A dohány sokat kibír

A zentai Gregus László több, mint harminc éve termeszt dohányt, viszonylag nagy területen, majdnem 2,5 hektáron. Azt mondja, a szárazság erre a kultúrára is kihatott, ezért idén a tavalyinál jobb felvásárlási árra számít. Kizárólag szárán szárítja a dohányt, és ez nagy könnyítés, ami a betakarítást illeti.

Gregus László 1986-ban kezdett dohányt termelni. Ő maga nem nagyon ismerte ennek a kultúrának a termesztési módját, felesége révén tanulta meg, és a család azóta is ezzel foglalkozik, hiszen a dohányban valamikor nagyon jó pénz volt. Zentán nagytermelőnek számít, idén is harmincezer tövet palántált el.

– A dohány az egyike a legaprólékosabb munkát igénylő növényeknek, de jól fizetett, ezért sokan foglalkoztak vele. Amikor kezdtük, egy hold árán meg lehetett venni azt a darab földet, amint termett. Ma ez már nincs így, de még mindig a jobban fizetők között van, és aki kisebb területen gazdálkodik, annak még ma is érdemes beiktatnia – magyarázza Gregus László, aki a kezdetektől fogva a zentai dohánygyárnak termelt, egészen addig, míg négy évvel ezelőtt a JTI vállalat be nem szüntette a Berley termesztésére való szerződés-kötéseket, és át nem tértek teljesen a Virginiára.

– Mi, termelők sokszor elégedetlenkedtünk, de azt hiszem, mindannyian visszasírjuk azt az időszakot, amikor még a JTI-nek dolgoztunk, mert abban az időben nagyon sok segítséget kaptunk, tanulmányi utakra mentünk, szakértőik figyelemmel kísérték a növény fejlődését, tanácsokkal láttak el bennünket, és 2012-ben az ő támogatásukkal lett új palántálógépem. Amikor négy évvel ezelőtt beszüntették a Berley termeltetését, nagyon sokan abbahagyták, Zentán rajtam kívül még három család foglalkozik ezzel, meg Felsőhegyen egy, pedig korábban sokan voltunk. A JTI után többen egy újvidéki cégnek adtuk át a terményt, melyet aztán blokkoltak, és így veszteségeink lettek, és ez megint csökkentette a dohánnyal bajlódók számát. Sokan belefáradtak, nem akartak már új felvásárlóval próbálkozni, így mi maradtunk, megrögzött dohánytermelők. Én néhány éve egy palánkai felvásárlónak dolgozom, és tulajdonképpen velük is elégedett vagyok úgy a szortírozás, mint a kifizetés területén. Tavaly 22 ezer dinárt adtak mázsájáért, de mivel idén a szárazság miatt kevesebb lett, abban reménykedem, hogy egy kicsit megemelkedik az ára, és egyelőre úgy is tűnik, hogy van kereslet a dohányra – mondja bizakodóan a zentai termelő.

Arról kérdezem, mikor tért át a fűzésről a szárán való szárításra, és mi volt az oka?

– Már hét éve nem fűzzük a dohányt, sokkal jobb a szárán szárítani, és ennek a folyamatnak az elsajátításában is a zentai dohánygyár volt a segítségemre. Igaz, ehhez 30 százalékkal nagyobb helyre van szükség, mint a fűzött dohányhoz, de így kevesebb vele a munka és növény nagyon szépen, egyenletesen szárad. Folyamatosan megy ki belőle a nedvesség, kevésbé gyullad be, és a levelek mind egyszínűek lesznek, olyan pirosas barnásak, ahogy a felvásárló kéri. A dohányt mindig késő délután vágjuk, a nagy melegben nem szabad, az reggelre meghervad és nem törik, és akkor pótkocsira rakjuk, bevisszük a szárítóba és felakasztjuk. Egy kis cirkulával, mely 45 fokban el van fordítva, bevágjuk a szárát és már lehet is akasztani a drótra. Egy délután 2500 tőkét vágunk le, vagyis egy hektárt jó egy hét alatt hozunk be. A vágás augusztus tizedike körül kezdődik, majd következik a szárítás, mely november végéig tart, és akkor kezdjük a bálázást a levelek fajtái alapján. Külön bálákba kerülnek az alj, külön az anya és külön a hegylevelek, és a felvásárló 80×50 cm-es bálákat kér. Az ilyen módon elkészített áruért a felvásárló küldi a teherautót és a telephelyükön következik az átvétel. Ez a palánkai felvásárló az átvett áru 40 százalékát pár napon belül kifizeti, a többit pedig a következő 2–3 hétben, vagyis nem panaszkodhatom rájuk.

Arról is szó esik, mennyire tűri a dohány a szárazságot, és a tapasztalt termelő azt mondja, ez a növény sokat kibír:

– A hideg nem jó neki, ezért csak május elseje után szabad elpalántálni, de ki sem szabad csúszni az időből, jó, ha május15-ig a földbe kerül. Idén az volt a szerencsénk, hogy a palánták még májusban kaptak 50–60 milliliter esőt, és azt a növény nagyon sokáig hasznosította. A nyár folyamán rendesebb csapadékot nem is kaptunk, rekkenő hőség volt, nem is tudom, hogy tudták a növények elviselni a negyven fokokat. Valamire való eső csak augusztusban esett, de a dohány sokat kibír. Nekem locsolásra nincs lehetőségem, hiszen én a téglagyár után nem sokkal elterülő földemen termesztem, és ott nincs kanális, a Tisza meg több kilométerre található, úgyhogy a növény arra szorítkozott, ami csapadék hullott.

A dohánynak mélyre megy a gyökere és a nedvességet formájánál fogva a tövéhez csöpögteti, így valahogy kibírta ezt a szárazságot. Valami új fajta levéltrágyával segítettem a növényt, amikor még négy-öt levele volt, akkor adtam neki az első dózist, aztán egy nitrogén-dús levéltrágyát kapott, majd a harmadik fázisban kálium-dús trágyát, és ez jót tett neki, így ilyen mostoha időjárás mellett is egy közepes termést produkált – hallottuk Gregus László zentai termelőtől.