatásainak nyújtását egyik hadviselő fél se akadályozza vagy korlátozza. Ezt követően hivatalosan 1863-ban megalakult a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottsága.
Az egészségügyi segítségnyújtás mellett Dunant másképp is igyekezett segíteni a sebesülteknek. Feljegyezte a nevüket, adataikat, és a leveleiket, üzeneteiket továbbította a hozzátartozóiknak, függetlenül attól, hogy a katona túlélte-e a sérülését vagy sem. Ezen munkásságával tehát kapcsolatot teremtett a sebesültek és a hozzátartozóik között, vagy más esetben a halálhírt juttatta el a rokonoknak. Ez utóbbi tevékenységből eredeztethető a nemzetközi Vöröskereszt keresőszolgálata, amely tehát egyidős magával a szervezettel. A keresőszolgálat ma is aktív a Vöröskereszt minden tagszervezetében, és attól függetlenül, hogy háborús vagy békés időszakról van szó, igyekszik megkeresni az eltűnt személyeket, és összehozni a széthullott családokat.
A Szerbiai Vöröskereszt szabadkai tagszervezete keresőszolgálatának szakmunkatársával, Zoran Molnarral beszélgettünk erről a tevékenységről.
A keresőszolgálat milyen esetekben segíthet a kutatásban?
– A keresőszolgálatnak kétféle funkciója van. Egyrészt a fegyveres összetűzések idején játszik szerepet, másrészt a békeidőszakokban. Háborús időben többek között olyan személyeket próbál felkutatni, illetve kapcsolatba lépni velük, akik fogságba estek, rabul ejtették őket. Az ő személyes üzeneteiket továbbítja. Békés időszakban többféle tevékenysége van. Egyrészt természeti csapások idején aktív. Például a nálunk a közelmúltban tapasztalt árvíz idején az embereket evakuálták, és ennek során a személyek elveszítették a kapcsolatot a hozzátartozóikkal. A polgárok ilyen esetben nálunk tudtak jelentkezni, üzeneteket hagytak, amiket összegyűjtöttünk és továbbítottunk, és utána, aki olvasta az üzenetet, nálunk kereshette a hozzátartozóit. Másrészt békeidőben lehetőség van a személyek keresésére, de pusztán személyes okokból. Ennek csupán humánus céljai lehetnek, amennyiben örökösödési perről, vagy egyéb bírósági ügyről, a rendőrségre tartozó eltűnési esetekről van szó, az nem tartozik a hatáskörünkbe. Gyakran megtörténik, hogy megszakad a kapcsolat a külföldre költözött családtagok és az itthon maradottak között. Ebben az esetben nálunk lehet jelentkezni, a kérvényező kitölti a szükséges űrlapot, amit mi elküldünk a Vöröskereszt szerbiai központjába, ahonnan Genfbe, a Nemzetközi Vöröskereszt központjába továbbítják. Innen a kérvényt továbbítják abba az országba, ahol a keresett személy utolsó ismert lakhelye van, és megkezdődik a keresés. Természetesen ez bizonyos időt vesz igénybe. A legtöbb esetben sikerrel is jár a keresés, habár az is megtörténik, hogy a hozzátartozó már elhunyt, és csak a halotti bizonyítványára bukkanunk rá. Nemrég volt egy olyan esetünk, amikor a keresett személy sajnos elhunyt, és Horvátországból már csak a halotti dokumentumait sikerült megszerezni. Másrészt sikertörténeteink is vannak, amikor közeli rokonokat sikerült összehoznunk sok év után.
Zorán Molnar
Mióta és hogyan működik Vöröskereszt szabadkai keresőszolgálata?
A Vöröskereszt szabadkai szervezete 131 éves, és a keresőszolgálat a kezdetektől működik. Az állam részéről hivatalos meghatalmazással rendelkezünk. Szabadkán jómagam vagyok megbízva a szolgálat munkájának koordinálásával, és szükség szerint több volontőrt is be tudunk kapcsolni a munkába. Évente körülbelül tízen keresik fel a szolgálatot, azzal, hogy ezek közül nincs mindegyikre meghatalmazásunk, hisz több esetben jogi ügyről volt szó. Ez, mint már említettem, nem a mi hatáskörünk, és a Vöröskereszt egyetlen nemzeti, országos szervezete sem hagy jóvá ilyen keresést. Évente így 4-5 esetünk van, és körülbelül 2-3 keresést indítunk el. A keresés az egész világra kiterjedhet, kerestünk már személyeket Horvátországban, Kanadában, Ausztráliában, Németországban és máshol, hisz a Vöröskereszt mindenhol jelen van. Leggyakrabban idős személyek után kutatunk, mivel közülük sokan hosszú ideje külföldön tartózkodnak, és egy idő után megszakad a kapcsolat például betegség miatt, vagy mert a fél kórházba került vagy éppen idősek otthonába. A keresés kizárólag a Vöröskereszten keresztül történik, azzal, hogy a keresésbe bekapcsolódhatnak bizonyos állami szervek, vagy partnerszervezetek. A délszláv háborúk idején rengetegen keresték fel a szolgálatot, hisz a menekültek közül sokan elveszítették a kapcsolatot a rokonaikkal, barátaikkal.
Mi a helyzet fordított esetben? Kivel tudnak önök itt, Szabadkán együttműködni?
– Fordított esetben is ugyanaz a procedúra. Például egy Kanadában élő személy úgy kerestethet egy itt élőt, hogy jelentkezik a kanadai Vöröskeresztnél, és onnan továbbítják a kérvényét Genfbe, ahonnan az elbírálást követően átküldik a Szerbiai Vöröskeresztnek, ahonnan mi megkapjuk a feladatot. Több állami intézménnyel is együtt tudunk működni, például a rendőrséggel, az anyakönyvi hivatallal, a gerontológiai központtal. Amennyiben ezen intézmények rendelkeznek a szükséges információkkal, azokat külön kérésre továbbítják nekünk. Mindezt csak azért tudjuk megtenni, mivel a Vöröskereszt az egész világon ismert és megbíznak bennünk. Tudják, hogy nem élünk vissza a kapott adatokkal. Ezért is van az, hogy csak humánus céllal kutatunk személyek után.
Említettük a háborúkat. A közel-keleti háborúk hatására rengeteg menekült tartózkodik pillanatnyilag is Európa országaiban. Róluk részben a Vöröskereszt visel gondot. A keresőszolgálat szolgáltatásait ők is igénybe vehetik?
– A Nemzetközi Vöröskereszt éppen a menekültek miatt indította el a Restoring Family Links nevű programját, amely a migráció közben szétszakadt családok újraegyesítését tartja fő céljának. Ennek egyik partnerszervezete a Szerbiai Vöröskereszt, és rajtuk keresztül mi is. Rengeteg olyan eset volt, amikor családok szakadtak szét, gyerekek tűntek el vagy férjek szakadtak el a családjuktól. A család a világ minden táján család, és el tudjuk képzelni milyen érzés, amikor egy-egy tagja eltűnik. Mi abban igyekszünk segíteni, hogy ezek a családok megtalálják elveszett tagjaikat. Természetesen nem tudjuk őket rögtön fizikailag is összehozni, de az is nagy segítséget jelent, ha kiderítjük a tartózkodási helyüket, és kapcsolatba léphetnek egymással. Több olyan esetünk is volt, amikor itt, Szabadkán találtunk rá valamelyik családtagra. Talán az első sikeres kutatás volt az országban, amikor egy tízéves afganisztáni fiút, aki elvált a szüleitől, sikerült megtalálnunk Szabadkán. Másik alkalommal egy nyolcvanéves idős hölgynek sikerült megtalálnunk a fiát meg a lányát. A lánya éppen hogy megszülte a gyerekét itt, Szerbiában, és kórházba került, műtétre volt szüksége. Végül sikerült mindenkit megtalálni. Felejthetetlen élmény volt. Boldoggá tesz, amikor látom, hogy mennyit jelent a számukra, hogy újra találkozhatnak. A menekültekkel való munka igazán nagy kihívás, mivel nincs egy stabil lakóhelyük, hanem folyamatosan változtatják a helyüket.
